Napi munkájuk során az erdészek több úgynevezett özönnövény erőszakos terjeszkedésének lehetnek tanúi. A fás szárúak közül a legtöbb gondot a bálványfa (Ailantus altissima), illetve ártereken a zöld juhar (Acer negundo) és az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) okozza. A bálványfa hazája Kína és Korea, az utóbbiak észak-amerikai eredetűek.
A bálványfa betelepítéséhez néhány évtizede nagy reményeket fűztek, dísznövényként ültették, majd a kertekből fokozatosan kivadult. Rendkívüli növekedési erélye és életereje az ember méltó „ellenfelévé” teszi. A kivágott törzsek gyökerei a fa koronavetületénél nagyobb, és igen sűrű gyökérsarj-telepeket hoznak létre. A bálványfa hazánkban egyenlőre szálanként van jelen, de agresszívan terjed és kiszorítja az őshonos növényzetet. Ez ellen a fák kérgének körkörös megsebzésével, ún. meggyűrűzésével és egyedi vegyszeres kezeléssel tudunk hatékonyan védekezni. A többéves folyamat során kis adagú kezeléseket végzünk, így „becsapjuk” a fa gyökérszakaszokon alapuló védekezését.
A fehér akác (Robinia pseudoacacia) megítélése teljesen más. Ez a faj sem őshonos, viszont a társadalom nagy részének hasznot hoz. Fájánál nemzedékek melegedtek, ipari faválasztékaiból tartós kerti bútor, parketta készíthető, kiváló az alföldi homok megkötéséhez (amivel csökkentette a légzőszervi megbetegedések számát) és a magyar akácméz pedig világhírű (lásd Az erdei méhlegelők című irásunkat a 18-19. oldalon). Az Észak-Amerikában a sivár élőhelyek fájaként ismert akác mintegy 200 éve honosodott meg nálunk, azóta megvan és meg is marad a szerepe az erdőgazdálkodásunkban. Jól hasznosítja a gyenge termőhelyeket is, hangsúlyozni kell azonban, hogy benyomulása az őshonos erdőtársulásainkba az erdők fajgazdagságát csökkenti, és ezzel az életközösség ellenálló képessége sérül. Mindez ellenére csak a viszonylag kis kiterjedésű, őshonos erdők által határolt akácosokat indokolt átalakítani. Ennek költsége nagyságrendekkel meghaladja a rendes gazdálkodás kereteit.
Az akác kiválóan sarjad, a megsebzett gyökerekből, törzsek tőrészéből egész faállományok erednek, ezért mechanikailag (pl.: fejszével) nem pusztítható ki. Ezért kis dózisú, kizárólag az akácegyedeket érintő szelektív vegyszerezéssel dolgozunk, több évi folyamatos visszatéréssel. Az akácállományok kiváltása több lépcsős. Először előerdővé alakítjuk át, ami őshonos tölgyekből és átmeneti, gyorsan növő fafajokból áll (hazai nyárfajok és juharok). Amikor ez az állomány eléri az életciklusa végét, addigra a környező területekről megújul az erdő cserje- és lágyszárúszintje. Ezután a nyárak kitermelésével lehetséges a termőhely adottságait legjobban kihasználó végtársulás kialakítása (tölgy többségű erdő), amely már a helyi élővilág lehető leggazdagabb fajkészletét tartalmazza.
