Az elmúlt évek DNS-vizsgálatai csak részben igazolják, hogy a nyári lúd a házi ludunk őse. Kiderült ugyanis, hogy ez utóbbi kialakulásában az Ázsiában honos kínai hattyúlúd is jelentős szerepet játszott. Sőt, a libák szabadon legeltetésekor ma is kereszteződhetnek a fajok egyedei, azaz előfordulnak nyári és házi lúd hibridjei is.
Örök párok
A nyári lúd az egyetlen nálunk költő vadlúd, így tavasztól őszig történő barangolásaink során szinte biztos, hogy csak ezzel a szürkelúd-fajjal találkozhatunk. Vonuló madár, első példányait általában csak február végén láthatjuk. Érkezésükkor gyakran még jeges a vizek felszíne. Csapataikba belekeveredhetnek a nálunk nagyobb számban telelő nagy lilikek is, de hangjuk alapján könnyen megkülönböztethetjük őket, hiszen a nyári ludak éppúgy gágognak, mint a házi egyedek. A többi szürkelúd-féléktől leginkább világosabb színezete különbözteti meg. Válltollai és a karevezők ezüstszürkék, melyek a repülő madáron szinte fehérnek látszanak. Innen is ered a faj leginkább Alföldön elterjedt elnevezése: szőke liba.
Tavasszal a madarak általában párban érkeznek a költőhelyre, hiszen ezek az állatok is életre szóló párt választanak, és a nagyobb testű gúnár vándorlásaik során is folyamatosan követi a tojót. Általában a vízparthoz közeli zsombékosokban a tojó maga építi a mintegy egy méter átmérőjű fészket. Leginkább nádat használ hozzá, s belsejét gyakran pihetollaival is béleli. Mintegy 30 centiméter magas fészket épít, de ahol pézsmapocokvárra is építkezhet, ott akár egy méterrel a vízfelszín fölé kerülnek a tojások.
A tojó kotlik
A fészekaljak általában 5-6 fehér tojásból állnak. A tojásokon a tojó kotlik, a hím a fészektől kicsit távolabb folyamatosan őrködik. Amikor a tojó táplálkozni megy, a pehelytollakkal gondosan betakarja a tojásokat. A fiókák mintegy négyheti kotlás után kelnek ki, s csak egy-két napos korukban hagyják el a fészket. Ekkor már önállóan táplálkoznak, de szüleik „megmutatják” nekik, mely növényeket érdemes fogyasztani. A kicsinyek gyakran bújnak a tojó szárnyai alá, de nemcsak melegedni, hanem azért is, hogy pihetollaik jobban zsírosodjanak, s a vizet könnyebben lepergethessék tollruhájukról. Mindkét szülő vezeti a fiatalokat, éberen figyelik a környezetet, s a legkisebb gyanús jelre már biztonságos helyre terelik utódaikat. A kislibák már két hónapos korukban elkezdenek repülni, de további két hétig is eltart, míg biztonságosan tudnak mozogni a levegőben. Egészen az őszi vonulásig együtt maradnak szüleikkel.
Sokáig él
Csak az elmúlt években tudtuk meg pontosan, hogy merre mennek, hol telelnek a magyar nyári ludak. Ebben leginkább az úgynevezett színes gyűrűk széles körű használata segített. A hazánkban fészkelő madarak a csehországiakkal alkotnak közös állományt. Ezt bizonyítja, hogy a Nyugat-Európában honos kisebb testű, sötétebb testszínű és narancsosabb csőrű, valamint a Fekete-tenger mellékén élő nagyobb testű, rózsaszínű csőrű, sötétebb testszínű alfajok között képeznek átmenetet.
A fészkelési idő után gyakran többezres csapatokba verődnek, s jellemzően szeptemberben már megérkeznek hozzánk az északi területeken élő madarak is. A házi lúd az egyik legtovább élő baromfink, előfordulnak 30 éves példányok is, így nem meglepő, hogy a többi víziszárnyashoz képest őse is sokáig él. A hazánkban megfigyelt legidősebb, 17 és fél éves nyári ludat 15-ször látták a szakemberek. A színes nyakgyűrűs jelöléseknek köszönhetően azt is tudjuk, hogy az állomány zöme Olaszországig vonul, de egy részük Algériában és Tunéziában telel. A tőlünk legtávolabbra (2278 kilométerre) repült nyári ludat Spanyolországban azonosították.
