Kárpáti László nem ért egyet az erdész kontra természetvédő beállítással. Szerinte az erdész fogalma jól leírható, de a természetvédő nagyon sokféle. A galambetető városi néni is lehet természetvédő, az állatmentő is annak állítja magát, akár azok, akik fákhoz kötözik magukat. Sőt, az a hatósági ember is, akinek a döntéseit jogszabályok határozzák meg. Egy biztos, a természetvédelem új fogalom. Régen az erdészek – meg a kertészek, s valamelyest az építészek – óvták a környezetet, s ők lettek az első természetvédők. A mai magyar természetvédelem rendszerét például Rakonczay Zoltán erdőmérnök alkott a meg az 1970-es évek elején. Az erdőtörvény, a természettel való gazdálkodás törvénye több mint száz éve él az erdészekben. A természetvédelemmel kapcsolatos jogszabályok nem tekintenek vissza ilyen nagy múltra.
Törvények szelleme
Az új törvények érvényesítése mindig társadalmi vitákat szül. Természetesen attól is függ, hogy ki az érvényesítő. Ha egy szélsőséges, néha anarchikus gondolkodásba hajló személy, akkor felborítja a világot. A jogszabályok alkalmazói képesek erdész-természetvédő vitákat szítani, így keletkeznek az ellentétek. „A mérnökök problémamegoldó emberek, a biológusok, ökológusok inkább problémafelvetők”, fűzte tovább a szakember. A törvénynek nemcsak a betűjét, hanem a szellemét is be kell tartani. Ezeket a jogszabályokat nem egyszer erdőmérnökök alkotják. A termelésből a természetvédelembe átkerült erdészek azonban gyakran, mintha elfelejtenék, honnét is jöttek. „Bárhol dolgoztam, igyekeztem elkerülni a szélsőségeket”, szögezte le Kárpáti László.
Mára a természetvédelemhez földek, állatok kerültek, a nemzeti parknak a gazdálkodással, a tájfenntartással, a turizmus fejlesztésével is komolyan kell foglalkoznia. Szerinte ezen az úton kellene továbbfejleszteni a nemzeti parkokat, miközben tudományos műhellyé válnak.
Nézzünk a dolgok mögé
„Hallgató koromban azt tanultuk, hogy már elég akácos van Magyarországon, nem kell újabbat a tölgyesek, bükkösök termőhelyére ültetni”, kezdte a választ a szakember a napjainkban tartó akácmizériára utaló kérdésemre. Azt mondják a természetvédők, hogy az akác benyomul a tisztásokra, s kiszorítja az őshonos növényeket, tönkreteszi a legelőket, a füves élőhelyeket. Mindenről beszélünk a vita kapcsán, csak egy valamiről nem, azért teszi tönkre, mert azt nem legelteti, kaszálja senki. Hazánkban három évtizede a füves élőhelyek vannak a legnagyobb veszélyben, pedig azokhoz kötődik a fokozott an védett fajok nagy része. Jórészt úgy alakultak ki, hogy a magyar gazda évszázadokon keresztül kaszált, legeltetett , így nem tudott megtelepedni az akác a gyepekben. Kedvenc területe, a Fertő-Hanság Nemzeti Park bővelkedik vizes élőhelyekben.
A 70-es években erőteljesen zajlott a mezőgazdasági melioráció hazánkban. Szakmai körökben már akkor beszéltek erdészeti meliorációról is, csak éppen fordítva. Vissza a vizet az erdőbe. „Ha rajtam múlna, hazánkat az ezer tó országává tenném”, bizonygatt a elkötelezett ségét. A magyarság Kárpát-medencei új térfoglalásának következménye volt a vízrendezés. Ma már biztosan nem így végeznék a mocsarak lecsapolását, talán távolabb tennék a gátakat a Tiszától, hogy a folyó könnyebben mozogjon. A Kárpát-medencébe beömlő vizeket kellene megtartani. Jók a Tisza menti árapasztó tározók, de sokkal több kellene belőlük. Az erdőkben is. A síkvidéki erdők szenvednek az aszálytól, és a víz magától nem megy vissza a kiskunsági homokhátságra.
Sajátos magyar úton
A magyar természetvédelem európai viszonylatban nagyhatalom, ami bizonyos fokig a gazdasági fejletlenségünkből is fakad. Mi nem dúltuk szét, nem gereblyéztük ki úgy az erdeinket, mint a nyugati országok, akiknek alig van természetes erdejük. A természetvédelem ugyanakkor sajátos magyar úton indult el: vedd meg a védett területeket, és tartsd fenn élővilágukat! Több európai országnak a természetvédelmi törvénye sem olyan szigorú, mint a mi erdőtörvényünk. Különös helyzet alakult ki, a természetvédelem többségében vidéken zajlik, de főként a városokban van a bázisa, városlakók a természetvédők. Miközben a falusi ember belőle él, együtt lélegzik a természettel.