Oldal 63/80
A borongós, hideg február végi napokon már mindnyájan várjuk a tavaszt. A határ még nem zöld, de a természetben már ott van ébredésének boldog ígérete. A tél utolsó hónapjában, amikor a napsugár egyre meredekebben esik a kopár, lombtalan erdők avarjára, csodálatos élet indul meg a földben. A várva várt tavasz érkezésének biztató, ha nem is mindig csalhatatlan jele a bimbófeslés.
A Szombathelyi Erdészeti Zrt. logójában szereplő lucfenyőgally és tölgylomb a vasi erdészek által kezelt erdőket jelképezi. Bár Vas megye területének nagysága szerint csak a 17. a megyék között, az erdősültsége alapján az 5. a sorban. Területének több mint az egynegyedét (28%) borítják erdők. A megye állami erdeinek legnagyobb részét és az összes erdőterület mintegy felét Társaságunk kezeli, az Írott -kőtől a Kemeneshátig, a Vendvidéktől a Marcal-medencéig.
Igen. A fakitermelés hagyományos gépei, eszközei mellett a korszerű technika vívmányai is helyet keresnek – és találnak – maguknak az erdőben. Végy egy komoly erőgépet, egy rendkívül erős, de ugyanakkor kifinomult mozgásra képes hidraulikát, egy fűrész-fejegységet, fűszerezd a legmodernebb elektronikával, és kész is a harveszter.
Muck Endrét a köznyelvben a mai napig a „soproni erdők atyja” névvel illetik. Az 1870-es években szudéta-németként Sopronba került szakembernek nemcsak megtetszett a környék, hanem komoly lehetőséget is látott a gyönyörű soproni erdőkben. A dinasztiaalapító erdésznek egy fia született, s három unokája is követte a pályán. Ők később Madasra változtatt ák a nevüket. Legfiatalabb gyerekként Madas Gabriella abban az időben lett erdész, amikor azt kimondott an férfias szakmának tartották.
Különös, hajlékony-képlékeny állapota a fának a vessző. Ebbe szeretett bele egy fiatal szegedi lány, aki a két kezével akart alkotni, és vonzódott a fához, de úgy érezte, neki az túl kemény, férfias anyag. Horváth Kata vesszőfonómester immár tizenöt éve készíti a jellegzetes színű, szebbnél szebb kosarakat, minden rendű és rangú fonott alkalmatosságokat. Használati tárgyai sok háztartásban váltak kedvelt darabbá itt hon és messze földön.
Nagy értéke erdeinknek az a sok érdekes fafaj, amelyek nem feltétlenül alkotják az állományok gerincét, jelenlétükkel mégis nagymértékben gazdagítják az erdőket. Talán ezért választott ák az idén – rendhagyó módon, nyílt szavazással – az év fájának e kevésbé szembetűnő „szürke eminenciást”.
A magyar történelemben, így a hazai erdőgazdálkodás történetében is döntő jelentőségű volt a 600/1945. ME. számú rendelet „a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról”. Az 1945. március 18-án megjelenő intézkedés szerint a 100 kataszteri holdon (kh) felüli magánerdők, továbbá a hozzá tartozó vasutak, faipari üzemek stb. kincstári, későbbi elnevezés szerint köztársasági, nemzeti, majd állami tulajdonba kerültek.
A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe, hazai szokásai a középkorban honosodtak meg. A nagy evésekkel, ivásokkal a természetet is hasonló bőségre kívánták késztetni. Különféle játékok szintén kötődnek a farsanghoz, mint a maszkos alakoskodások.
Az ipari forradalom óta a vasparipák nem csupán a lakott települések összekötésében váltak kulcsszereplővé. Mind beljebb jutott ak a természetben, hogy követ, fát és más nyersanyagot szállítsanak a szélrózsa minden irányába. A lehető leggazdaságosabb működéshez idővel létrejöttek a keskeny nyomközű erdei vasutak, közismert néven kisvasutak. Mára ugyanakkor csupán az egykor működött vonalak töredéke maradt fenn, és azok is elsősorban vidám utasokat szállítanak. Sorozatunkban ezeket mutatjuk be.
Nem tudom, mi vezethetett ahhoz, hogy családok hónapokig spórolnak, vagy hitelt vesznek fel drága ajándékok vásárlásához, ámokfutóként járják a bevásárlóközpontokat csillogóvillogó karácsonyfadíszekért, „műanyag” élelmiszerekért, agyonreklámozott játékokért. A négyhetes advent éppen az elcsendesedés, a megtisztulás, a várakozás időszaka, hogy karácsonykor békében, örömmel tudjon együtt ünnepelni a család. Tanulságos lehet felidézni néhány régi szokást.
