Lapszemle

Miért?

„VÁNDOR, KI ELHALADSZ MELLETTEM – NE BÁNTS!” olvasható megannyi táblán az ország mintegy 2 millió hektár erdejében az Erdő fohászában. Mégis, ha végignézünk az ősszel kirándulók fogadására készülő parkerdőkben, elszomorító a kép. Az oktalan és értelmetlen vandalizmusnak csak a kerítés, avagy a biztonsági őrök felügyelete szab határt. Márpedig az ország egyötödét borító erdőkben erre nincs lehetőség. De nem is lehet ez a cél.

Az erdőgazdálkodók általános tapasztalata, hogy a látogatók túlnyomó többsége arra használja az eszközöket, amire valók. A padot pihenésre, a tűzrakóhelyet tűzgyújtásra, az információs tábláról tájékozódik, az esőbeállóban menedéket keres. De miért is kell ezeket a látszólag maguktól értetődő dolgokat felsorolnunk? Mert a létszámában elenyésző kisebbség a rongálásban, azaz mások örömének elrontásában leli kedvét.
Sajnos ez az idén nyáron sem volt másként. A bakonyi Cuha-völgyben ismeretlenek felszedték a szabadtéri tanterem oldalát és fakockás járófelületét, és a botanikai értékeket bemutató faragott táblákkal együtt eltüzelték. A Keszthelyi-hegységben valaki tüzet rakott a Garga-hegyi kilátó tetején, a közelben lévő Alízházi pihenőhely faházának oldalát pedig kibontották. A Badacsony-hegy parkerdejében az irányjelző táblákat kiforgatták, más irányba állították. Nagymezőn a pihenőház bejáratánál több pad került a tűzre. Kell még sorolni?
Igen kell! Mert nem mehetünk el szótlanul amellett, hogy „ismeretlenek” az erdei szemetes fa léceivel vagy éppen a tűzgyújtási tilalomra figyelmeztető táblával gyújtják meg a tábortüzüket. Nem hallgathatjuk el, hogy az önkormányzati és erdészeti összefogásból a budapesti Halmi-erdőben épült erdei tornapálya tábláit az avatás után három nappal egy vandál társaság módszeresen szétverte. A Budai-hegységben pedig szintén egy „ismeretlen” baltával már a turistajelzéseket is levagdalja a fákról, nem egyszer a fiatal fákat is elpusztítva ezzel. Tudatnunk kell azt is, hogy a főváros környéki erdei játszóterek nagy részén valaki tábortüzet rakott, és ezzel leégetett minden mászókát. Talán meglepő a szomorú tény, hogy gyakran már eleve három példányban gyártatja le az erdészet az erdei információs táblákat, hogy minél hamarabb újat állíthasson a tönkretettek helyébe.
Ugye, hogy valami nagyon nincsen rendben? Márpedig, ha a társadalom egésze, az erdőt tisztelők egyre nagyobb tábora nem vesz tudomást ezekről, ha a híradások mindig csak „valakikről” és „ismeretlenekről” szólnak a rongálásokkal kapcsolatban, akkor az ezt sugallhatja. És nem marad más, mint a reggeli körútját végző erdész újabb és újabb pusztítás felfedezése után elsóhajtott kérdése: MIÉRT?

Pilisi Parkerdő Zrt.