A rejtélyt kiderítendő pesti törzskávéházában találkoztunk, hisz ott hona a Balaton-felvidékre, fellépései az országban többfelé szólítják, köztük ritkán akad szabad idő. Cserhalmi György lendületes, sportos, a téma kedvére való, s még a szeme is mosolyog, amikor az erdőkről mesél.
● Mi tehát az igazság, hogyan lett erdészből színész?
– Debrecen a felnevelő városom, ott éltem nyolcéves koromtól. A gimnáziumban erdészeti politechnikára jártunk, és az érettségihez erdész technikusi oklevelet is kaptunk. A pályaválasztásom háromesélyes volt: vonzott az erdő mellett a sport is, de végül a mostani szakmám elrángatott . Nem tudom, milyen erdész lettem volna. Annyi biztos, remek képzést adtak. Nagyon szerettük a Bánki Erdőgazdaságban a gyakorlatot. Télen-nyáron kijártunk, megtanultunk mindent az erdőtelepítéstől a kényszervágásokig, az állatállomány kezeléséig. Nemcsak szakmát kaptunk, de mély természetszeretetet is.
● Tart még a vonzás, járja ma is az erdőket?
– Ott hon, Kékkút környékén szoktam barangolni, de még forgatásokon is képes vagyok kicsit „szakmai szemmel” nézni az erdőkre. Pár éve vett ük fel a Vadászat angolokra című filmet a Bakonyalján. Varázslatos terület! De gyönyörű például Zemplénben a huták környéke, a Kőkapu szomszédsága is, pompás fenyőállománya szinte ordít a zöldtől, az egészségtől.
Aljában vastag, süppedős avar, alatt a finom, sárga humusz. És az illata! Különb bármiféle kölninél. Forgattunk a Bükkben is, az megint más típusú csoda. A bükkös gótikus templom, minden viszi fölfelé a tekintetet. Ráadásul a fájának elképesztő adottságai vannak, annál csak a kőris jobb, az már sportfának is alkalmas, fantasztikusan szívós, rugalmas. Látja, nagyjából tudom még, mi mire való, azt is, hogy kell vágni, „ciplingelni bütüre” – és egyéb őrületek!
● Testhez álló erdész szerepet is alakított már szlovák filmekben.
– Ott érdekes dolgok estek. Amikor a Más szerelem című filmet forgattuk, én az erdőgazdaság irányítóját játszottam. Ugrattak a kollégák, hogy ki tudok-e vágni fűrésszel egy fát. Na, nekem se kellett több: azonnal ötöt oda ékvágásban, és hirtelen rájuk döntöttem az erdőt – nem volt „vigyázz, dől a fa”! Azóta Szlovákiában úgy hívnak: „a magyar King Kong”.
● A fák mellett az erdőnek ezernyi más lakója is van, azokhoz is kötődik?
– Nálunk családi hagyomány az állatok már-már túlzó szeretete. Nagyapám kiváló Gödöllő környéki vadász volt, gyerekként áhítattal hallgattam a történeteit, csodáltam fotóit, nagynevű vadász barátait. De mikor felnőttebb lettem, és öszszeházasodtunk a szerelmemmel, teljesen más szemléletet kaptam, ami mindenre kiterjed. Semmit nem bántunk, el nem taposunk, nálunk még a póknak se esik baja. Attól fogva nagypapára is más szemmel néztem, kicsit nehezteltem rá, mikor olyan fénykép került a kezembe, ahol vaddisznóhajtáson ötven vad fekszik kiterítve. Megdöbbentett, hogy miközben lelkipásztor volt, ilyen „vadpásztor” is.
Nagyon meg kell becsülni az erdőinket, hihetetlen, hogy Magyarország máig meg tudta őrizni a vadgazdagságát! Pedig történnek visszaélések a mai napig, baráti társaságok fájó szívvel mesélnek róla. Szerencsére jó törekvéseket is látni, születnek törvények az erdő védelmében. Bár én még ezeket is szigorítanám. Erősebben védeném például a ragadozó madarakat, és keményebben büntetném a rapsicolást. Borzalmas műfaj, rosszabb az orvvadászatnál is, mert szenved az állat, mikor megcsapdázzák.
● És a csapda nem válogat.
– Ha arról lenne szó, hogy kiszedik a nyársast, az rendben van. De itt az állomány színe-java pusztul. És nem az éhhalál ellen kell az a vadhús, hanem megy a drága éttermeknek fekete zsákban, lenyúzva, megpucolva. Az ember néha Afrikában érzi magát! Azt is jobban megnézném, ki foghat puskát, ki kap engedélyt. Ne legyen elég, ha valaki itt-ott-amott exponálja magát. Az állományőrzést tessék a hivatásos vadászokra bízni, ők pontosan tudják a dolgukat. Mi pedig maradjunk a felvevőgépeknél!
