Pintér Ottó, a SEFAG Zrt. Zselici Erdészetének idegenvezetőnkké szegődött igazgatója nemcsak szerelmese, hanem kutatója is a tájnak, nemcsak a fákat ismeri, de minden kifordított kőnek is tudja a történetét. „Északról délre futó meredek falú völgyek, amelyeket nyugatról keletre Kadarkút és Sásd, délről észak felé pedig Szigetvár és Kaposvár fog közre” – adott térképészeti felvilágosítást a zselici tanítócsaládból származó szakember. Egyedi arculattal rendelkező terület, amely a fafajok, a talaj és a csapadék tekintetében jelentősen eltér a környezetétől.
Védett területeken
A Zselic vonulatait valamikor teljesen erdő borította, mára alig harmadán találunk fákat. Három fő faj – a bükk, a hárs és a kocsánytalan tölgy – adják a meglévő erdők közel kétharmadát. Mellettük jelentős a gyertyán és a cser, de az üde völgyekben megtaláljuk a mézgás égert is. Kiváló termőhelyet jelez a tetemes fatömeg, véghasználatban eléri hektáronként az 500 köbmétert. A somogyi erdőgazdaság egyik legeredményesebb területe. Pintér Ottó szerencsésnek tartja, hogy az erdészet faállományának 90 százalékát 1945 előtti nagybirtokokból örökölték. Herceg Esterházynak volt a legnagyobb területe, de a Zichyek és a Festeticsek is sok erdővel rendelkeztek. Ezek a nagybirtokosok jó szakszemélyzetet tartottak, erdész szemmel nézve szép állományokat neveltek. Bár faállományuk túltartott, mégis ezekből tudnak olyan eredményeket elérni, amiből a jövő számára hasonlóan értékelhető erdők születhetnek.
Az erdészet munkáját különlegessé teszi, hogy közel négy évtizede a területek 80 százaléka a Zselici Tájvédelmi Körzethez tartozik. A védettség miatt az erdőhasználat korlátozott. Ennek köszönhetően a zselici erdőállományok több mint tizede 110 évnél idősebb. A tölgy és a bükk vágásfordulója mára 115, illetve 130 év. A túlkorosság miatt a tölgynél nagyobb az éves lábonszáradás, mint a növedék mértéke. A bükk olyannyira álgesztes, hogy szabvány szerinti rönköt szinte alig lehet belőle termelni. Ennek ellenére az állomány az átlagosnál magasabb értékű. „A tájvédelmi körzetben az állami erdészet elsődleges feladata a természetvédelem, még akkor is, ha az a gazdálkodás rovására megy” – nyugtázta az igazgató.
|
Szeretett hivatás Pintér Ottó zselici tanító famíliából származik, dédapja Ladon, Patosfán, nagyapja Gálosfán, míg a szülők Bőszénfán, Ibafán és Csertőn oktatták a nebulókat. „Magam is egy kis zselici faluban, Ibafán nevelkedtem” – magyarázta, hogy kicsi, de csodálatos erdőkkel övezett terület, ahol közelebb volt az erdő, mint a faluközpont. Szabadidejében végtelenségig járta az ösvényeket. „Édesapám vadászember volt, a szakma felé nem az erdészet, hanem a vadászat iránti érdeklődésem vitt” – jelezte. Ezért is ment Sopronba, de már az egyetemi évek alatt az erdészet felé billent a mérleg nyelve. Két gyermeke közül a kisebbik „majd nemtanító” lett, a nagyobbik erdőmérnök, annak a nem túl távoli erdészetnek az igazgatója, ahol maga is gyerekeskedett. Szerencsésnek tartja magát, hogy a szívéhez közel álló hivatása lett, így a munka- A vendégek elégedettek végzés számára valóságos „játék”. |
Elégedett vadászok
A Zselici Erdészet nagy erdőtömbökben gazdálkodik, s a környező mezőgazdasági területekről télre a nagyvadállomány nagy része behúzódik az erdőkbe. Ebben az időben a szarvasállomány a kétszeresére duzzad, de a vaddisznó is szereti ezt a zárt területet. Minden évben ejtenek tíz kilogrammnál nagyobb trófeájú gím bikát, de jegyeztek már tizenhárom kilogrammosat is. Vaddisznóhajtásban 1618 egyed között van a napi teríték, s ez már elegendő ahhoz, hogy a vendégvadászok évről évre visszatérjenek. Az elégedettséget megalapozza a jól felkészült szakszemélyzet is, akik a külföldi vendégekkel is megtalálják a „hangot”. A visszajelzések szerint átlagon felülinek ítélik a szolgáltatásukat, les- és úthálózatukat, gépparkjukat, s pihenésre ott van a minden igényt kielégítő – három csillagos – Hotel Kardosfa.
