Ebben a lapunkban az ÉSZAKERDŐ Zrt. Fónagysági emlék címmel meghirdetett prózaés versíró pályázatának nyertes műveit közöljük. A pályázatra olyan gyerekek jelentkezését várták, akik az elmúlt években a Bagoly-vár Erdészeti Erdei Iskola vendégei voltak Varbó-Fónagyságon. Nevezni az erdei iskolai élményekről szóló prózával vagy verssel lehetett. Az érdeklődésről mindent elmond, hogy még közvetlenül a beadási határidő letelte előtt is érkeztek az írások. A próza kategóriában kiemelkedett a mezőnyből a 6. osztályos Pál Dalma (Herman Ottó Általános Iskola, Alsózsolca) alkotása. A versek közül pedig Dibás Lili Judit (Zempléni Árpád Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Tállya) költeményét találta a legjobbnak a zsűri.
|
Pál Dalma: Fónagysági emlék Ez év októberében egy csodálatos táborban vettünk részt a Fónagyságon. Korán reggel indultunk, majd a délelőtti órákban megérkeztünk, és hihetetlenül szép táj fogadott bennünket. A fónagysági erdészház gyönyörű volt, a szobák szépek és kényelmesek voltak. Miután elhelyezkedett mindenki, nagyon finom ebéd várt bennünket. Ebéd után, miután mindenki megpihent, szétnéztünk a környéken, felfedeztük a tájat, ami nagyon-nagyon gyönyörű volt. Az a tiszta levegő, amire még ma is nagyon kellemesen emlékszem vissza. Ami nemcsak félelmetes és izgalmas volt, de nagyon szép, azok a barlangok voltak. Az egyik barlang a Dante Pokla elnevezést kapta. Olyan alakja volt a bejáratának, mint egy elefántnak. A második nap túrázással kezdődött a reggeli után. Az erdő őszi színekben pompázott. A túrán segítségünkre volt Zsolti bácsi, aki erdészként dolgozik, ismerte az erdő minden zegét-zugát, ismerte az állatok szokásait, mivel táplálkoznak, hol élnek, és ezt meg is osztotta velünk. Esténként kézműves-foglalkozások voltak. Nagyon szép dolgokat készítettünk, amiket haza is vihettünk, pl.: követ festettünk, karkötőt készítettünk, a megfestett kövekkel a családomat is megajándékoztam, aminek nagyon örültek. Egyik éjszaka, éjszakai túrázás is volt, amin egy kicsit féltem, de megnyugtató volt, hogy ott volt az osztályfőnököm, Laci bácsi. De azért nagyon nagy élmény volt, mert ilyen túrán még soha nem vettem részt. Aztán a következő reggelen elindultunk gyalog Varbóra, ott egy nagyon szép templomot néztünk meg. Az egyik ott lakó bácsi beszélt nekünk a templomról, hogy mikor épült, mikor készítették az orgonát. Játszott nekünk egy nagyon szép egyházi éneket.Utolsó előtti este tábortüzet gyújtottunk, és énekeltünk körülötte. És utolsó nap már délelőtt hazaindultunk. Ez az egy hét tábor csodálatos volt, emlékezetes, élményben gazdag. És hogy létrejöhetett és részt vehettem, köszönettel tartozom édesanyámnak, aki támogatott, segített, tanáraimnak, akik vigyáztak rám és segítettek, a konyhás néniknek, akik nagyon finom ételeket készítettek, és nem utolsósorban Zsolti bácsinak, aki nagyon sokat mesélt nekünk, sok érdekességet mondott, kedves volt és nagyon humoros. Számomra nagyon szép élmény volt, és jó lenne, ha újra részt vehetnék az osztályommal ilyen táborban. |
Dibás Lili Judit: „Bagoly-vár” – a Varbói kirándulás Az iskolából huszonkét gyerek |
