● Mi az első erdővel kapcsolatos emléke?
– A Bükkben, Varbón nőttem fel. Édesapám az erdőben dolgozott, hosztoló volt, és egyszer egész kiskoromban, hosszas nyűglődésemre elvitt magával. Szerintem még iskolába sem jártam ekkor. Télen egy egész napot töltöttem vele az erdőben, szinte most is látom magam előtt a vizeskannát, meg hogy lobog a máglya. Gyerekkoromban Andókútra jártunk kirándulni, majd egyetemistaként egy évfolyamtársammal – a nyári szakmai gyakorlaton – az andókúti bükkösben egyedenként megszámozott fák adatait mértük fel. Az akkor 100 éves bükkös olyan volt nekem, mint egy templom. Még ma is olyan, számomra az „az erdő”.
● Honnan jött az ötlet, hogy erdőmérnök legyen?
– Általában a reáltárgyak érdekeltek, a gimnázium második vagy harmadik osztályában találtam ki, hogy Sopronba, az erdőmérnöki karra jelentkezem. Többen megpróbáltak lebeszélni róla. A szüleim arra hivatkoztak, hogy Sopron nagyon messze van. Engem azonban semmi nem tántorított el, kitartottam a döntésem mellett.
● Az egyetem befejezése után visszatért Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe.
– Igen, az egész életem Borsod megyéhez kötődik, kivéve a Sopronban töltött 5 évet. Abban az időben, aki egy erdőgazdaságnál vagy egy téesznél el akart helyezkedni, talált is munkát. Én úgy gondoltam, hogy nem megyek el az ország más részébe dolgozni, hanem hazajövök. A Borsodi Erdő és Fafeldolgozó Gazdasághoz – az ÉSZAKERDŐ Erdőgazdasági Zrt. jogelődjéhez – jelentkeztem, de a felajánlott munkakör nem tetszett, informatikával kellett volna foglalkoznom. Úgy gondoltam, hogy akkor elmegyek máshová, ahol egy kicsit közelebb kerülök az erdőhöz. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságához szegődtem el.
● Hogyan került végül mégis az erdőgazdasághoz?
– Egy évvel később a parasznyai erdészet vezetője, Kisházi Zoltán azt mondta, hogy „Julika, vissza kellene jönni az erdőgazdasághoz dolgozni”. Akkor a műszaki osztályra kerestek embert. Hozzám a műszaki tárgyak kicsit közelebb álltak az egyetemen is. Ezért ezt a részét próbáltam megragadni az erdőmérnökségnek. Abban az időszakban nagyon sok utat épített és korszerűsített az erdőgazdaság. Egyszer összeszámoltam, több mint 270 kilométer erdőgazdasági utat (150 kilométer újat, 120 kilométer korszerűsítést) terveztem, és ezek meg is valósultak.
● Később közlekedésépítő szakmérnöki és mérnök-közgazdász végzettséget is szerzett. Miért?
– Nem is később, hanem amikor a legtöbb út épült. Úgy gondoltam ugyanis, hogy ha már erdészeti feltáró utakat tervezek, a beruházást intézem és az építést bonyolítom, egy kicsit többet kellene tudnom ezekről, így jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egyetemre. Az erdőmérnöki karon olyan erős volt az útépítés- képzés, hogy az ott végzetteket felvételi nélkül felvették a közlekedésmérnöki karra. Később, a ’90-es évek közepétől az útépítések visszaszorultak és elkezdtem más beruházásokkal is foglalkozni. A beruházásoknak pedig mindig van számviteli oldala is, innen jött az ötlet, hogy jelentkezem a közgazdasági karra is. Akkortájt kellett a társaságnak stratégiai tervet készíteni, abban már részt vettem. A diplomadolgozatom is ez volt. Amikor nyugdíjba ment az erdőgazdaságnál az elődöm, megtisztelt a vállalat vezetése azzal, hogy szóba kerültem ennek a munkakörnek az ellátására. Az embert nem minden nap kérdezik meg ilyenről. Azt mondtam, hogy megpróbálom, csak annyit kértem, hogy ha nem megy, legyen visszavonulási útvonal a műszaki területre. Azóta ezt csinálom.
