Lapszemle

Már eleink is gyűjtötték

Száz évvel ezelőtt más volt a vidéki emberek erdőhöz való viszonya, többször és változatosabb okokból járták az erdőket. Figyelemmel kísérték a gyümölcsök lelőhelyét, minőségét, a várható termést, hiszen az a tudás a táplálkozás fontos részét biztosította. Talán érdemes volna tanulni eleinktől...

Ma már meglepő, hogy néhány elbújó gesztenyefa, vagy berkenyebokor termésén bizony valaha előfordultak viták, sőt verekedések is. Vadkörtét (vackort), vadalmát ugyanakkor majd minden család tartott a padlásán egészben szárítva, melyet ínséglevesként, vagy éppen csak a változatosság érdekében használt fel. A vadrózsa terméséből lekvár készült, persze sokkal kevesebb cukorral, mint manapság. Ez egyébként elmondható a többi gyümölcsre is. A somot szintén befőzték, a filoxéra előtti idők minden szőlőtáblájának sarkában egy-egy bokor, vagy fácska piroslott. A kökény a szilvát helyettesítette, lekvárt és veszettül karcos pálinkát főztek belőle. Nagyon megbecsült lekvár alapanyag volt a szeder, de a jégveréses években bor is készült belőle, a „szúrós”. Talán a legváltozatosabban a bodzát hasznosították. A virágot süteményhez, a legendás bodzafánkhoz használták, terméséből lekvárt főztek, de azt is főként gyógyszerként használták. Sőt még bort készítettek belőle, ettől azonban óva intek mindenkit.

Jónéhányat megőriztünk ezekből a felhasználási formákból, de újakat is teremtettünk. Az erdei gyümölcs ma szinte egzotikum, ízesítője lehet például a gyümölcsleveknek, és a korszerű gasztronómia is újra felfedezett néhány terméket (somlekvár, bodzafánk, pálinkák). A gyümölcsgyűjtögető túráknak pedig turisztikai vonzereje lett. A Mecsekerdő Zrt. 2007 óta gyárt natúr préselt gyümölcsleveket. A bodzával és a szederrel ízesített almalevek nemcsak ízletesek, de élettani hatásuk is kiváló. A speciális BAG-IN-BOX technológiának köszönhetően tartósítószer és adalékanyag nélkül egész éven át élvezhető a gyümölcsök eredeti íze.

A hegyoldalak, erdőszélek, cserjések, napfényes erdők 1–4 m magas, hosszú életű cserjéje a kökény (Prunus spinosa). Apró, kékesfekete, hamvas, csonthéjas termése éretlenül erősen fanyar, azután lesz puhább és édesebb, ha a dér megcsípi. Fogyasztható nyersen, cukrozott gyümölcsként, aszalva, de akár gyümölcsborként vagy likőrként is. C-vitaminban gazdag, erősíti az immun- és idegrendszert, de bőrkiütések megszüntetésére is alkalmas. Vigyázat! Sötétszürke ágai hegyes tövisekben végződnek.

A vadrózsabokorral (Rosa canina) általában erdőszélen, cserjés domboldalakon találkozhatunk. A tűzpiros csipkebogyót, vagy hecsedlit még a fagyok előtt, érett állapotban, de keményen ajánlatos begyűjteni. A friss bogyóhúsból készült lekvárja szinte C-vitamon-bomba. A meg-szárított gyümölcshúsból főzött tea csökkenti a magas vérnyomást, gyógyítja a bélhurutot és javítja az emésztési folyamatot, segíti a csontképződést. Készíthető belőle jóféle bor, pálinka, likőr és szörp, de használható saláták, gyümölcssaláták ízesítésére is.

A legrégebben gyűjtött gyümölcsök egyike a rózsafélék családjába tartozó, évelő indás cserjén termő szeder (Rubus caesius). Kiemelkedő mennyiségben tartalmaz C-és A-vitamint, különféle nyomelemeket, kalciumot, káliumot, vasat, mangánt és foszfort. Továbbá igen gazdag a hajszálereket védő tanninokban (csersavakban). A gyümölcslé segít a vérszegénység, a lázas meghűlés, rekedtség gyógyításában. Baktériumölő hatása szintén ismert. Fogyasztható frissen, illetve készíthető belőle szörp, lekvár, sőt bor is, és kiválóan mélyhűthető. Nem utóérő, csak éretten érdemes szedni.

Mecsekerdő Zrt.