Lapszemle

Az Alföldtől a Gerecséig, hegyen-völgyön át

A Budapesti Erdőgazdaság Zrt. elődjét, az MH Budapesti Erdő-, Mező- és Vadgazdaságot a honvédelmi miniszter alapított a 1965-ben. A vállalat létrehozásával az volt a cél, hogy az erdő- és a vadgazdálkodás jó szakmai színvonalon, gazdaságosan, de a honvédelmi célok messzemenő figyelembevételével valósulhasson meg. A honvédelmi rendeltetés következtében az erdőterületek eléggé szétszórtan helyezkednek el az ország északi felében. Ennek is köszönhető, hogy az erdészetek sok turisztikai látnivalóval büszkélkedhetnek.

A Budapesti Erdőgazdaság Zrt. közel 37 400 hektáron gazdálkodik. Többségén a honvédelmi rendeltetés az elsődleges, azaz ezeket a zömmel erdővel borított területeket a Magyar Honvédség rendszeresen gyakorlóterületként, lőtérként használja. A faállományok az ország eltérő termőhelyi adottságú térségeiben helyezkednek el, ezért látványos a köztük levő különbség. A katonai igénybevétel általában a gyenge adottságú területekre összpontosul, így ezeknek az erdőknek a fatermőképessége is gyenge. Az erdőgazdaság működési területének jó harmada (12 000 ha) szolgál gazdasági célt, a többi természetvédelmi és zömében honvédelmi rendeltetésű.

A kezelt erdők fafajösszetétele nagyon különböző: a száraz homokon álló alföldi akácosok éppúgy megtalálhatók, mint a hegyvidéki bükkösök, de a leggyakoribb állománytípus a viszonylag száraz termőhelyen álló cseres és a gyenge minőségű hegyvidéki tölgyes. Az erdőgazdaság erdőterületein található összes élőfakészlet eléri a 4 millió köbmétert. A hektáronkénti átlagos fatérfogat (145 m3) az országos átlag alatt marad.

Honvédelmi rendeltetéséből adódóan az erdőterületek eléggé szétszórtan helyezkednek el Észak-Magyarországon. A gazdálkodással, illetve a területek kezelésével járó feladatokat a budapesti központ irányításával működő erdészetei útján látja el a részvénytársaság. A központi erdészet kezeli a kisebb, szétszórtan elhelyezkedő erdőterületeket, az öt vidéki erdészeti igazgatóság pedig az öt nagyobb erdőtömbben gazdálkodik. Az öt vidéki erdészeti igazgatóság: Buják a Cserhátban, Dabas a Kiskunság északi részén, Lovasberény a Velencei-hegységben, Sütt ő a Gerecsében és Uzsa a Tapolcaimedencében.

A hazai márvány

A tardosi vörös márványt a Gerecsében bányászták és bányásszák a mai napig is. A tardosi kő tulajdonképpen mészkő, de kiváló megmunkálhatósága és fényezhetősége miatt márványnak nevezzük.

Gerecsében a Római Birodalom idején kezdték el a kőfejést. Süttőn, Dunaalmáson bányászati leleteket is találtak, amelyek a rómaiak idejéből valók, például szerszámokat, utakat. A tardosi kőfejtőről az első írásos feljegyzés 1204-ből, az Árpád-házi Imre király idejéből való. A kőfejtés és a kőfaragás csúcspontja Mátyás király uralkodása alatt volt. Írásos emlékek számolnak be arról, hogy 1487 és 1489 között 42 hajórakomány követ szállítottak Tardosról a király budai építkezéséhez.

 


 

A pákozdi ingókövek

Bizarr és egyben csodálatos látványt nyújtanak ezek a hatalmas kövek, amelyeknek a kialakulásáról tudományos és mitikus-misztikustörténelmi magyarázat is létezik.

Vannak, akik azt állítják, hogy ezeket a köveket csak odahordták, mások isteni erővel ruházzák fel őket, de olyanok is akadnak, akik szerint ezek a gránittömbök egyszerűen kimosódtak az erózió következtében. Bárhogy is legyen, érdemes egyszer megnézni ezeket az élükön álló köveket a Velencei-hegységben és vicces, jópofa képeket készíteni róluk.

