A Diósjenői Erdészet a tengerszint felett 200 métertől a Csóványos 938 méteres csúcsáig nyújtózkodik, de mindenki szereti meglátni benne a hegyvidéki arculatot. Területén egyenlően oszlik meg a bükk, a tölgy és a cser. Vadregényes táj, települések, utak által ritkán megszakított, természetes növénytakaróval borított erdőtömb. Ezért is keresik a látogatók, sokaknak több, mint „kedvenc túrázóhelye”. Változatos terület, a dombvidéki cseresektől a tölgyeseken keresztül felmászunk a bükkösök világába. A jó klímának köszönhetően a bükk alacsonyabban is megjelenik, a cser pedig följebb húzódik, a zónák nem mindig válnak el élesen. „A mikroklíma mellett az antropogén hatás is nagyban befolyásolja az állományok összetételét” – pontosít házigazdánk. Az erdészet területén található öt település lakói évszázadok óta kötődnek az erdőhöz. Ezt jelzi a települések címereiben megjelenő fejsze, fa. A környékbeli emberek megélhetését mindig is a Börzsöny adta. Az erdővel kapcsolatos tájhasználat jellemezte hétköznapjaikat például a bányászat, erdőgazdálkodás vagy állattartás révén.
Zanati László nem hagy kétséget, munkájuk egy hosszú idővonal kis részét képezi. Úgy tudunk jó, a jövő kihívásait kiálló válaszokat adni korunk elvárásaira, ha megértjük, hogy miként és miért jutottunk a jelen állapotba. Ha tudjuk, hogyan kezelték az erdőt az előttünk dolgozók. Az évszázados örökségből építkezve a mai kor igényeit elégítjük ki azzal a reménnyel, hogy azok évtizedekig megállják a helyüket.
Igazodnak a változásokhoz
A mai Diósjenői Erdészet három történelmi birtoktömböt egyesít. A legkisebb Szendehely határában, az egyházé volt, a legnagyobb – és az erdészet szívét adó – tömb a diósjenői Sváb-birtok. A harmadik, legkésőbb hozzájuk került rész pedig a Wenckheim család tulajdonát képezte. Az egyház mindig katonásan kezelte a birtokait, s ez meg is látszik, de szerencsére a másik kett ő is országos hírű terület volt.
A mai börzsönyi rengeteget járók azt gondolják, hogy ez maga a háborítatlan természet, igazi varázslatos világ. Pedig alig fél évszázaddal ezelőtt az emberi használat miatt egészen más képet láthatott még az erdőben a szakember. A fák között egy-egy telep, másutt egy erdőőri ház állt, a csendőrnek járőrszolgálatban a falutól egészen messze ki kellett menni, mert ott is lakott három család. „Ezek az életformák pár évtizede teljesen eltűntek” – magyarázta a szakember, és be kell látni, hogy a természetet sosem szabad állandónak tekinteni, hiszen például a ma fokozott an védett Pogány – Rózsás erdőrezervátum az 50-es években intenzív, a mai szemléletünk szerint elfogadhatatlan mértékű fakitermelésnek volt kitéve. Alig 50 év múlva a nemzeti park legvédett ebb területe. Ezért fontos, hogy a pillanatnyi eseményeket, történéseket az erdő időléptékében tudjuk elhelyezni, értékelni.
Talán ez a szemlélet segít átvészelni a tervszerű erdőgazdálkodást felborító természeti katasztrófákat.
Élenjárnak
„A mai napig katasztrófaként éljük meg a természeti csapásokat” – idézte fel az erdészetvezető a 2010-es szélkárt, illetve a 2004-es, vagy a 2014. decemberi jégtörést. Ugyanakkor segít, hogy nem egyszer látták már az erdőt megújulni. A természetes erdőtakaró önszabályozó képessége kezeli, helyrehozza a természeti csapásokat, sőt, része az erdei ökoszisztéma dinamikájának. Különös dolog megtapasztalni a természet misztériumát, ahogyan begyógyítja az így keletkezett sebeket szukcessziós folyamatai során. Bár ha sorozatban következik be, alig 20 év alatt ötször, akkor már a tervszerű haszonvétel kerül veszélybe. A decemberi jégtörés körülbelül 1 évnyi „összetermelhető” faanyagot döntött ki! Ha ugyanennyi faanyagot az értő erdészkéz „vesz ki”, akkor azt évről évre visszaadja az erdő növedékben – ez meg talán az erdészszakma „misztériuma”.
