Oldal 71/81
A középhegységek melegebb, délies kitett ségű oldalain tölgyesekben, bokorerdőkben, erdőszéleken és a régi gyümölcsösökben, szőlőkben általában szálanként előforduló fafaj termését évezredek óta fogyasztja az ember. Napjainkban leginkább a gyümölcséből főzhető pálinka révén ismert.
A magyar erdőgazdálkodás történetében az 1879. évi erdőtörvényt követően épített ék ki először a teljes erdészeti adminisztrációt. S kisebb-nagyobb eltéréssel tulajdonképpen ez az erdészeti szervezet működik napjainkban is.
Itt a farsang, áll a bál – szól a nóta, s ha esetleg bálba nem is megyünk, a kissé szomorkás, ködbe burkolózó tél végi délutánokon, hosszú estéken jól eshet egy kis móka, mulatság. Összejönni a barátokkal, beszélgetni, megvitatni az élet nagy dolgait, játszani és persze jókat falatozni együtt. A farsangi kavalkádot az asztalra kerülő színes ételekkel is megidézhetjük. A változatosság igencsak jót tesz a szervezetünknek a téli hetek után, miközben a szemünket és a lelkünket szintén gyönyörködteti.
A Tolnai-hegyhát déli része nemcsak történelmi múltjával, hanem természeti kincseivel és legújabb környezetvédelmi fejlesztéseivel is csábít. A múlt tisztelete és a jövő kihívásai, illetve a természetes vadon szépsége és a civilizáció vívmányai érdekes keveréket alkotnak. Vajon megférnek-e egymás mellett ? Le kell-e mondanunk egyikről is a másik érdekében? Keressük meg a választ, járjuk végig az utat, amely a hegyhát erdein keresztül visz. Ne csak lássuk, hanem érezzük és tapasztaljuk is meg a körülölelő természetet.
Az erdőt-mezőt járók számára olykor érthetetlen, miért is keresztezik sorompók útjaikat. Ezek néhány évtizeddel ezelőtt még egyszerű, fából készült akadályok voltak, amelyeket elsősorban a falopások megelőzése céljából létesítettek. Azóta nagyot változott a világ – ma már leginkább az engedély nélküli szemétlerakás miatt kell egyre erősebb és költségesebb sorompókat felállítani.
Séta vagy kirándulás közben a legtöbb baleset a megcsúszásból, illetve a megbotlásból adódik. Télen a havas, jeges út csak fokozza a veszélyeket, de a nedves avar, vagy egy kissé kiálló kődarab ugyancsak lehet a bajok forrása. Néha pedig még ez sem kell hozzá.
Az ország déli, délkeleti területe történelmi és kulturális emlékekben éppúgy bővelkedik, mint természeti értékekben. A művelődni vágyók és a természet szerelmesei egyformán megtalálják az érdeklődésükhöz leginkább illeszkedő időtöltés lehetőségét. Csongrád és Békés megye állami tulajdonú erdőterületeit a DALERD Délalföldi Erdészeti Zrt. gondozza és védi.
Koncz Gábor gödi házában minden a színészet, a sport és a vadászat iránti szerelemről vall. A jurtaszerű épület üvegkupolája alatt a hatalmas márvány kerekasztal sokat mesélhetne vendégekről, remek vadvacsorákról. Köröskörül színházi kellékek, s a különféle sportágakban elnyert kupák sorjáznak. Egy szenvedélyes élet tárgyiasult emlékei.
A hazánkban vészesen megritkult fogoly visszavadítása, azaz repatriálása mellett kísérleti jelleggel a madárvilág egyik legcsodálatosabb képviselőjének, a királyfácánnak a tenyésztését is felvállalták a DALERD Zrt. dolgozói az állami erdőgazdaság derekegyháztompaháti vadászterületén. A nem midennapi munka közben természetesen a területen élő őzekről, mezei nyulakról, vadászfácánokról sem feledkeznek meg. A példamutató gazdálkodás eredményeképp nemcsak a vadállomány gyarapodott, hanem a ritka, védett állatfajok száma is növekedett.
