Oldal 59/77
A rágcsálók közül minden bizonnyal a hód gyakorolta a középkori magyar gazdaságra az egyik legnagyobb hatást. Ezt őrizzük helységneveinkben (Hódmezővásárhely, Hódoscsépány, Hodász), miközben Árpád-kori oklevelekben is gyakran szerepelnek a hodászok, a társadalomban különös megbecsülésnek örvendő hódvadászok. S úgy tűnik, a 21. században ugyancsak a figyelem középpontjába kell kerülniük ezeknek az izgalmas életű állatoknak.
Még ha nem is hallanánk nap mint nap a klímaváltozásról, sokaknak valószínűleg akkor is feltűnne, hogy mind gyakoribbak az időjárási anomáliák. Egyes években (2013/2014) szinte alig van tél, máskor pedig április közepéig tart, hogy aztán 1 hét alatt átadja helyét a kora nyári hőmérsékleteknek (2012/2013). Nyilván örülünk a szép hosszú ősznek, a fagymentes télnek, a korán jött tavasznak, mert legyünk őszinték, ennél jobb rezsicsökkentés aligha létezik. Az éremnek azonban (legalább) két oldala van…
Bár messziről jött, régóta része a mindennapjainknak. Jelenlétét, szépségét és hasznát mondókák, versek, népdalok zengik. Felhasználása sokrétű, így lépten-nyomon találkozhatunk fájával, illetve a belőle készült termékekkel. A fehér akác már hozzánk nőtt.
Lukács Sándor színművészt bő négy évtizede töretlenül kedvelik a nézők. Hírét vonzó karaktere, megnyerő orgánuma, remekbe formált alakításai éltetik, nem hangos botrányok. Népszerűségét csak fokozza, hogy köztudott róla: színházához, családjához egyként hűséges. Ezúttal arról mesélt, hogy milyen mélyen kötődik a természethez, az erdőkhöz, gyermekkora meghatározó helyszínéhez is.
Gyönyörű kilátás tárulkozik elénk Magyarország legmagasabb pontjáról, a Kékestetőről. Az erdővel borított hegyeket kőgörgeteges szűk völgyek szabdalják, azokat aztán a déli lankás lejtő szőlőbirtokai váltják fel elnyúlva egészen az Alföldig. E változatos táj a hétköznapi embereknek friss levegőt, üdítő kirándulásokat, egy finom pohár bort, esetleg jó gombázóhelyeket kínál, de az erdészeknek ez a föld a jövő lehetősége. Lehetőség, amelyet nagyapáinktól kaptunk, érték, amelynek megőrzése kötelességünk, és adomány, amelyet hálás szívvel, bizakodva adunk át gyermekeinknek. Ezen gondolatok összefoglalásával alakult ki az EGERERDŐ Zrt. szlogenje: Erdészek a jövő szolgálatában!
A természetbe simuló úton kerekezve gyönyörködünk a tájban az elsuhanó lombok között. Csak ritkán jut eszünkbe, hogy szorgos kezek évről évre folyamatosan vigyázzák az erdei utak állagát.
Habár hazánk vadászati nagyhatalomnak számít a lőtt vad mennyisége és minősége terén egyaránt, a vadhús fogyasztásában az utolsók közt „kullogunk” Európában. Évenként átlagosan alig negyven dekagramm vadhús kerül a tányérunkba. Tény pedig, hogy a szarvas, őz, vaddisznó húsa sokkal gazdagabb fehérjékben, vitaminokban és ásványi anyagokban, mint bármely házi vágóállaté, miközben mindenféle növekedési hormontól és egyéb oltóanyagtól mentes. A magyar vad minősége ráadásul elismerten kiváló.
Keveseknek adatik meg, hogy egy több mint 130 éves múltra visszatekintő iskolát vezethessenek, és az egyik legnagyobb erdész, Bedő Albert szellemi örökségét ápolják. Andrésiné dr. Ambrus Ildikó, az ásotthalmi Bedő Albert Erdészeti Szakképző Iskola és Kollégium igazgatója közel két évtizede mozgatórugója az intézménynek. A Sopronban erdőmérnökként végzett, két éve Bedő Albert-díjjal kitüntetett szakember az elmúlt időszakban sokat épített, fejlesztett, ám amikor kérdeztem, elsősorban az őt körülvevő jó csapatot, a kiváló kollégákat említette.
