Oldal 50/77
Sorozatunkban a természetből ellesett ritka, avagy különös pillanatokra szeretnénk ráirányítani a figyelmet. A képhez természetesen mindig tartozik egy fotós, a párosukat pedig gyakran egy izgalmas történet köti össze.
Levente Péter sokoldalú alkotóművész, született tanárember. Évtizedeken át futó tévés, rádiós, színpadi műsorain generációk nevelkedtek. Abban, hogy népszerű előadásaiban a humor és a mélység mindvégig egészséges arányban osztozhatott, kiemelkedő szerepe van feleségének és alkotótársának, Döbrentey Ildikónak, aki a műsorokat írja, szerkeszti. És aki úgy tudja a gyerekeket megszólítani, hogy attól a felnőtt is jobban érzi magát. Negyvennyolc éve tartó közös életük és közös munkájuk színteréül egy hegyek-erdők koszorúzta gerecsei falut választott ak. Héregen kerestük fel őket.
A nyári meleget felváltó ősz hűvösebb, dolgos mindennapjain a ház tájékán is kicsit több a tennivaló, hiszen hullanak levelek, és a csapadéknak köszönhetően mind gyakrabban hangzik fel a fűnyíró gépek zaja. Érnek az őszi gyümölcsök és bizony gyorsan megtelik a fák alja a lehullott termésekkel. De vajon mi történik velük?
Amíg közeli rokonai a fehér nyár (Populus alba) és a nemesnyár rendkívül fontos állományalkotó fafajaink az ártéri területeken, a fekete nyárból (Populus nigra) idősebb korára hektáronként csak pár egyed található az erdőkben. Önálló, idős zárt állományáról nincs tudomásunk, azonban szálanként a Gemenc Zrt. szinte valamennyi ártéri erdőrészletében megtalálható.
Édesapja a Balaton-felvidéki Uzsán volt erdész, ott dolgozott egész életében, kezdte a bemutatkozást Szi Benedek Sándor, aki Sopronban végigjárva az iskolákat, 13 éve lett a Gyulaj Zrt. Pincehelyi Erdészetének vezetője. A jó szakmai csapat marasztalta ott, az összetartó közösség, a varázslatos hely. Élvezi a munkát, és ezt egész beszélgetésünk alatt éreztem.
Az erdők felújítása során létrejött vagy telepítéssel létrehozott fiatal erdők fejlődését nyomon kell követni, állapotukat évenként ellenőrizni és rögzíteni kell. Mindez az erdősítések műszaki átvételén történik.
Kaposvár környékén, a zselici rengetegben tartották az Országos Erdészeti Egyesület idei Év Erdésze Versenyének országos döntőjét, ahol az induló erdészek 14 versenyszámban mérték össze szakmai tudásukat. A bajnokság első helyezettje, az év erdésze Tóth Péter, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Hőgyészi Erdészetének kerületvezető erdész-vadásza lett. Eddig a hír, de lássuk mögötte az embert.
Csalódnia kell annak, aki faragványokkal díszített kanalakat, tulipános és szív motívummal ékített falócákat, netán faliképeket vár Tóth Attila faműves, népi iparművésztől. Már e két, az ágvillás, mívesen megmunkált gyökérrel díszített faoszlop tábláján olvasható megnevezés is sejteti, hogy különös világ tárul fel a Baranya megyei kistelepülés, Hetvehely faluszéli portájának kapuja mögött.
A Pannonhalmi-dombság, a Bakony északi vonulatai és a Sokoróidombság ölelésében, csodás természeti környezetben, egy 1200 fős dunántúli kis településen, Ravazdon működik erdei iskolánk az Országos Erdészeti Egyesület minősítésével. Évente közel 2500 látogató fordul meg az 1999-ben alapított , minden évszakban nyitva tartó intézményünkben.