„A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” A magyar vadászati kultúra kiemelkedő alakja, gróf Széchenyi Zsigmond foglalta így össze a vadászat lényegét. Kijelentése napjainkban is igaz. Akik művelik, nemes sportnak tartják; a gyakorlati erdőgazdálkodónak sokszor munkaköri feladat; az erdőt kikapcsolódás céljából felkereső honfitársaink viszont legtöbbször a vele járó kellemetlenségeket érzékelik, ezért általában elutasítóak – hogy finoman fogalmazzak…
Mivel a lesikló, illetve sífutó pályák többnyire az erdőben helyezkednek el, a sportágak kapcsán nem hagyhatjuk szó nélkül az erdészeteket. Már csak azért sem, mert bátran kijelenthetjük, hogy az erdészek hajtómotorjai voltak a síelés, elsősorban a sífutás hazai terjesztésének.
Több mint húszéves versenyzői pályafutása alatt Bozsik Anna elérte azt, ami csak keveseknek adatik meg: három téli olimpián képviselte hazánkat, miközben ötvenszeres országos sífutóbajnok lett. E korszakot lezárva úgy érezte, mind többekkel szeretné megismertetni a sífutás szépségét, előnyeit. Testnevelő tanári végzettsége és sífutó szakedzői diplomája is segítette ebben. Nehéz nála hitelesebb oktatót találni.
A hideg napokon sem kell mellőznünk a szabadtéri programokat, hisz friss levegőre, mozgásra mindenkor szükségünk van. Különösen figyeljünk azonban a hideg okozta allergiára, vagy a fagyás elleni védekezésre.
Juhász Istvánt a világ első öt fakitermelője között jegyzik, de a STIHL TimberSports is ott van a „zsebében”, ahol a legjobb 12 egyike. A Föld más vidékein ilyen eredményekkel igazi sztár lehetne, aki ebből él. Ám hiába a határon túli világhír, beszélgetésünkre ráckevei ott honába is az erdőből sietett , nem szakadt el a hétköznapi munkától. A kétévenkénti klasszikus fakitermelői világbajnokságon 2006 óta képviseli hazánkat, favágásban világbajnoki negyedik helyezett , itt hon pedig azóta is veretlen.
A közel 50 ezer hektáron gazdálkodó HM VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. területe a Magas-, a Keleti- és a Déli-Bakonyban, Veszprém és Fejér megyében található, zömmel Veszprém, Ajka, Zirc és Várpalota térségében. De kisebb alakulati erdőket a Dunántúl más megyéiben is kezelünk. Különlegesség, hogy itt terül el hazánk legnagyobb katonai lőtere, emiatt a működtetés során honvédelmi szempontokat is fi gyelembe kell vennünk. Az erdőgazdálkodás mellett vadgazdálkodási, turisztikai, valamint bányászati és építőipari tevékenységet folytatunk.
Laza, kecses, napfényt áteresztő koronájával, világoszöld, szinte fátyolszerű lombjával az európai vagy közönséges vörösfenyő (Larix decidua) már látványában is eltér a közismertebb fenyőktől. Ami pedig még különlegesebbé teszi, hogy télen ugyanúgy elveszti leveleit, mint a többi lombhullató fafaj.
A karácsonyról mindenekelőtt gyermekkorom mézeskalács- és fenyőillatú, várakozással és izgalommal teli időszaka jut eszembe. Amikor szüleimmel és kisöcsémmel asztaldíszeket, adventi koszorúkat barkácsoltuk, mindent felhasználva, amit az őszi sétáink alkalmával összegyűjtött ünk az erdőben. Ehhez képest ma már október végétől lépten-nyomon karácsonyi dalok kavalkádjába kerülök az áruházakban, ahol plasztikdíszek tömkelegével igyekeznek bennünket minél több vásárlásra ösztönözni. De ez nem az én utam. Szüleimtől kapott értékrendem mást diktál, és tudom, hogy sokan vannak ezzel így rajtam kívül is.
Felelősséggel tartozunk a környezetünkért, amiben élünk. Ennek megértéséhez remek lehetőség a téli madáretetés. Ez ugyanis nem kedv kérdése. Ha egyszer terített asztallal kínáljuk tollas kis barátainkat, ők másnap is számítanak rá. De meg is hálálják a gondoskodásunkat: ha télen ott hon érzik magukat nálunk, tavasszal is résen lesznek, amikor kártevő rovarok jelennek meg kertjeinkben. Természetes és környezett udatos megoldás a maradék faanyagból készített madárkarácsonyfa, amelyre minden nap akaszthatunk valami fi nom madáreleséget. Így kerülhet a fára az úgynevezett madárkalács, valamint a fél dióból, mogyoróból összeállított füzér.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