„A vadállomány a világháborúban és azt követően nagy kárt szenvedett” – tett kis visszatekintést a szakember. Az ezt követő szigorított fegyvertartásnak, a nagy állami erdőterületeknek köszönhetően megindult a vad szaporodása, s az 1960as évekre a létszám már túl nagyra nőtt. Az 1990es években jelentősen apasztották a vadlétszámot, de napjainkban újra emelkedik. „Azokban az időkben lehet jó erdőállományt nevelni, amikor nincsen túl sok vad” – magyarázta az igazgató, hogy a létszám változása végigkövethető a faállomány minőségében.
Az 1990es évektől nagyon sok területen építettek kerítést, hogy megóvják a fiatal fákat az állatoktól. A ma vágandó fákat 1890–1910 között telepítették, kiváló időszak volt, ám a két világháború között nem volt komoly szakmai munka, gyengék az akkor ültetett erdők. Az is megesett, hogy Herceg Esterházy birtokát a bank kezelte, amire nem szívesen emlékeznek vissza. Az 1960as évekre rányomta a bélyegét, hogy a legjobb munkások a városba mentek dolgozni. Később a vállalkozások alakulásával sikerült megalapozni a megfelelő minőségű szakmai munkát. A különböző korú erdőállományok minőségéből a történelem nyomon követhető.
Elnéptelenedő falvak
A Zselic nem csak erdő, hanem az itt élő emberek élettere, titkokat, legendákat mesélő vidék. Az első összeírások az 1230as évekre tehetők, az akkori településeket kanászfalvaknak nevezték, az erdőből és a mezőgazdaságból élő disznótartó pásztoremberek lakták. A Zselic területén tíz ilyen kanászfalu működött, s látta el hússal a környező nagyobb településeket. Ahogy ezek nőttek, úgy zsugorodtak az erdőterületek, hatalmas legelők tisztultak az oldalakban. „Az első tíz szakmai évemet Zselickisfaludon töltöttem, ahol reggelente 120 marhát hajtottak ki” – mesélte a szakember. Ez alig két évtizede történt, s ma már egyetlen jószág sincsen, a régi legelők beerdősültek. Denna, Már cadó puszta, Szentt a más puszta elnéptelenedtek, noha jól működő közösségek voltak. Márcadópusz tán – ahol már csak a törött téglákat találjuk – a múlt század 20as éveiben még 35 gyerek járt iskolába.
Visnyeszéplakon szőlő- és gyümölcstermesztés nyomaira bukkanhatunk. A környező települések népe hozta létre a hegyfalut, nyári időszakra kiköltöztek, s művelték a kerteket. Ma biofaluként fiatal családok fedezték fel, az érintetlen környezet fogta meg a nagyvárosokból érkező pionírokat.
A betyárvilág legendáriuma sincs távol a vidéktől. Kaposvár és Szigetvár között évszázadok óta fő közlekedési út haladt át a Zselicen. A régi leírások szerint is bátorság volt rajta végigmenni. A csárdahelyi kocsmának két ajtaja nyílt a két község felé. A betyár az egyiken be, a másikon ki. Visnyeszéplakon mai napig művelt Pali betyár sírja, akit 1864ben lőttek le a csendőrök.
Pihentet, gyönyörködtet
A közelmúltra tekintve jelentős közjóléti beruházásokról számolt be a szakember. A Zselici Csillagpark a régióban egyedülálló turisztikai szolgáltatásokat nyújt, híre a határon túlra is elér. A hozzá csatlakozó kilátóval együtt 2015 tavaszán adták át, kedvelt kirándulóhely, vonzza az érdeklődőket a Zselicbe. Emellett a számos rendezvénynek otthont adó Ropolyitó kialakításában végeztek komoly munkákat. „Nem tudok hétvégén úgy kimenni a területre, hogy pár százan ne piknikeznének” – jegyezte meg Pintér Ottó, hogy az erdőt járó turista szinte kényszert érez, hogy megálljon és elgyönyörködjön a tavat övező tájban. A kemencével, nyitott és fedett pihenőkkel komfortosabbá tett helyszínen megpihennek a családok vagy elmennek a Dugáskúthoz friss vízért.
A Zselicen áthaladó Kéktúra útvonala mellett három jóízű forrást is felújítottak, és évente ellenőriztetik a víz minőségét. „Az otthoni kávémat, a reggeli teámat, a leveseimet is a dugáskúti vízből főzöm” – győzött meg a szakember a vizek kiválóságáról. Kaposvár mellett két parkerdőt is – a Tókaji és a Gyertyánosi – kezelnek. Kiépített forrásokkal, tórendszerekkel, sétautakkal, pihenőkkel, futópályákkal, tájékoztató táblákkal vonzzák a látogatókat. A Zselici Erdészet szakemberei mindent megtesznek, hogy megőrizzék és megmutassák a táj szépségét, és az odalátogatók is megértsék, miért szerettek elődeink évszázadokon át ott lakni.
