Mi, emberek hajlamosak vagyunk a világ dolgaira úgy tekinteni, mintha a jelenlegi állapot végállomás lenne. Legtöbbször az evolúcióról is befejezett történetként beszélünk, holott az a szemünk látt ára zajlik ma is, például a tölgyek esetében. Ezt bizonyítja, hogy a csertölgy kivételével a tölgyfajok könnyen kereszteződnek. Ráadásul az így létrejövő utódok – hibridek – megőrzik szaporodóképességüket. A tölgyek sejtalkotóiban meglévő örökítő anyagok ugyanis csak kis mértékben térnek el az egyes fajok esetében. Fajon belül viszont szembetűnően nagy a levelek, a kéreg, a makk vagy a virágzás változatossága, mindenekelőtt a helyi klímához, talajhoz alkalmazkodásból adódóan.
A hazai erdők minden harmadik hektárját a tölgy nemzetség valamelyik faja borítja. A mai határokon belül ez a leggyakrabban előforduló erdőalkotó növény. Az erdeinkben őrzött fakészlet szempontjából még ennél is nagyobb a jelentősége, részesedése meghaladja a 37%-ot. A tölgyek által uralt erdőtípusok az erdővagyon szempontjából szintén a csúcson vannak, pénzben kifejezve ezek a legértékesebb erdeink. Az élővilág változatosságának ugyancsak a tölgyesek a legfontosabb és leggazdagabb színterei. Nem utolsósorban pedig, a kiránduló emberek is kiemelt figyelembe részesítik a magas megélhető élett artamuknak, a rendkívül változatos formaviláguknak, a hozzájuk kapcsolódó növények és állatok kimagaslóan nagy számának és a táj alakításában betöltött meghatározó szerepüknek köszönhetően.
A legutóbbi jégkorszak alatt a tölgyek a három mediterrán félszigeten vészelték át a számukra túlságosan zord időszakot. A felmelegedéssel egy időben onnan hódították vissza Európát. Érdekes azonban elgondolkozni, hogy vajon milyen útvonalon jutottak el egyre északabbra. A tölgyek leginkább szélporozta növények, ezért a hím egyedhez kötött tulajdonságok rendkívül gyorsan terjednek. A tölgyek termése, a makk ugyanakkor legföljebb csak „szajkó- röpte” távolságra juthat el egy generáción belül. Ismerve a tölgyek hosszú életciklusát, ez igen kis sebesség. A kutatók ezért a női örökléshez kötött tulajdonságok vizsgálatával igyekeznek megválaszolni a kérdést. Azt sem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy az ember is gyorsíthatta a tölgyek terjedését, hiszen már a neolitikum óta terjeszti a makkot.
