Az erdei faválaszték tulajdonképpen minden faipari szakmunkának az alapanyaga, mérete és minősége döntő jelentőségű a későbbi felhasználásakor. Így például nemcsak a görbeségre, vagy a göcsösségre kell figyelni, a jó szakember még a fa belsejében lévő komolyabb fahibákat is észleli a törzsön látható árulkodó jelekből. Nem mindegy az sem, hogy éppen milyen erdőhasználatot végzünk, hiszen míg egy tisztításnál csak vékony tűzifa kerül ki az erdőből, a véghasználatok nagy mennyiségben szolgáltatnak terjedelmes, értékes faanyagot. A felhasználhatóságot természetesen az is meghatározza, hogy milyen fafajt vágunk ki, a minőségük miatt például csertölgyből nem szoktunk bútort készíteni, és nyárfából sem parkettát, de nagyon megbecsüljük a diónak vagy a cseresznyének minden részét, hiszen ezek kiváló bútoripari alapanyagok.
Két nagy választékcsoportot különítünk el, az ipari falhasználású faanyagokat és a sarangolt, többnyire tűzifát. A legértékesebb választékok a fatörzs alsó részéből kerülnek ki. Ezek közül lemezipari rönknek hívjuk azokat, amelyekből késeléssel (tölgyekből), hámozással (nyárfa, bükk) furnért nyerünk. Ez burkolhatja az értékes bútorok felületét, míves intarziát vagy préseléssel, ragasztással jó minőségű rétegelt lemezeket gyárthatunk belőlük, de különleges csomagolóanyag is készülhet így. Ilyen furnérokat (0,2–8 milliméter vastagságú falapok) szinte mindig használt az asztalosipar, a hangszerkészítők vagy az intarziakészítők.
Ha nem ennyire tökéletes a törzsrész, akkor valamilyen osztályba sorolt 2 méternél hosszabb fűrészrönkre vágja a választékoló. A fafaj és a törzsrész méretei (hossz, csúcs vagy középátmérő) természetesen ez esetben is behatárolják a felhasználást. Például a lucfenyő rönkök épületfák alapanyagai lesznek. Az ilyen minőségű – fűrészipari feldolgozásra alkalmas –, de rövidebb darabokat (50190 cm) nevezzük kivágásnak, amivel javítható a hossztoláskor előállított faanyag összértéke, kihozatala. Hasonló, de egyedi termék előállítása (bányadeszka, kerítésléc, szőlőkaró, raklapelemek stb.) miatt speciális méretű a gyártmányfa. Fűrészrönkből készülnek a gerendák, amelynek négyszög profilja általában 80 x 100 milliméternél nagyobb keresztszelvényű. Ezekből lesz később a 12–40 milliméter vastag és legalább 60 milliméter széles fűrészáru is; a deszka, vagy az ennél vastagabb pallók, illetve a vékonyabb lécek.
A vékonyabb, de még egyenes törzsrészekből oszlopot, rúdfát, szőlészeti, vagy bányászati alapanyagot termelhetünk. Ezeket kérgezni vagy felezni is lehet az erdőn. A lombkorona választékainál a tűzifa a meghatározó. Innen kerülnek ki a papírés rostfa alapanyagainak sarangjai – hiszen ezeket a készleteket már ebben a formában tárolják –, amelyeket a papíripar, illetve forgácslapgyártók használnak fel. A kidöntött fa legvékonyabb ágaiból pedig vékony tűzifa lesz, amit általában a környező lakosság hasznosít, esetleg aprítékot készítenek belőle.
Egy hossztoló erdész szakember több mint félszáz erdei termék közül választja ki a legmegfelelőbbet a lábánál fekvő fából. Elhihetjük, hogy ez nem is annyira egyszerű…
