Az olvadó sarkkörök, az emelkedő tengerszint réme Közép-Európában ritkán haladja meg a társadalom ingerküszöbét. Azt azonban tudnunk kell, hogy a Kárpát-medencére vonatkozó klímamodell szerint a középhőmérséklet 2 °C-os emelkedése a Föld átlagát meghaladó mértékű lesz, és erőteljesen kihat a magyar erdőkre is. Mindez ebben az évszázadban! Egy év leforgása alatt két alkalommal is helyt adott az Egererdő Zrt. Mátrafüredi Erdészete erdészeti akadémiai ülésnek, ahol a klímaváltozás várható erdészeti hatásairól tanácskoztak. A téma fontosságát jelzi, hogy a korábbi és jelenlegi Agrárklíma 2 projekt szakmai vezetője is akadémikus, Mátyás Csaba. S mire számíthatunk a programban részt vevő kutatóink szerint? Semmi jóra. Az Alföldön a vízutánpótlással (vízfolyások, csatornák) nem rendelkező területeket fokozottan veszélyezteti az elsivatagosodás, a domb- és hegyvidéken az erdőövek magasabbra „vándorolnak”. A hűvösebb, párásabb klímát kedvelő bükk állományai néhány évtized múlva apró szigetekké zsugorodnak országunk erdőtérképén. A jelenleg legnagyobb területet elfoglaló cseres tölgyesek pedig több helyen felnyílnak, azaz az erdő egy részéből sztyepp lesz. Az időben és térben változó, várhatóan súlyosbodó problémakörre nincs egységes megoldás. A kutatók és az erdészeti gyakorlat szoros összefogására van szükség, és a legnagyobb állományokat alkotó őshonos fafajcsoportunk, a tölgyek genetikai változatosságában reménykedhetünk. A melegkedvelő, szárazságtűrőbb, délről származó tölgyfélék gyógyírt jelenthetnek domb- és hegyvidéki erdőkben mutatkozó gondokra, az Alföldön ugyanakkor sok helyen csak a nem őshonos, de a szélsőséges viszonyokat elviselő véderdők (köztük a már hungarikumnak nyilvánított akác) kínálhatnak majd megoldást.