Sorozatunkban képzett és a szakmai fórumokon elismert magyar kortárs festőművészeket mutatunk be, akik alkotásaikban gyakran megörökítik az erdő világát. Olyan festőművészeket válogattunk össze, akikre külföldi kiállításaik sikere okán is méltán büszkék lehetünk, és akikről a képzőművészethez értő gyűjtői kör, a kortárs galériák egyaránt elismeréssel beszélnek.
Amikor hazánkban 1947 augusztusában elkezdték az ipar és a mezőgazdaság tervgazdálkodás szerinti fejlesztését, még nem tudhatták, hogy 1956 után második hároméves terv is lesz. Így egyszerűen csak hároméves tervnek nevezték, amelynek során az ország gazdaságát az 1938. évi szintre kívánták emelni. 1949 végén, a tervciklus lezárásakor Magyarország gazdasági mutatói itt-ott meg is haladták az utolsó békeévit, míg több helyen elmaradások voltak. Az erdészetben akkor jelentek meg az erdőgondnokok mellé rendelt „tervbiztosok”.
„Mens sana in corpore sano” – mondja a bölcs rómaI, vagyis ép testben ép lélek. Másik fordításban a közmondás így hangzik: edzett testben edzett lélek. A tanácsot érdemes lenne megfogadni, hiszen a sportban és filozófiában jeleskedő rómaiak tapasztalatai általában igaznak bizonyultak.
A 113 éves almamelléki kisvasút a két 600 mm-es nyomtávolságú vasutunk egyike. A Zselici Csühögő csaknem 6 kilométeres szép panorámájú völgyben szállítja az utasait. Az élményeket fokozandó, Almamelléken, a 25-30 perces utazás kiindulóállomásán erdészeti és kisvasút- kiállítás, a végállomáson, Sasréten pedig patinás vadászkastély, a Kikerics Erdészeti Erdei Iskola és az ősbükkösben vezető tanösvény várja a kirándulókat.
Tolna megye rejtett kincseit fedezheti fel, aki hozzánk ellátogat. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vagyonkezelésében lévő több mint 23 ezer hektáros, állami tulajdonú terület magában foglalja a Tengelici-homokvidék homoki tölgyeseit, ligetes erdeit, a Tolnaihegyhát nagy kiterjedésű, löszdombokkal tarkított cseres-tölgyeseit, a herceg Eszter-házyak gyulaji erdőtömbjét és páratlan vadállományát. Fő turisztikai vonzerejét a páratlanul szép, csendes környezet, a természet közelsége, vadregényes tájak, kitűnő borok, továbbá a kultúrtörténeti érdekességek és a remek termálfürdők adják.
Budapest szívében, az Örkény Színházban találkoztunk Csuja Imrével. Próbáról jött, így Liliomfiról és Hamletről is beszélgettünk, de hamarosan a természetre fordult a szó. S ahogy a gyulaji erdőszéli tanyájáról, a patakról, vadakról, tüskés szederről mesélt, láttam, derűs, kedves mackóval van dolgom. Aki népszerű filmszerepek, rangos színházi alakítások, és több száz szinkronszerep után is boldogan veszi a kalapját, és indul rácsodálkozni a természetre.
Még az erdészek között is kevesen vannak, akik már találkoztak a vadonban hazánk egyik rejtett életmódú ragadozójával, a vadmacskával. A faj egyedei, ha tehetik, kerülik az ember közelségét, éjszaka mozognak, s úgy tűnik, a természetközeli erdőgazdálkodás az életterük bővülésének
Az erdőt, mezőt járva egyre gyakrabban láthatunk magasban köröző sasokat. Még a laikus számára is úgy tűnik, hogy e hatalmas méretű ragadozó madaraink újra visszatérnek.
Ma már egyre többen tudják, hogy az erdőt gyalogosan, saját felelősségére bárki szabadon látogathatja, sőt kerékpárral vagy lovon is élvezhetjük a természet szépségeit. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor korlátozhatják az erdő látogatását, sőt időlegesen lezárhatják a területet. De természetesen mindezt kizárólag a saját érdekünkben.
Kötetnyi ismeretet szőtt egybe a fák jelképrendszeréről, rajzfilmekben bontotta ki rejtett jelentésüket, pompás könyveket illusztrált a fák variációival Jankovics Marcell. Nemzedékek láthatták televíziós sorozataiban, hallhatták művészetről szóló előadásaiban, mi mindent üzennek nekünk a fák. A sokoldalú alkotó úgy olvas az erdő élővilágában, hogy mesékké, élvezetes képekké varázsolja azt, láthatóvá téve az ember és természet ősi kapcsolatát is.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
