Gyermekkoromban, Zalában faluhelyen az emberek nem vásároltak különféle házalóktól gyanús eredetű portékát. Manapság azonban az embereket általában nem érdekli a házalók által kínált holmi eredete, légyen az kifosztott kamionból származó mobiltelefon, vagy dudálós autókból árult tűzifa. Pedig így akár többszörösen pórul járhatnak. A tűzifa eredetének és mennyiségének a megállapításában szívesen segítenének az erdész szakemberek: ismerik a műbizonylatok, szállítójegy kötelező tartalmát és azt is tudják, hogy a faanyag pontos mennyiségét csak úgy lehet megállapítani, ha a méteres hosszba vágott tűzifát rakoncák közé helyezik a teherautó platóján. Így ugyanis a térfogat a befogadó téglatest méretéből könnyen kiszámítható (vagyis alapterület szorozva magassággal). Mi a helyzet a lopott tűzifa esetében? Szépen felhalmozva és gúlába rakva kínálják az autóról. Nem véletlenül. Emlékezzünk csak a gúla térfogatának kiszámítására! Nos, alapterület szorozva magassággal, osztva hárommal!!! És akkor még nem beszéltünk a megváltozott tömör fa-levegő arányról. Tehát az alkalmi eladók inkább levegőt sóznak a Kedves Vevőre, mintsem fát.
A meglopott erdő
De ez sajnos a legtöbbször csak akkor derül ki, amikor bekerül a felhasogatott faanyag a fásszínbe.
Ezen túl, még miért tudja „olcsóbban” adni a faanyagot az árus? Mert munkája költségei között nem szerepelnek közterhek (adó, járulék, stb. …), az eladott áruról nem állít ki számlát, tehát áfát sem fizet, sőt az eladott fa ellenértékéből nem kell fedeznie az újraerdősítés költségeit. A kár tehát tetemes. A falopásban részt vevők felkutatását és az egy főre eső „bűnelkövetés” mértékét azonban csökkenti a jellegzetes „munkamegosztás”. Mert hogyan is történik mindez? Valaki kimegy az erdőbe, hogy „megsétáltassa” a láncfűrészét: hogy-hogysem egykét fa kidől, aztán a láncfűrész hazamegy pihenni. Azt követően népes kirándulócsoport „talál” néhány fát és feldarabolja, kézikocsi hosszban. Ok is elfáradnak, így aztán ok is hazamennek pihenni. Egy újabb, fiatalabb (max. 14 éves) kirándulócsoport érkezik – figyelem, valójában ekkor valósul meg az eltulajdonítás –, akik nem restelkednek hazaszánkáztatni a magánudvarra a „talált” árut, nehogy kárba vesszen az erdőn, előbb-utóbb úgyis elkorhadna, nem igaz? Onnan aztán felgyorsulnak az események: darabolás, hasogatás után hajnalban már megrakott autó indul az alföldi, kevésbé fás vidékek felé. Ahogyan a cím mondja: ez elment vadászni…