A bolygatott erdő megújításakor felmerül, hogy a természetes fejlődési folyamatok egy részét emberi segítséggel átlépjük-e? Ilyenkor a természetes fejlődésűnél jobb összetételű erdőállományt szeretnénk nevelni a károsodott területeken. Lovat is ezért használunk a közelítésben, hogy minél kevesebb sebet ejtsünk a károsodott erdőkben.
Az erdészek számára nem pusztán faanyag és számok rejlenek az erdőtakaró alatt , az élővilág lüktetése, természeti szépségek, történelmi emlékhelyek teszik teljessé a képet, mint például a Foltán-kereszt. Komoly hagyatékot gondoznak.
A 90-es évek végén már megfogalmazódtak a közjólét iránti társadalmi elvárások, látszott, hogy erősen változik az emberek erdőhöz való viszonya. A társadalmi igényekre az Ipoly Erdő Zrt. az elsők között válaszolt, s a Diósjenői Erdészetnek a cégen belül is élenjáró szerep jutott . Az erdőgazdasági fejlesztéseket olyan irányba terelték, hogy kielégítsék a közjóléti elvárásokat. Emellett már a 2006-os erdőtervezésnél – megelőzve a 2009-es erdőtörvény szellemiségét – úgy kalkuláltak, hogy a vágásos üzemmódot a folyamatos erdőborítás mellett i gazdálkodásra cserélik az erdészet azon részén, ahol a turizmus „nyomása” a legnagyobb, és a természetvédelem szempontjából is kiemelt térség.
Várják a kirándulókat
Diósjenő és az egész Börzsöny közel van Budapesthez. Az emberek ösztönösen vonzódnak a háborítatlan hegyvidéki tájakhoz. Az erdészetnél fennmaradt sok értéket az idegenforgalom, a természetjárók szolgálatába sikerült állítani. Ilyen a legutóbbi fejlesztésük, a Csóványosi kilátó, amely korábban a környezetétől idegen, a turisták által örökösen feltört geodéziai mérőtorony volt. A kulturáltan kiépített, tudást nyújtó kilátó tetejéről ma mindenki számára elérhető hazánk egyik legszebb körpanorámája. Az erdészeti központ környékét is átalakították, a Diósjenői Erdei Szabadidőparkot létrehozva, ahol sportolhatnak, állatokkal, növényekkel ismerkedhetnek erdei környezetben (a focizás, tollas-, röplabdázás mellett még minigolfozhatunk is). „Jól megfér együtt, hogy miközben az irodában dolgozunk, kint gyerekek játszanak” – magyarázta a szakember. Csatlakoztak az OKT-t érintő, országos fejlesztési programhoz. A Csóványosi kilátó mellett a kerékpározható erdei utak kiépítésével, megnyitásával és pihenőhelyek létrehozásával nagyot léptek a börzsönyi infrastruktúra fejlesztésében. A szintén országos turistaház-fejlesztési kezdeményezéshez is sikerült csatlakozni. A Pénzásási Turistaház már másfél éve üzemel, és igen kedvelt az erdőjárók körében. Az erdei vendégházak – mint például a Wenckheim-kastély – üzemeltetésében összegyűlt évtizedes tapasztalat kamatozik az újonnan átadott házaknál is.
Miközben a Csóványoson átadott kilátóban nem egész egy év alatt a 30 ezret közelíti a látogatók száma, a diósjenői Sváb-kastély parkjában egyedül ültünk. Pedig azért újított ák fel, hogy gyerekek szaladgáljanak ott, piknikező családok népesítsék be. A kirándulók még nem fedezték fel a helyi lehetőségeket. Az erdészet munkatársai nyitott ajtókkal várják a látogatókat.
