Sokan nem is tudják, hogy milyen változatos, eseményekkel teli időszakot tudhat maga mögött a vasút. 1888-ban gróf Károlyi István, az erdők akkori tulajdonosa lóvontatású erdei görpályát alakítt atott ki a híres zempléni tölgyfa szállítására.
A terveket Koromy Jusztinián mérnök dolgozta ki, az építést Pechán Gusztáv erdőmester irányította. A pálya Pálháza felé folyamatosan lejt, ezért az üres kocsikat lóval vontatták fel, lefelé pedig fékezéssel lassították a megrakott szerelvényt. A 20. század első éveiben üzembe állították az első mozdonyt, de a kéményből kicsapó szikrák nyomán keletkezett erdőtüzek miatt hamarosan visszatértek a lóvontatásra.
A világtól igencsak elzárt, utak nélküli településeken élők számára az 1958-ban beindított menetrend szerinti személyszállítás adta az egyetlen kapcsolatot a külvilággal a már állami tulajdonban lévő kisvasút révén. Előbb gőzmozdony, később már dízelmozdony közlekedett a vonalon. 1980-ban megszüntették a nagyvasúti összeköttetést megteremtő Hegyközi Vasutat. Az erdőgazdaság azonban nem bontotta fel a vonalat, helyette üzemszünetet rendeltek el. A kényszerű „pihenő” csaknem egy évtizedre nyúlt. 1989. augusztus 15-én széles társadalmi összefogással újraindították a vasutat. Elsőként újjáépítették a Pálháza és Kőkapu közötti szakaszt, majd a Kőkapui alagút rendbetétele után már Rostalló végállomásig közlekedtek a szerelvények. A korábbi pályamesteri épületben Erdészeti Vadászati és Természetvédelmi Gyűjteményt rendeztek be. Az egykori fűtőházat felújították, jelenleg mozdonyszín. A Pálházi Állami Erdei Vasúton utazás népszerű programja a környékre látogató turistáknak, a kisvasút mintegy 30 ezer utast szállított tavaly.
Buday Péter
ÉSZAKERDŐ Zrt.
