Lapszemle

Üvegbe merevített pillanat

Szabadtéri kiállítóterem Kiss Miklós magyarpolányi kertje. Az üvegművész alkotásai a településen kívül évente 2-3 helyen is láthatók országszerte. A 70 év felett is fáradhatatlan, kíváncsi alkotóművész nem akasztotta szögre az üvegfúvó pipát. Ma már sokan felismerik munkáiról, pedig nevet ritkán ad a szobrainak.

Régi mesterség, már Egyiptomban üveget fújtak, és az emberek a mai napig keresik a benne rejlő titkot. Áttetsző, 1000 ˚C-on felül olvad, ahogyan hűl, kezdi a „férfiasságát” megerősíteni. Ilyenkor kell a legjobban odafigyelni. Ugyanakkor képlékenysége miatt változatos formákba lehet kényszeríteni. Törékeny, mégis időtálló anyag, amellyel gyorsan kell dolgozni, előre látva a benne zajló folyamatokat. „Az üveg nagyon rafinált, aki nem tiszteli, nem tudja megszelídíteni, gyorsan sarokba állítja az embert” – vázolta házigazdánk a legfontosabb ismérveket. Kiss Miklós szerint az „üveges” kötelessége, hogy távol tartsa a giccstől a világot, de ehhez sokat kell dolgoznia, hogy felismerje a különbséget. Az üveg pillanatok alatt gödörbe ránthatja, becsaphatja az embert.

Saját bevallása szerint csapodár módon közelít az anyaghoz. A magyarpolányi kertben álló alkotások szervesen illeszkednek a környezetbe, mintegy részei a bakonyi kiskert hangulatának. Kinyúlnak a térbe, de rejtőzködnek is, ornamentikájukban visszaköszön a környezet növény- és állatvilága. Kiss Miklós az organikus formavilágban érzi igazán otthon magát. A természeti környezet jelentősen hat a műveire. Az élő természet természetes környezete. Az udvar közepére tévedt két szöszös ökörfarkkoró ugyan útban van, de sajnálná őket kivágni. A fák, a kövek az évek alatt szép lassan részeivé váltak a szobroknak. Az egyik legfontosabb nyersanyagforrása ma is a kertje. A növényeket beágyazza az üveg testébe, nyomatot készít. Bár az anyag kiszámítható, ma is okoznak meglepetéseket a különleges társítások. Úgy tartja, egy ponton túl hagyni kell, hogy az üveg gondolkozzon, dolgozzon, s új ötleteket fog adni. A sikertelen munkák is sikerre vezetnek, csak észre kell venni bennük a lehetőséget.

A fa és az üveg a témája Maszkuna-sorozatának is. Történelmi üveg, amelynek az alapanyagát három évtizede készítette, itt nincs selejt, hulladék. Bibe, a világot felforgató golyóval. Vagy a kövek, amelyek fontos talapzatok. Az éles sziklát lággyá kerekíti a patak, a folyó. Kiss Miklós körülvette magát a tárgyakkal. Az érdekes formáknak, a színeknek ugyanolyan szerepük van, mint egy repedésnek a fában. Magától görbül az anyag. A megmerevedett pillanatot savmattítással tette még izgalmasabbá. Ehhez jön az ólom, ez is szerves kiegészítője a szobornak. Fém jelenik meg az üvegpaszta közepén, és a bizarrság mellett játékosságot is kölcsönöz neki.

Beszélgetés közben a szomszéd négy pulija évődik körülöttünk. Itt is otthon vannak. Kiss Miklós számára az alkotás életforma, és nem munka. Ha megunja a műtermi ténykedést, a kertben folytatja. Nincs a kemencéhez kötve, de mint minden alkotónak, neki is elsődleges a jól felszerelt műhely. A napi alkotás mellett sokat foglalkozik az utánpótlással is, iskolán kívül gyerekeket oktat a művészet szeretetére. A korszerű műhely mellett a nyári tábor számára ősi szabadtéri üveghuta készül. Gyors sikert adó anyag az üveg, s ez tetszik a gyerekeknek.

„Fejben kell megszületnie annak, amit el akarunk érni, ugyanakkor menet közben ötleteket is ad az anyag” – hangsúlyozta a mester. Az üvegfúvást egy életen át kell gyakorolni. „Ha nincs folyékony üvegem, akkor is pörgetem az ujjaim között a fúvópipát” – mutatja a kezével, ám ha az sincs, a seprűnyél is megteszi. Fafaló mesterség, nem véletlen, hogy az üveggyárakat mindig nagy erdők közelébe telepítették. Később a kemencék fűtésénél szénre, pakurára, gázolajra, majd villanyra tértek át.

Az üvegművességnek vannak megismételhetetlen pontjai, mások viszont újra felidézhetők. Bár születnek öntörvényű munkák, az alkotás ettől válik megunhatatlanná. „Sokszínű szerető az üveg, néha csalfa, de ezt ki lehet használni” – nyugtat meg a művész. Képlékeny formájában mást mutat, mint hidegen. Sőt, a kihűlés után is folytatódik a munka: vágni, csiszolni kell, figyelni a különböző színekre.

Az üvegművességben nincsenek kötöttségek, Kiss Miklós megengedheti magának, hogy szabadon próbálkozzon. Szerinte a művészetben az a legkegyetlenebb, ha elvárásnak kell megfelelni.