Évente háromszáz tanulóval foglalkoznak, s mint kiderült, a demográfiai mozgások leginkább a szakmunkásképzésben csapódnak le. Mindig van érdeklődő az iskola iránt, férfias szakma, ami a beiratkozóknál is igazolódik.
Töretlen a szakképzés
Már az 1879-es első erdőtörvény előírta, hogy hatályba lépésétől számított tíz éven belül csak szakképzett emberek dolgozhatnak az állami erdőkben. „Szerencse a szerencsétlenségben, hogy 1879-ben Szegedet romba döntötte az árvíz, s Tisza Lajost bízták meg a város újjáépítésével, aki abban az időben az Országos Erdészeti Egyesület elnöke volt. Míg a mellette dolgozó Bedő Albert országos főerdőmester pedig a főtitkára. Elérkezettnek látták az időt egy erdőőri szakiskola létrehozására. Szeged városa adott hozzá területet, s az egyesület kis anyagi támogatást” – kezdte beszélgetésünket az igazgató.
1883. október 10-én 11 diákkal és két tanárral Ásott halmon megindult az oktatás. A megnyitást követő hatodik napon Ferencz József magyar király is tiszteletét tette. „Rövid időn belül még három hasonló iskolát építettek fel – Temesváron, Liptóújváron és Görgényszentimrén, amelyek közül csak a miénk maradt a határon belül, ahol azóta is töretlen az erdészeti oktatás” – hangsúlyozta Andrésiné Ambrus Ildikó.
Míg a mérnöknek jobbára az irányítás, a tervezés a fő feladata, az erdőőr kétkezi munkát végez. Az erdészképzés piramisszerűként épül fel, ahol az alapokat a szakmunkások adják, középen állnak a technikusok, s felettük a mérnökök. Ásott halmon az alapokat rakják le. Az elmúlt időszakban lezajlott változások miatt kevesebb szakmunkás végzett. Ennek részben társadalmi okai vannak, hiányzott a szakma megbecsülése. Pedig egyre nagyobb szükség van a jól képzett gyakorlati szakemberekre. Ezen a helyzeten talán javít, ha majd tanulószerződéseket köthetnek, ami ösztöndíjhoz juttatja a diákokat.
Középpontban a gyakorlat
A gyakorlati oktatáshoz a 440 hektáros tanulmányi erdő adja a hátteret Ásott halmon. „Ez még az alapításkor kapott erdő, amit addig kezelünk, amíg az iskola működik” – jelezte az igazgató, hogy bár 1950-ben elkerült az intézménytől, 1994-ben újra visszakapták. Ebben az erdőben minden munkát a tanulók végeznek. Bár nagy a különbség a hegyvidéki és a síkvidéki erdőművelés között, a fiatalok által kapott bizonyítvány országos érvényű, tudtuk az igazgatótól.
Élő kapcsolatot ápolnak az erdőgazdaságokkal, elsősorban a környező vállalatokkal, s a nyitott ságukat jelzi, hogy a közeljövőben a Stihl is náluk tartja favágóversenyét. A tantestület – a nem szaktanárok számára is – fontosnak tartja, hogy megismerjék az erdészetekben folyó munkát, ezért minden nyáron beiktatnak néhány napos tanulmányutat.
Mint egy nagy család
Tavaly nyáron az agrártárcához került az iskola – ahová a hetvenes évekig tartoztak –, végre megállapodhatnak, s ez a szakmai munkát tekintve új reményt ad számukra. Fontos ez annak tükrében, hogy tavaly például három fenntartóval dolgoztak, két éven belül pedig négy „gazdájuk” volt. A nevelői munkáról a szakember kiemelte, hogy szinte minden tanuló kollégista. Együtt élnek, mint egy nagy család. Mivel sok a nehéz háttérből érkezett fiatal, az oktatáson kívül egyéb gondokkal is szembesülniük kell. Így az ott folyó nevelést nagyon fontosnak tartják.
A hagyományok elsősorban az iskola alapításához, a szellemiség pedig Bedő Alberthez kötődik. „Ha már a legnagyobb erdész nevét viselhetjük, ápolni kell az emlékét” – fűzte tovább az igazgatónő, hogy a munkára nevelést, a munka tiszteletét meg kell tanítani a diákokkal, miként azt is, hogy a munka értéket teremt. Aki innen kikerül, megtanul dolgozni, s ha nem is marad a szakmában, nem válik munkanélkülivé. Megbecsülik, ahová kerül, és ez óriási eredmény. „Elsősorban szakmunkásképző intézmény vagyunk” – hangsúlyozta a szakember, bár van szakközepes osztályuk. A szakmunkásoknak gépet kell kezelniük, tudniuk kell motorfűrészt használni, traktorra, targoncára, rakodógépre ülni. Az a cél, hogy a fiatalok minél több jogosítvánnyal hagyják el az iskola kapuját. Rakodógépkezelői, targoncavezetői, mezőgazdasági gépkezelő tanfolyamokat szerveznek számukra. Aki él a lehetőségekkel, az 4-5 szakmával a zsebében kerül ki az intézményből, és valamelyikkel biztosan el tud helyezkedni. Ma már mind gyakrabban jelentkeznek náluk az erdőgazdaságok, megbízható gépkezelő erdészeti szakmunkásokat keresve.
Pályázati forrásból
A téli közfoglalkoztatási programban is részt vettek, mintegy száz motorfűrész-kezelőt képeztek decembertől februárig. „Kedvező tapasztalatokat szereztem a közmunkával kapcsolatban. Megtudtam, hogyan lehetett néhány hónap alatt közösséggé kovácsolni korábban céltalan embereket” – emelte ki az igazgatónő, és hozzátette, hogy az oktatáson kívül megtanulták az alapvető viselkedési normákat. Szíve szerint több erdőművelőt képezne, mint motorfűrész-kezelőt, mert sok olyan munka – ápolás, takarítás, rendrakás – van az erdőben, ahol jobban el tudnak igazodni. Az oktatás sikeréhez elengedhetetlen a technikai háttér megteremtése. Sok eszközzel rendelkeznek, de jó néhány gépük még hiányzik. Ehhez igyekeznek pályázati forrásokat találni. „Nyilván kívánatos lenne a legkorszerűbb eszközökhöz hozzájutni, s azzal, hogy átkerültünk a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz, talán megnőttek a lehetőségeink – magyarázta Andrésiné Ambrus Ildikó. A fejlesztések lépésről lépésre zajlanak, tavaly egy oktatótraktorral gazdagodtak.
Viniczai Sándor