● Komoly szerepet vállal az Országos Erdészeti Egyesületben és az Erdészcsillag Alapítványban. Munkájáért 2012- ben Bedő Albert-emlékérmet kapott, tavaly pedig Pro Silva Hungariae elismerést vehetett át. Miért tartja fontosnak ezt a tevékenységet?
– Engem mindig megtalálnak a feladatok, és azok a posztok, ahol a feladatok jönnek. Sosem mondtam ellent se a munkának, se az ilyen tevékenységeknek. Az OEE-nek már egyetemistaként is tagja voltam, majd 1990-ben megválasztottak a helyi csoport titkárának. Közben jelöltek az elnökségbe régióképviselőként, majd az Ellenőrző Bizottság tagjává választottak, 2010-től pedig ennek az elnöke lettem. Amikor létrehozták az Erdészcsillag Alapítványt 2002-ben, felkértek, hogy legyek a kuratórium tagja, ami megtiszteltetés volt. Elvállaltam, mert fontosnak tartom, hogy segítsük a rászoruló kollégákat, diákokat. Fontosnak tartom a szakmai együvé tartozást és ennek legjobban egy szakmai egyesület adhat teret. Az a jó, hogy ezt mások is érzik, mert csak így lehetséges, hogy az Országos Erdészeti Egyesület már 150 éve működik.
● Az erdészek munkája nem nőies hivatás, mégis egyre többen választják a gyengébb nem képviselői közül. Hogy látja az erdésznők szerepét a szakmán belül?
– Úgy gondolom, hogy az erdész, az erdész – akár nő, akár férfi. Ez tényleg nem egy nőies szakma, hiszen nagy elkötelezettséget kíván, és a nők nagy része többet áldoz fel a hivatástudatából a család oltárán, mint a férfiak, bár ez pályaválasztáskor még nem jut senkinek az eszébe. A kerületvezető erdész, az erdőmérnök „gazdája” a területének. Ha éjjel történik valami és felzörgetik, akkor azonnal kell menni. Férfias szakma a fizikai igénybevétel, valamint a munkaidő kötetlensége, kiszámíthatatlansága miatt is. Amikor mi jártunk egyetemre, évfolyamonként 4-5 nő volt, közülük mindenki megállta a helyét.
Az erdész szakmának is többféle területe van, ki-ki megtalálja, megtalálhatja a hozzá legközelebb állót, akár férfi, akár nő. És erdésznők is kaptak már Pro Silva Hungariae elismerést a munkájukért. Természetesen nagyon jól esett, hogy az előterjesztők és a bírálók is elismerésre érdemesnek tartották a tevékenységemet. Azt nem tudom, hogy eleget-e és elég jól-e, de a „magyar erdőkért” és erdészekért próbálok munkálkodni.
Általánosságban – és most nem csak a nőkre gondolok – az erdészek elhivatottak a szakmájuk iránt, ez abból is látszik, hogy legtöbbjük évtizedekig dolgozik ugyanazon a munkahelyen. Az erdő életében még egy emberöltő sem túl sok idő. Hosszú évek kellenek, hogy valaki megismerje a rábízott területet, ahhoz meg még több, hogy a megszerzett tapasztalatokat kamatoztatni tudja. A szakmában dolgozók java része tisztességes ember. Nem tudok nem utalni az utóbbi idő történéseire. Ez a munka szolgálat, hiszen 100-150 év kell ahhoz, hogy egy erdő létrejöjjön. Ha valaki alázattal viseltetik az erdő és a munkája iránt, akkor az szerintem jobb ember más területeken is. És az erdészek közül sokan ilyenek…
