A pályaválasztás előtt álló ifjú számára a legnagyobb kérdés az volt, hogy biológus lesz, vagy valami más irányba indul. Anghi Csaba, a Fővárosi Állatkert akkori főigazgatója mondta neki, hogy vizsgálhatja a muslicákat, mint biológus, vagy irány Sopron, ahol Bencze Lajos vadbiológus dolgozott, és akkor lehet a vadakkal foglalkozni. Így jelentkezett – nem is elsősorban erdésznek, hanem vadásznak – az Erdőmérnöki Karra. S milyen az élet? A szakember hosszú évek óta Bencze Lajos székében ül.
Egy kis kitérővel
Az 1977-es diplomaosztás után rövid időre eltávolodott a vadászattól, inkább a természetvédelem, azon belül is a túzok érdekelte. Igaz, abból írta már a szakdolgozatát is, később a kandidátusi értekezését. A gyakorlat több mint három évre az újkéri szövetkezethez szólított a, ahol erdészeti ágazatvezetőként gyűjthetett tapasztalatokat. Jó iskolának bizonyult, megismerte a mezőgazdaságot, ami a későbbi munkájában – máig az apróvad a fő kutatási területe – sokat segített.
Több mint három évtizede tért vissza az egyetemre, ezzel ma az egyik legrégebbi oktatója az Erdőmérnöki Karnak. „Elsősorban a kutatás vonzott , de már hallgató koromban TDK-áztam, konferenciákon vettem részt, előadásokat tartott am”– vallott a katedra iránti vonzalmáról a szakember. Az egyetemen az oktatás és a kutatás szerencsésen összekapcsolódik, így mindkét pálya szervesen beépült az életébe. Tanársegéd, adjunktus, docens, majd 1998 óta egyetemi tanár. De volt dékánhelyettes, dékán, általános rektorhelyettes, majd rektor, s már tíz éve vezeti az intézményt.
Hogyan látja a gyakorlati életben tapasztalható feszültséget vadász és erdész között? „Az ellentétek mindig az érdekek mentén alakulnak ki”– válaszolta. Az egyetemen egy kézben van a vadgazdálkodás, az erdőgazdálkodás, de közös a gondolkodás a természetvédelem területén is, így lényegesen kevesebb az ellentét. Az oktató erdészek közül – a professzoroktól a tanársegédekig – nagyon sokan maguk is vadásznak, így más szemmel nézik ezt az ágazatot.
Életre szóló üzenetek
Az erdészek nagyon összetartók, hiszen máshol nem képeznek erdészeket. Emellett a több száz éves selmeci gyökerek adják azt az összekovácsoló erőt, amely más intézményben csak nyomokban jelenik meg. A barátság, a bajtársiasság, egymás segítése – a selmeci-soproni hagyományok üzenete – egy életre megmarad a kikerülő hallgatókban. Amikor a 60-70 éves találkozókra – bár egyre fogyó számban – összejönnek, úgy érzik, mintha csak tegnap mentek volna el.
Az új kihívásokra is gyorsan válaszol a szakma. A tudásanyaggal sosem volt gond, bár például az erdővagyon- gazdálkodás a szocializmusban háttérbe szorult az egyetemen. De a szakma alapjai a régi professzorok könyveiben megvannak, azokat a fiatalok leporolták, újra elővették, amikor a rendszerváltás a magánerdő-gazdálkodás kérdését felvetett e. Mindig erős külföldi – beleértve a nyugati – kapcsolatokat ápoltak. Ennek és a saját tudásnak köszönhető, hogy a magyar erdészetet mindig Európa élvonalában jegyezték.
Mára az erdő szerepe, a társadalom igényei megváltoztak, és mind erősebb a természetvédelem. De nem mondhatunk le az erdő azon feladatáról sem, hogy fát termeljen. „Nem mindegy, hogy fából, vagy műanyagból készült padon ülünk” – mutatott körbe Faragó Sándor. A fára, mint megújuló nyersanyagra szükség van, a vita inkább az energetikai felhasználásból eredhet. Emellett mégiscsak az a legfontosabb feladata az erdőnek, hogy a szén-dioxid megkötésén keresztül az üvegházhatást csökkentse. A kérdések összetett en kezelhetők.
Az első természetvédők
„Az erdészek korán felismerték, hogy az emberiség nagyon elrontott valamit, és gyorsan kell tennünk a bennünket körülvevő természet megóvásáért. Az első természetvédők az erdészek voltak. Ezért is fájdalom, hogy ma tőlük igyekszik mindenki védeni az erdőket. Viszont a soproni egyetemen megszerezhető tudás közös nevezőre hozza a természetvédőket és a környezetmérnököket” – hangsúlyozta a rektor.
Amíg erdők vannak, erdészre is szükség lesz. Az erdészeknek azonban nem csak az erdővel kell foglalkozniuk. A műszaki, az ökonómiai területek, a természetvédelmi témák – a biológiai oldalon keresztül – ugyanolyan fontosak, mint a szociológiai vonatkozások, hiszen mind fontosabb az emberekkel, a társadalommal törődés.
A soproni oktatásban ezért ezekre is komoly hangsúly kerül. Át kell adni az erdőgazdálkodás üzeneteit és nagyon fontos az erdőmérnök tanárokon keresztül az ifj úság megszólítása. A Sopronban szerzett tudás olyan keresett manapság, hogy az idei végzősök egytől-egyig el tudtak helyezkedni.
„A szakemberek évtizedeken keresztül azon dolgoztak, hogy gyarapítsák az erdővagyont.
A Trianon óta telepített egymillió hektár erdő komoly fegyvertény. Az erdészek hihetetlen mértékben gazdagított ák az országot s ezt teszik a jövőben is” – zárta beszélgetésünket Faragó Sándor.
