Lapszemle

Erdei tárlat – Cseke Szilárd

Sorozatunkban képzett és a szakmai fórumokon elismert magyar kortárs festőművészeket mutatunk be, akik alkotásaikban gyakran megörökítik az erdő világát. Olyan festőművészeket válogattunk össze, akikre külföldi kiállításaik sikere okán is méltán büszkék lehetünk, és akikről a képzőművészethez értő gyűjtői kör, a kortárs galériák egyaránt elismeréssel beszélnek.

Cseke Szilárd
(Pápa, 1967)

Felsőfokú tanulmányát a Pécsi Egyetem képzőművészeti szakán, a Képzőművészeti Mesteriskolát pedig az egyetem festőművészeti szakán végezte.

Mesterei: Keserű Ilona és Bencsik István, valamint Konkoly Gyula

Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek és a Hungartnak.

Egyéni kiállításai 1995-tól tekinthetők meg a hazai galériákban, és közgyűjteményekben is szerepel egy-egy alkotása. Csoportos kiállítás keretében pedig már az olasz, osztrák, spanyol és német nagyközönség előtt is többször bemutatkozott. Tavaly elnyerte a Nemzeti Kulturális Alap kiemelt alkotói támogatását, az idén pedig Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el tevékenységét.

A művész gondolatai:

„Tájat festeni talán olyan, mint egy nagy hajóval utazni, azt kormányozni: alaposan meg lehet pakolni és a sokat is, meg a nehezet is gond nélkül, biztonságosan messzire eljuttatni. Ilyen hajókhoz hasonlóan, könnyedén szeretném közvetíteni táj-erdős képeimmel a festészetre vonatkozó összes aktuális gondolatomat és viszonyomat a világgal. Erdőbelsőket „szimuláló” munkáimmal 2002 óta foglalkozom. A munkáimat közelről szemlélve láthatók az alapgesztusokkal, csurgatásos és visszatörölt felületekkel megdolgozott absztrakt festői felületek. Erre rétegződnek rá a monokróm lakkfesték térillúziót keltő foltjai. Az alapzat tehát a véletlen, személyes, látványtól független autonóm képépítés terepe, míg a lakkfoltok síkja az „informel” felületnek szerkezetet adó tudatos illúzióteremtés rétegei. A kifejlesztett eszköztáram segítségével a végső látványélményt alapelemeire, rétegeire bontom, majd mintegy fokról fokra építem fel: a digitalizált, absztrahált, sematizált fotóalapra változatos eljárásokkal felvitt, festett, felkent, folyatott-csurgatott olaj-, és lakkfesték, a vásznon visszatörölt vagy a fa-, alumíniumtáblán visszacsiszolt felületek gesztusai mozgalmas, független festői faktúrát eredményeznek.”

Velünk egykorú fák, 2004., olaj, akryl, vászon, 200×140 cm

Cseke Szilárd képét a Molnár Ani Galéria hozzájárulásával közöljük.
Összeállította: Sárainé Illés Edina