„Talán hangzatosnak tűnik, mégis igaz: célunk, hogy felkeltsük az egészséges életmód, a természetjárás iránti igényt” – magyarázta igazi erdőjáróhoz méltón, akinek az életében volt, amikor sportnak számított, azután szerelemmé vált, mostanában inkább életmód a túrázás. Az egészségmegőrzés legegyszerűbb és legolcsóbb formája. Mint a futball – amiben szintén benne él –, amely ugyanúgy tömegsport, hiszen a hároméves gyerek először labdába rúg, vagy kimegy a természetbe és gyalogol. Nem kell hozzá más, csak egy cipő.
Változásokat terveznek
Garancsi István közel egy éve a szövetség elnöke. Tapasztalata szerint ma egyre több fiatal húz bakancsot. Az más kérdés, hogy ezt önállóan vagy szakosztályi keretek között kell-e művelni. „Azt gondolom, mindenkit meg kell szólítani, aki ki akar jönni a természetbe, s rávenni, hogy gyalog ismerje meg az országot” – vallja a hazai túrázók első embere. Ehhez új információs csatornákra lenne szükség, amelyek nyugaton már természetesek, bejáratottak. E téren legalább harminc évvel járnak előttünk. „Ilyen nyugaton nem képzelhető el” – mutatott menet közben egy kisiparos fára tűzött magánhirdetésére.
Nincsen igazán publicitása a gyaloglásnak, miközben futóversenyekkel vannak tele a hírek. Az másfajta üzlet. Ugyanakkor igény nemcsak a gyaloglásra, hanem a kerékpározásra is van. Külföldön nagy népszerűségnek örvendenek az erdőben űzhető sportok. Itthon viszont lemaradásban vagyunk, ezért komoly változásokat terveznek. Szeretnék elérni, hogy a munkájukat akadályozó jogszabályok 2014-re kedvezően módosuljanak. Más sportágakban 4-5 éve kezdődött a rendrakás, a természetjárásban alig néhány hónapja.
„Az ország megismerésének legjobb módja, ha túracipőt húzunk, vagy a kerékpár nyergébe pattanunk, de a szolgáltatásokat bővíteni kell” – mondta a természetjáró és kerékpáros turizmus, úthálózat és közlekedés fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízott. Kevés a turistaház, jobb internetes útvonal-tervezési lehetőségekre lenne szükség. A rendszerváltáskor sok turistaházat privatizáltak vagy magára hagytak. Egyetemisták segítségével most térképezik fel, melyek azok az állami tulajdonban maradt ingatlanok, amelyeket megnyithatnának a nagyközönség előtt. Mellett e több erdészházat is szeretnének elérhetővé tenni. Az a cél, hogy rendszerük könnyen átlátható legyen: hol vannak, mibe kerülnek, milyen szolgáltatásokat nyújtanak.
Több pályázatot nyertek
A turistajelzések kapcsán is több évtizedes lemaradásunk van, pedig a múlt század elején a magyar turistajelzéseket másolta fél Európa. Mi voltunk az iránymutatók, hogyan kell ezt megcsinálni a Kárpátokon keresztül. A rendszerváltás óta semmilyen szabály nincsen rá, (civilek és egyesületek) önszorgalomból festegetik és tartják karban az utakat. Ez önmagában dicsérendő, de nincsen mögött e analitika, koordináció. „Én is festhetnék ma egy turistajelet, de nem tudom, hogy az előttem álló fa magánerdő tulajdonosáé, avagy másé” – világított rá a problémára Garancsi István.
Előfordul néha, hogy az illetékes hatóságokkal és a földtulajdonosokkal nem egyeztetve festenek jelzést. Ebből szembenállás adódik az erdőgazdaságok, turisták és nemzeti parkosok között. A fejlesztési elképzelés most rajzolódik ki, hogyan kell ezt is egyszerűbbé, átláthatóbbá, szabályossá tenni. Hogyan lehetséges majd a jövőben egyszerűbben létrehozni új utakat is.
Az elmúlt néhány hónapban rendbe tették a társaság működését, s megnézték, milyen forrásokat lehetne bevonni. Több uniós pályázatot nyertek: ezek jó része a Kéktúra felújítására fordítódik, amelynek látványos eredménye a jövő nyár elejére lesz érzékelhető.
Bővítik a tájékoztatást
A természetjárók közössége nagyon színes társaság. Egyesek csak kikocsiznak az erdő szélére, míg mások komoly teljesítménytúrákon vesznek részt. A szövetségnek ebben a vegyes közösségben van összehangoló szerepe. A teljesítménytúra akár már sportkategóriába is tartozhatna, de ott is vannak tisztázandó dolgok. Az 50, 100 vagy 100-nál több kilométeres gyaloglás nem kis kihívás sem a rendezőknek, sem a résztvevőknek, pláne ha 24 órán túl van a szintidő. Viszont a gyaloglás alatt nemcsak élményeket – és kilométereket – lehet gyűjteni, hanem ismerkedni, továbbá közösséget építeni. „Mindig rohanunk, még a természetben is. Ezt szeretném megváltoztatni” – hangsúlyozta az elnök.
Rá kellene venni az embereket, hogy túrázzanak 20-30 kilométert egy nap, aludjanak meg valahol, s másnap folytassák. Ehhez be kell kapcsolni a vasutat, a távolsági buszokat. Olyan információkkal kell a zöldbe vágyókat ellátni, hogy tudjanak utazásokat szervezni. „Óriási közösségszervező ereje van a természetjárásnak” – ismételte meg a szakember. Vissza lehetne állítani a vándortáborok rendszerét. A gimnazisták egész nyáron nem találnak maguknak programot. Könnyebb lenne a helyzetük, ha tudnák, hogy hol aludhatnak, milyen szolgáltatásokat vehetnek igénybe. Egyáltalán, azt kell feltérképezni, hol vannak vasútállomások, buszmegállók. A vasúti és a távolságibusz-menetrendek összekapcsolása viszont már több éves fejlesztési munka eredménye lehet. Ma komoly fáradtság megtervezni pl. a Budapest-Solymár-Dobogókő útvonalat, így sokan inkább el sem indulnak.
Mit tehet a kezdő? Szerencsére ma még vannak térképek s hozzá internetes oldalak, ahonnan tájékozódni lehet, így ez a túranap kb. 1 óra alatt megtervezhető. Jövőre pedig elkészül a szövetség gondozásában egy új, természetjáróknak szóló információs honlap.
„Sajnos az erdőt sem mindig a környezetet tisztelők járják. Vannak, akik szemetelnek, rongálják a fákat, károsítják a környezetet”– fogalmazta meg kritikáját. Tőlünk nyugatra a turistákat is bevonják a környezet megóvásába, eldobható, a természetben lebomló kesztyűket, szemeteszsákokat tesznek ki.
„Az erdő kihívást jelent, a túrázást életmódnak mondanám, de – bevallatlanul – szerelem is. Másfél éve ezzel kelek és fekszem” – értünk fel a Hármashatár-hegy csúcsára Garancsi Istvánnal.
