AZ ERDŐMŰVELÉS ARANYKORA
Az erdészek az 1950–1965 közötti időszakot emlegetik aranykorként, bár egyesek 5-5 év hozzáadásával az 1945-től 1970-ig terjedő két és fél évtizedet. Ez idő alatt az ország erdősültsége 12,1 százalékról 15,8 százalékra emelkedett. A puszta számok azonban önmagukban nem aranyozzák be a kort. Ehhez kellett az a szemlélet is, amellyel az erdőművelés minden ágát fejlesztették, a mag- és csemetegazdálkodástól kezdve az erdőnevelésig. Az erdőgazdálkodás mint őstermelési ág ugyanis a biológiai alapok és a műszaki színvonal emelésével léphetett előre, tehát az aranykor ezekre épülve teljesedett ki.