A zöldövezet valamilyen ember által alkotott vagy természeti képződmény körüli zöld területek összességét jelenti, amelyek esztétikai, egészségügyi és üdülési célokat szolgálnak. A zöldövezetek jelentősége az ipari forradalom idején nőtt meg, de ezt az igényt a városodás-városiasodás önmagában nem magyarázza meg. Kellett hozzá az egészséges környezet iránti igény megfogalmazása, sőt bizonyos gazdálkodási sajátosságok megváltozása is. Majd csak a 20. század közepétől, elsősorban a naponta kihajtott legelő állatok számának megcsappanásával lehetett a települések körül – az árkokkal védett zártkertek és temetők mellett – zöldövezetet kialakítani.
Az első hűvös reggellel megérkeztek az erdőbe az ősz ízei. A lombok kesernyés illatával együtt lopakodtak be, szinte észrevétlenül. Ott érezhetjük a tálban gőzölgő vad húsában. A vörös és a majdnem fekete bogyókban, amelyeket olykor az első fagy tesz igazán élvezetessé. A szem elől rejtőzködő gombák lágy és olykor konok ízében, az őszi esők nyomán újrasarjadó zöld növények tavaszt idéző, friss aromájában.
Már szív alakú jelzése sejteti, hogy a Hárs-hegyi tanösvény teljesen más, mint a többi. És valóban, a 2,7, illetve 5,1 kilométeres túraútvonalon a feltöltődésen, kikapcsolódáson túl bizonyítottan gyógyulhatunk. A természeti, erdőgazdálkodási, növény- és állattani ismereteink bővítése helyett pedig saját szervezetünk működését kísérhetjük figyelemmel a séta közben. A rendhagyó tanösvényt a Budapesti Szent Ferenc Kórház alakította ki az erdőterületet kezelő Pilisi Parkerdő Zrt., valamint az egyik gyógyszergyár közreműködésével.
Az Erdészek a gyermekekért program előkészítése során még mi, az Egererdő Zrt. munkatársai sem gondoltuk, hogy ennek eredményeként hamarosan saját mesekönyvet foghatunk a kezünkbe.
A Vértesi Erdő Zrt. tudatosan megtervezett, szilárd pillérekre épített közjóléti tevékenységének az elemei a múlt szakmai és történelmi kutatásainak eredményeivel, a jelen szemléletformáló programsorozataival, valamint a jövő számára kialakított, természeti értékeket előtérbe helyező oktatási munkájával együttesen alkotnak szerves egységet.
Illényi Katica virtuóz hegedűművészként a komolyzenétől az improvizatív dzsesszig több műfajban ott honosan mozog. Nemcsak a fényes-rangos koncerttermek ünnepelt szólistája, de a „muzsikáló erdők” visszatérő vendége is. Izgalmas, sokoldalú egyéniség, aki időről időre meglepő újdonságokkal varázsolja el közönségét. Ez alkalommal a nagyvilágban is ritkaságnak számító hangszer, a titokzatos teremin hangjait is előcsalogatt a a Kékestető fái alatt.
A nyári lúdról mint a házi lúd őséről már az általános iskolában tanulhattunk. Az utóbbi időkben pedig azért vált közismertté, mert a hazai madárvilágban eleddig egyedülállóként ismét úgy elszaporodott, hogy a korábban évtizedeken keresztül védett faj mára ismét vadászható. Mindez nem történhetett volna meg a földhasználók, így az erdészek, mezőgazdászok környezettudatos magatartása nélkül.
Ötven éve, 1965. július 29-én hajnalban Martonvásáron ejtette el Cseterki Lajos vadász azt az őzbakot, melynek agancsa közel két évtizeden keresztül állt a világranglista élén.
Sorozatunkban a természetből ellesett ritka, avagy különös pillanatokra szeretnénk ráirányítani a figyelmet. A képhez természetesen mindig tartozik egy fotós, a párosukat pedig gyakran egy izgalmas történet köti össze.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
