Oldal 79/81
Egy palota jó kifűtéséhez nagyobb tudás kell, mint egy birodalom kormányzásához – mondogatt a „jó Ferenc császár”. Az ő uralkodása (1792–1835) erdészettörténeti szempontból mégis a fahiány felismerésének és az ellene való küzdelemnek az időszaka. Talán azért, hogy ne fogyjon el a paloták fűtéséhez használt fa?
„VÁNDOR, KI ELHALADSZ MELLETTEM – NE BÁNTS!” olvasható megannyi táblán az ország mintegy 2 millió hektár erdejében az Erdő fohászában. Mégis, ha végignézünk az ősszel kirándulók fogadására készülő parkerdőkben, elszomorító a kép. Az oktalan és értelmetlen vandalizmusnak csak a kerítés, avagy a biztonsági őrök felügyelete szab határt. Márpedig az ország egyötödét borító erdőkben erre nincs lehetőség. De nem is lehet ez a cél.
Az erdészeti szakképzésben nélkülözhetetlen a terepi oktatás. A Selmecbányáról 1919 és 1921 között Sopronba került Erdészeti Akadémia számára a város adta az ehhez szükséges erdőterületeket. Att ól kezdve a Sopron környéki erdők az erdészeti felsőoktatás gyakorlati színterévé váltak.
Már egy kisebb zápor is tönkreteheti a hétvégi kirándulást, ha nincsenek nálunk a megfelelő ruhadarabok. A magyar tulajdonú, családi vállalkozásként indult Alpin Kft. 24 évvel ezelőtt gyártotta le az első hátizsákokat. Ma már a túrázáshoz szükséges összes felszerelés és ruházat megtalálható a választékukban. A szeszélyes időben javasolt ruházathoz Zatykó Miklós, az RP Outdoor túrabolt üzletvezetője adott tanácsokat.
A szarvasbőgést októbertől másik nagyvadunk a dám párzása, a barcogás követi, amely tudvalevően a legjobb időszaka a vadászatának. A legszebb és legnagyobb, a világranglistán is az első helyeken szereplő trófeákat hazánkban a NYÍRERDŐ Zrt. Gúthi erdészetében lőtték az utóbbi években.
Erdeink királyának, hazánk legfenségesebb nagyvadjának, a gímszarvasnak a viselkedése nyárutón, kora ősszel megváltozik – megkezdődik a párzási időszak, a szarvasbőgés. Miként részesülhetnénk ebben a csodálatos élményben? Ehhez ad jó tanácsokat Guzsik Alfréd, az Ipoly Erdő Zrt. vadászati főfelügyelője.
„Talán nem véletlen, hogy a Vadgazdálkodási Intézet igazgatója lettem, mert mindig is a vad érdekelt. Nem maga a vadászat, hanem a vad”– adta meg a választ Faragó Sándor, a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem rektora arra a kérdésre, hogyan lett a vad elkötelezett barátja.
Az ősz a gombagyűjtés csúcspontja az erdőkben. Egyik évszak sem múlja felül ezt a fajgazdagságot és egyedszámot. Ennek feltétele azonban a bőséges – a talaj fölső rétegét átáztató – csapadék és a reggelenkénti harmatképződés. Idén – legalábbis augusztus közepéig – nem kényeztette el a természet a gombákat kedvelő és gyűjtő embereket. Szinte alig találtunk nyáron szedhető tinórukat, galambgombákat, csiperkéket. Talán az ősz jobb lesz.
Száz évvel ezelőtt más volt a vidéki emberek erdőhöz való viszonya, többször és változatosabb okokból járták az erdőket. Figyelemmel kísérték a gyümölcsök lelőhelyét, minőségét, a várható termést, hiszen az a tudás a táplálkozás fontos részét biztosította. Talán érdemes volna tanulni eleinktől...
Az erdészmunka a természet megfigyelésén és a természetes folyamatok felismerésén alapszik. A természetben gyakran felfedezhető vezérelv a „pazarló biztonság”. Gondoljuk csak el, egy tölgyfa 50-60 éves korától 100-200 éves koráig terem. Még ha bőségesen csak 3-6 évenként is, akkor is hány millió utódot hoz létre? Végül, ha elpusztul, helyét 100-200 év múlva újra csak egy öreg tölgy foglalja majd el.