● Ha én azt kottázni tudnám, milyen szenvedéllyel szól a vadakért!
– Nem ismerem el az embernek azt a jogát, hogy a legmodernebb fegyverekkel bánjon el velük. Hát miféle kompenzáció az, mikor valaki 300 méterről távcsöves puskával lapockán lő egy szarvasbikát? Ha férfi akar lenni, menjen oda, és próbálja meg hagyományos eszközökkel! Öreg barátaim, akik vadászni jártak, hajnalban, mikor már majdnem elaludtak, a látszat kedvéért lőttek egyet a levegőbe. Végül is ide lyukadtak ki. Ha az ember magaslesen tölt egy-két éjszakát, elkezd mélyebb köze lenni az erdeiekhez. Mert esik, mert fúj, mert gyönyörű, fölfoghatatlan, mert visszavisz az ősidőkbe. És aki elég bölcs, rájön, hogy ő is ugyanúgy kilőhető.
● Maga is kicsi, esendő része a nagy egésznek…
– Hatalmas szakrális egységben élünk. Amikor az erdő képes megújulni, mutatja, hogy része a nagy körforgásnak. Ott a nitrogén erősen működik, és tudtunkra hozza, hogy a legnagyobb úr az életben. Gemencet például ezért imádom, mert őserdő. Volt idő, mikor Magyarország 80%-át erdő borított a, mára nem tudom mennyi maradt. Eszembe jut Amazónia, a világ tüdeje, ott is milyen pusztítás megy végbe! Ausztráliát, fél Kanadát letarolták. Riasztó! Arra nem gondol senki, hogy a fák kivágásával azzal az összes rajtuk élő állatnak annyi. Ezt sokkal több együtt érzéssel kellene kezelni! Az ember képtelen erre, mert a pillanatnyi haszonszerzés lebeg a szeme előtt . A pillanatnyi haszon pedig a mi unokáinknak már majdnem a halála.
● E gondolatkör jegyében költözött vidékre?
– Huszonkét éve élek ott, és biztatok mindenkit, ha megjön az esze, meneküljön vidékre, mert meghosszabbítja az életét. Falusi környezet, egyszerű világ vesz körül. A közeli Révfülöp kisgyerekkoromból jó ismerős. Sokat jártam föl az Öreghegyre, az őstölgyesbe, aminek – hála istennek – még vannak maradványai. Aljában a legfinomabb magyar gomba, a vargánya! A kertemben a 120 éves jegenyék kivételével minden fát magam ültettem. Van körte, alma, dió, szilva, cseresznye, meggy, ami szokásos egy parasztkertben. Ezért nem tudok megválni az ott honomtól, nem a ház köt, hanem a fáim.
● Sára lánya már felnőtt , és közös filmjüket rendezi. Kicsi korában vitt e kirándulni, rákapatta a természetre? Netán látta apját fával barkácsolni otthon?
– Ez kimaradt. Reggel 6-kor mentem dolgozni, és éjjel estem haza előadás után. De magától is szereti a természetet, járkál mindenhová a világban. Ő is állatvédő, sőt komolyabb alapon, mint én, ő „ökoterrorista” – ott nincs mese! Amúgy meg sajnos semmi kézügyességem, még az apróbb javításokat is el tudom baltázni. Viszont vágni nagyon szeretek. Amikor fiatalabb voltam, mentem a faluban, hogy hol van aprítani való fa. Húsz mázsát szétcsap az ember, és már jól érzi magát.
● Sportnak se utolsó!
– Bitang jó erőnlétet ad! És nagyon szeretem az illatát, az alapján meg tudom mondani, hogy milyen fa. Különleges tulajdonságuk, hogy kivágva is „tovább élnek”. Mikor a keringést biztosító ozmózis már nem működik, a fának akkor is van utóélete, ami teljesen megfejthetetlen. Asztalosok erről sokat tudnak.
Hatalmas varázslat az erdő, jó volna minél többet foglalkozni vele. Mikor a Zelary című filmet forgattuk a Magas Tátrában, megfigyeltem, hogy a csehek milyen okosan védik az értékeiket. Lenyűgöző volt a hely pompája! Élmény volt lépkedni a vastag mohában, szutyogott föl a víz, mint a kis gejzír, s embernyi óriáspáfrányok közt jártunk. Nem engednek oda turistát, minket is csak külön engedéllyel, szigorú szabályok betartásával. Megdöbbentő, hogy az ottani elhagyott régi falvak maradékait az erdő kezdi viszszafoglalni. Gyönyörűen látszik, hogy enyészik bele az emberi kultúra, és az ősi természeti kultúra hogyan szed szét mindent, ami nem odavaló.
Fotó: Prág Ferenc