A megye adott ságainál fogva is szerencséje van a Zalaerdő Zrt.-nek, hogy olyan területeket kezelhet, mint a nagykanizsai Csónakázó-tó környéke, a zalaegerszegi Alsóerdő, benne az Azáleás-völggyel, vagy a Kistolmácsi tó, a Budafai és a Sohollári arborétum és a méltán híres vétyemi ősbükkös. Az erdőgazdaság kezelésében lévő erdőterületek mintegy tizedét teszik ki a közjóléti rendeltetésű és védett erdők, ahol évszaktól függően mindig talál valami érdekességet az arra járó turista.
Több millió lépés van a lábaiban, egyebek között megjárta a Himaláját, a kaliforniai Sierra Nevadát, Perut, és a sokak által El Caminónak nevezett spanyol Szent Jakab zarándokutat. Legutóbb Írországban gyalogolt 600 kilométert, de nem szabad elfelejteni, hogy 1987-ben az Országos Kéktúrát, majd 2008-ban az Országos Kékkört is teljesítette. Papp János színművész, a Centrál Színház tagja, vándorszínész – ahogy kollégái és barátai nevezik – minden egyes vándorlásáról útinaplót vezetett , amelyeket már nyomtatott formában is olvashatunk. Mint mondja, kedvence az őszi erdő. Szerinte ugyanis ez az évszak nem a természet halálát hozza, épp ellenkezőleg, a megnyugvását a közelgő tavasz dolgos hónapjai előtt.
A 22 állami erdőgazdaság hasonlóan gondolkodik abban, hogy közjóléti beruházások mellett a hitélet gyakorlásához is szeretnének teret nyújtani a vallásturisztikai fejlesztésekkel. Hozzájárulva ahhoz, hogy a keresztény kultúra évezredes múltja megmaradhasson a következő nemzedékek szemléletében és folytatódjon a hitélet gyakorlása. Most induló sorozatunkban ezekre a fejlesztésekre, programokra térünk ki. Bevezetésül Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke gondolatait adjuk közre.
Több egér- és pocokfaj is él az erdőkben. Életmódjukból és méretükből adódóan ugyan nehéz őket lencsevégre kapni, kártételük annál szembetűnőbb lehet főként a fiatalabb állományokban. A leginkább ugyanis a növények magjaival, hajtásaival, terméseivel, a facsemeték és idősebb fák gyökér- és kéregrészeivel táplálkoznak. A természet törvényei azonban ez esetben is érvényesülnek, ahol sok az apró rágcsáló, ott felszaporodnak a rókák, és mivel a legfontosabb táplálékaik éppen a pockok és egerek, az utóbbiak által okozott kár ugyancsak mérséklődik. A rókák jelenléte tehát erdészeti szempontból kedvező.
Létezik az országban néhány olyan erdőterület, amely elsősorban honvédelmi érdekeket szolgál, de a természetvédelem, az ökoturizmus és az ehhez anyagi forrásokat teremtő erdő- és vadgazdálkodás szempontjait természetesen ott is figyelembe kell venni. Ilyen a Süttői Erdészet, amely Komárom-Esztergom megyében a Duna-parton fekvő Süttőt és a Gerecse-hegység déli részén található Tardost összekötő országút két oldalán terül el az összefüggő, mintegy 70 négyzetkilométer kiterjedésű erdőtömbben.
A Somogy megyei Mesztegnyői Erdei Vasutat (MEV) a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. működteti. A vonat a Somogy megyei Mesztegnyőből a Búsvári erdőt, a Boronka patakot és a Búsvári halastavat érintve, majd újra erdőben, Szúnyogváron, Repcehomokon és a Hajmáslápi halastavat kett észelő töltésen haladva, az utolsó két kilométeren pedig évszázados gyertyános-tölgyesek, cserestölgyesek alatt gurulva érkezik Felsőkak végállomásra.
Hamar rájöttem, hogy valami egészen jó dolog történhetett a gyerekkel, miután hazajött az erdei iskolából, s gondolataiba meredve ült tovább a kanapén. Aztán jöttek a hétvégi közös kirándulások, a gyalog- és biciklitúrák, sőt a sátorozás igénye. Szinte csak úgy „magától”.
Az 1980-as években a környezeti nevelés szemléletével és eszközrendszerével gazdagodva újraszerveződtek az erdei iskolák. A ’90-es évek derekától pedig bekerült az erdei iskola program a Nemzeti Alaptantervbe, s a helyi pedagógiai programokba. Azok megvalósításához pedig oktatási minisztériumi pályázati forrásokat is lehetett szerezni. A helyzet azonban azóta változott.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