Az ország különböző térségeiben található erdészetek bővelkednek látnivalókban. A Velencei-hegység érdekes természeti képződményei a pákozdi ingókövek. A gránittömbök ellenálltak az eróziónak, így alakultak ki ezek az egymás hegyén-hátán egyensúlyozó sziklák. Nagyon könynyen megközelíthetjük őket Pákozd felől a sárga jelzés mentén.

A cserháti területünkön erdészeti tanösvényt létesített ünk, amely az erdőgazdálkodáson kívül a helyi természeti látnivalókról is tájékoztat. Bemutatja a bujáki Kálváriát, a sasbérci kilátót és a bujáki várat. A vár legidősebb része, az öregtorony a tatárjárás után épülhetett. Első okleveles említése 1303-ból való. A vár háromszor is gazdát cserélt, végül magyar kézre került, de katonai szerepe ezzel lezárult, azóta pusztuló rom.

A Tapolcai-medence északi szélén megnézhetjük a híres sümegi várat és a különleges kialakulású uzsai csarabost. Az Uzsa feletti Lesence-patak száraz völgyének környékén kibukkanó triász korú dolomitot fiatalabb rétegek, erősen kisavanyodott miocén homok, kvarckavics és kvarckonglomerátum fedi. A szerény termőképességű talajokon alakult ki az alacsony cserjés vegetáció. A terület flórájában megtalálható a csarab (Calluna vulgaris), a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), a szőrös nyír (Betula pubescens) és a királyné gyertyája (Asphodelus albus).

A Dabasi Erdészet területén kialakított betyárdombi tanösvényen végighaladóknak érdekes növény- és állatfajokat mutatunk be, mint az árvalányhaj, valamint az erdőgazdaság szakmai munkáját. A Turján- vidék a Duna vonalával párhuzamosan, a középső Duna-vidéken, Solt és Kiskunság között helyezkedik el. Sok védett – sőt néhány fokozott an védett – állat és növény otthona. Él ott például rákosi vipera (Vipera ursinii), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), és csengető-virág (Adenophora lilifolia) is. A Gerecsében kezelt területeinken létrehozott vöröshídi geológiai tanösvény látogatása során a vidék érdekes domborzatát és geológiáját ismerhetjük meg.

Az erdőgazdaság kezelésében több vadász- és vendégház is üzemel. Ilyenek a süttői-alsóvadácsi vadászház, a lovasberényi Fehértanya vadászház, a Bujáki Erdészet területén elhelyezkedő Szilos-tanya vendégház és az uzsai úrbéri vendégház. E vadász- és vendégházak szálláslehetőségeiről a www.erdeiszallashely.hu honlapon olvashatunk bővebben.

Németh Noémi
Budapesti Erdőgazdaság Zrt.

Legenda Buják váráról

A helybeli monda szerint karácsony előestéjén egy szegény asszony a gyermekével száraz fát szedett az erdőn és ráesteledvén, jobb híján a bujáki vár romjai között húzta meg magát. Amikor éjféli misére harangoztak, a közelükben egyszeriben föltárult egy addig nem látható vasajtó, amely egy pincébe vezetett, ahol kádszámra álltak a káprázatos kincsek, drágakövek. A szegény asszony gyermeke játszadozni kezdett a drágaságokkal. Az asszony meg ide-oda fordulva próbált volna minél több kincset összegyűjteni a kamrából ki-be szaladgálva. Egyszerre azonban – amikor éppen kint volt – bezáródott, majd hirtelen el is tűnt az ajtó, a gyermek viszont bent maradt. A szegény asszony majd eszét vesztette, de hiába kereste az ajtót, nyomát sem találta sehol.

Hiába tért vissza hétről hétre, újra és újra, az ajtó helyét nem találta. Bánat emésztette, és egy évvel később, szentestén ismét visszatért, mert ott akart meghalni a romok között, ahol gyermekét elhagyta. Ám ahogy misére harangoztak, hirtelen ismét föltárult az ajtó, és csodák csodájára a gyermek ugyanúgy játszadozott bent, mint ahogyan egy évvel korábban otthagyta. Az asszonyt most már nem érdekelték a kincsek, gondolkodás nélkül rohant be, fölnyalábolta és vitte is ki, amilyen gyorsan csak tudta, magával a gyermekét. Azóta sem kereste a vasajtót, meg a kincseket. Mások persze annál inkább szerették volna megtalálni, de ők is hiába is keresték.