A fák és gombák kölcsönösen kedvező tartalmú együttélését mikorrhizának, gombagyökérnek nevezzük. A tölgyek több mint 70, a bükkök több mint 40 gombával élnek ilyen kapcsolatban. Ezek főként a bazídiumos gombák közül kerülnek ki, nagy részük ismert ehető vagy mérgező kalapos gomba. Néhány tömlősgomba is kialakított ilyen életformát, például a föld alatt élő szarvasgombák.
A mikorrhiza kapcsolatok egy részénél a gombák csak körülveszik a gyökérszőröket, legföljebb a kéregsejtek közötti térben alakítanak ki hálózatot. A leggyakoribb együttélésnél azonban a gomba hifái – fonalai – behatolnak a gyökérszőrök sejtjei közé, és tároló-, illetve anyagforgalmazó helyeket létesítenek. Különleges gyökérkapcsolat alakul ki az erikafélékkel. Ezek a törpecserjék a rendkívül savanyú talajokon meg sem tudnának élni a gombák nélkül. Az orchideák apró, tartaléktápanyag nélküli magja gombák jelenléte nélkül nem csírázik ki, de ez a kapcsolat még mindig feltérképezetlen.
A gomba vizet, oldott ásványi anyagokat, köztük foszfort és nitrogént ad át a fáknak. A fa viszonzásul szerves anyagokat szolgáltat, cukrokat, zsírokat, vitaminokat és növekedésserkentő anyagokat. Az együttélés különleges terméke néhány olyan anyag, amelyet önállóan sem a növény, sem a gomba nem tudna előállítani. Igazán csodálatra méltó az ily módon kialakuló hálózat. A gombák fonalaikkal, micéliumaikkal összekötik az erdő fáit, így azokat nemcsak a talajban érintkező és összenövő gyökerek kapcsolják össze, hanem a gombaútvonalak is. A gomba és fa kölcsönösen előnyös együttélése emeli a fa erőnlétét, emellett növeli a parazitákkal szembeni ellenálló képességét is.
A fákkal él gyökérkapcsolatban valamennyi tinóru gombánk, köztük az ízletes vargánya. A tölgyekhez kapcsolódik többek közt a gyilkos- és párducgalóca, a lucfenyővel a légyölő galóca él együtt. Ugyancsak mikorrhizát alkot a galambgomba vagy az áltrifla.
A mikorrhiza kapcsolatok létrejöttét az egészséges erdőszerkezet, az ép, cserjékkel lezárt erdőszegélyek, a kiegyenlített erdei mikroklíma segítik. Igen fontos az erdő faji és szerkezeti összetétele is, hiszen ez változatos gyökérkapcsolatokra teremti meg a lehetőséget. Ez a sokszínűség az erdő immunrendszerének alapja.
Puskás Lajos
DALERD Zrt.
