„A mai napig nagyon szeretek vízisízni, s egyik ’vizes’ barátom nógatott, hogy menjek ki vele az erdőbe. Korábban sem voltak előítéleteim a vadászattal kapcsolatban, de az első lépés után megfogott a hangulata, és megkedveltem”– vallott a szerelem kezdetéről Kemény Dénes. Igaz, édesapja dobogókői házánál korábban is nagy sétákat tett az erdőben. Még játékosként reggelenként és nyaranta órákat futott a környéken, ahol gyakran keresztezte vad az útját.
LETISZTULNAK A GONDOLATOK
Kezdőként Kemény Dénes is a sokat látott vadásztársak előnyét szerette volna behozni, az elején lőtt már szarvast, de malacot nem, elejtett disznót, de nem került terítékre trófeás vad.
Élete első őzbakja óriási élményként él benne, a mai napig emlegeti. Ám, ahogyan gyűltek az élmények – bár a szenvedély nem lohadt –, a megnyugvás vett e át a főszerepet. „Húsz éve járom az erdőt – miközben egyre stresszesebbé vált a munkám –, mialatt a vadászat zsákmányszerző izgalma szépen lassan a kikapcsolódás, a feltöltődés felé tolódott ”– magyarázta a változást a szövetségi kapitány, és Széchenyi Zsigmondot idézte: „A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” Ez persze nem azt jelenti, hogy nem süti el a fegyverét, bár azt is bevallott a, sokszor indul neki az erdőnek puska nélkül, elgyönyörködik a környezetben és gyakran elfelejtkezik arról, hogy lőni ment ki.
„Ha kiülök a magaslesre, teljesen kikapcsolódok, vagy teljes nyugalomban tudok a munkára összpontosítani. Sok vízilabdával kapcsolatos döntést hoztam már meg az erdőben”– tett e hozzá.
HAJNALI ÉLMÉNYEK
Nagyon sok helyre hívják, s a meghívó gyakran bántva érzi magát, ha a vadászat nem eredményes. Ő azonban inkább a meghívó személyét nézi, amikor elfogadja az invitálást, mintsem a leendő zsákmányt, trófeát. Viszont egyedül maradva sokkal többet nyújt számára egy kora reggeli pillanat, amikor meg lehet figyelni a vadat, vagy az erdő hajnali illata, ami folyamatosan változik. Különösen gyönyörűnek véli az erdőt tél végén, amikor megjelennek a szalonkák, és a hideg fagyot felváltja az induló vegetáció. Szalonkázásnál nagy élmény csak állni a fa mellett , s beleszimatolni a levegőbe. „A végén a vadásztársak összejönnek, s mindenki mesél, de tudjuk, csak az a szalonka van meg, ami kézbe is került”– meséli. Az olyan hajnali vadászat, amikor nem szól a puska, de lehet találkozni egy szarvasrudlival, a malacait későn biztonságba helyező kocával, meglesni a süldők riadalmát a világostól, amint keresztülvágnak a nyiladékon, a legnagyobb öröm. Mint mondja, ez képes feltölteni annyi energiával, hogy elviselje a munkájával járó feszültséget. A szenvedélye lett Egy-egy feszített pólószezon után Kemény Dénes mindig eltervezi, hogy mennyi időt fog tölteni az erdőben, mit is fog ott csinálni. Ma már azt is meg tudja oldani – főként nyáron, amikor az időbeosztása megengedi –, hogy az edzés befejeztével még kiül egy esti lesre, vagy csöndben körbesétálja a határt. Persze a puska gyakran a vállán van, de – ahogyan mondott a – akkor sem a lövés a legfontosabb. Ám ott és akkor lehet a legjobban pihenni és másnap reggel tiszta fejjel kezdeni a munkát. Ahhoz, hogy a sok stresszt, ami éri az embert, túl lehessen élni, kell egy hobbi, egy másféle szenvedély, s a szövetségi kapitány számára ez az erdő. „Nem mezőjáró vagyok, mindig nagyvadas területen, azaz erdőben mozogtam”– magyarázta, s azt is elárulta, hogy alapvetően a hegyes vidéket kedveli, amit a választott lakóhelyei is alátámasztanak. Említett e a Szépvölgyi utat a budai hegyek lábánál, Dobogókőt, vagy éppen a mostani, Leányfalun álló házat, ahonnan nem csak szép kilátás nyílik a Dunára – ami a vízisít juttatja eszébe –, de a hátsó kerítés már a leányfalui erdészkerülettel határos. „Mondtam is az erdésznek, ha lebontom a kerítést, 800 hektárral nagyobb lesz a telkem.”
TÉLEN A LEGSZEBB
Kedvenc évszaka a tél, számára akkor a legszebb az erdő. Nyáron mindig vannak kellemetlenkedők, akár szúnyogok, darazsak, amelyek megkeserítik az erdőjárást. Semmivel össze nem hasonlítható élmény télen, szikrázó napsütésben, mínusz 5-10 fokban sétálni a friss hóban. S, ha még lehetőség van lóvontatta szánnal nekiindulni egy nagyobb körnek, az sokáig emlékezetes marad. A ló felkelti a vad érdeklődését, ezért sokkal közelebb jön. Kétórás szánozás közben könnyen találkozni őzzel, szarvassal, vagy a vackából kisündörgő vadkannal. Mindenféle erdei programnak megvan a varázsa, de ha választhat, a napsütéses hideg télre voksol.
Ausztriában kétszer is vadászott zergére, de 500-1000 méter szintkülönbséget megtenni jellemformáló feladat. Szép élményekről számolt be erdélyi útjai kapcsán, más erdők, más aljnövényzet, más domborzati viszonyok. Állatorvosként hamar megtanulta a vad húsát elkészíteni. Tudásának haszonélvezői a vízilabdacsapat tagjai, a jó barátai és a családja. Mint mondta: „Ritkán kell mosogatni a bográcsos vacsorák után…”