Országnyi néző kedvence Cserhalmi György, akiről karakteres színházi alakítások és kétszáz filmszerep után már nem könnyű újat mondani. A hivatásos erdészek mégis tartogattak meglepetést: állítják, hogy a kitűnő művész közülük való, s mint ilyet, tiszteletbeli erdésznek tekintik.
Az ország egyik legfátlanabb területén, a Nagyalföld szívében számos természeti, kulturális, történelmi értéket rejtő erdőterületet kezel a Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt., melyek méltón jelennek meg a hazai közkedvelt turisztikai látnivalók térképén. Az örökségül kapott még meglévő gyöngyvirágos-tölgyes állományokon túl a több évtizedes Alföldfásítással létrejött erdők változatosságát kihasználva alakított ki és üzemeltet parkerdőket, erdei iskolát, öko-turisztikai központokat az erdőgazdaság, hogy az alföldi erdő is alkalmassá váljon a pihenésre, kikapcsolódásra, a szabadidő kulturált, hasznos eltöltésére.
Nyaralásunkat már-már el is ronthatják az apró vérszívók. Ráadásul nem csupán jelenlétük zavaró, még veszélyesek is: betegségeket terjeszthetnek vagy csípésükkel allergiás reakciókat válthatnak ki. Természetesen nem kell elbújnunk előlük. Inkább vegyük fel a harcot ellenük!
Környei László nyugdíjas gépészmérnök közel fél évszázada készít intarziákat. Munkáinak ihletője, anyaga és gyakorta témája is maga a fa. A kisebb táblaképek mellett nagyszabású fali dekorációk is kikerültek a keze alól, amik jórészt kulturális intézmények közösségi tereit díszítik. Képeit országszerte számos kiállításon ismerhett ék meg a látogatók, és eljutott ak Európa távolabbi tájaira is.
A kirándulás vagy túra jó esetben a tervezéssel, majd a pakolással kezdődik. Amikor azonban megterveztük az útvonalat, kiválasztottuk az időjárásnak megfelelő felső- és alsóruházatot, azt is el kell dönteni, mit vigyünk magunkkal, hogy minden kéznél legyen, ha kell, de ne cipeljünk semmit fölöslegesen. Az összekészített holmikat aztán legcélszerűbb hátizsákba pakolni, az ugyanis a csípőnkre és a hátunkra, azaz arra a helyre illeszkedik, ahol a terheket a leghosszabban tudjuk viszonylag kényelmesen viselni. És így a kezünk is szabadon marad. De milyen is a jó hátizsák?
Az emberiség évezredek óta használja a fát. Meggyújtja, hogy melegítsen és világítson vele, valamint mechanikai és fizikai tulajdonságait kihasználva járműveket, épületeket, műalkotásokat, eszközöket készít belőle. A fát megmunkálni nem is olyan egyszerű, mint hinnénk. Szinte művészet. Gondoljunk a gyönyörű kézzel faragott kapukra, zsalukra, díszekre, emléktáblákra, vagy csak a reneszánszukat élő fa konyhai eszközökre.
A rousseau-i mondat: vissza a természethez, talán soha nem volt olyan időszerű, mint napjainkban. A gyorsétt ermek művilágában, a mesterségesen készített ételféleségek korában a legjobb, amit tehetünk: olykor visszavonulunk; a természet lágy ölén, a halkan ropogó tűz mellett, szeretteink társaságában sütjük meg egyszerű étkeinket. S ez többet jelent minden szónál… Most néhány ötlett el segítjük a szabadtéri sütkérezést.
Erdeinkben sajnos nagyon elterjedt az engedély nélküli motorozás, quadozás. A korábban csöndes és békés turista- és sétautakon mind többször bőgnek fel crossmotorok. A gyakran iszonyatos hanggal dübörgő, két-, illetve négykerekű járművek nemcsak a zajos városból kiszabadult, nyugalmat kereső természetjárót zavarják meg, hanem az erdő lakóit, a vadakat is, akik pánikfélelemmel menekülnek az életükért.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
