Oldal 73/80
Írásunk címe a 20. század elején még nem lehetett volna a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. jelmondata, hiszen az alföldfásítási programot megelőzően az ország középső, löszös-láposfutóhomokos vidékén alig volt erdő. Kaán Károly 1919-es jelszavának: „Erdőt az Alföldre!”, s a mindenkori erdészek áldozatos munkájának köszönhetően, a helyzet azóta óriásit javult, jelenleg 56 ezer hektár erdőt kezelünk Bács-Kiskun megyében.
A mindennapi életünk részévé vált mobiltelefont ma már messze nem csak kapcsolattartásra használhatjuk. Az okos készülékcsodák navigálnak, informálnak, figyelmeztetnek, helyettesítik a telefont, a noteszt, az ébresztőórát és úgy tűnik, a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Egy egészen új fejlesztés például az erdészek munkáját könnyítheti, gyorsíthatja.
Egy határszéli kis faluban nagy dolgok esnek. A Békés megyei Kötegyánban megszületett az ország egyik leggazdagabb szabadtéri szobor- és kopjafagyűjteménye, méghozzá a helyi Baráti Kör Egyesület munkájából. Hivatásos alkotók és lelkes műkedvelők közösen munkálkodnak a művésztelep fafaragó táboraiban, s ennek nyomán a település időről időre újabb köztéri alkotásokkal gyarapodik. A mozgalom elindítója és megszállott szervezője, Ungvári Mihály sokoldalú ember. Erről nem csak fafaragásai és sajátos technikával festett ikonjai tanúskodnak, de néprajzi érdeklődése, és a határokon átnyúló népes baráti köre is.
Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezést követően hazánkban részben az 1852. évi osztrák (Erdély), részben az 1812. évi erdőtörvény maradt érvényben. Ezek azonban sem gazdasági, sem erdészett udományi szempontból nem feleltek meg a kor követelményeinek. A tőkés átalakulás „erdőfaló” tevékenységét ugyanis nem tudták megakadályozni. Másrészt pedig az 1860-as évek erdészett udományát össze sem lehet hasonlítani az 50 évvel korábbiakkal. Szükség volt tehát egy újabb törvényre.
Az erdőn, mezőn járva, vagy csak a kertünkben serénykedve talán eszükbe sem jut, hogy amiket undok gyomoknak nézünk, netán gonosz dudvának bélyegezve kitaposunk, gyógyító növények és konyhánk jóízű alapanyagai egyaránt lehetnek.
Bátran kijelenthetjük, hogy a barkócaberkenye (Sorbus torminalis) minden része hasznos, illetve szemet gyönyörködtető. A vadgyümölcs-féléknek e mutatós faja három földrészen (Európa, Kisázsia, Észak-Afrika) is előfordul. Melegkedvelő, de a tengerektől távol eső nagy síkságok kontinentális klímáját nem viseli el. Így hazánkban is hiányzik az Alföld nagy részéről. A tölgyes erdők elegy fafajaként 3-500 méteres tengerszint felett i magasságban találjuk a legszebb példányait.
Pár nap pihenés minden évszakban jólesik. Miközben izgatottan csomagoljuk a bőröndjeinket, a legtöbbször eszünkbe sem jut, hogy egy kisebb baleset vagy hirtelen jött megbetegedés milyen könnyen elronthatja idillünket. Pedig ha kellően felkészülünk, az egyszerűbb betegségeket is könnyen kezelhetjük anélkül, hogy ismeretlen orvoshoz vagy gyógyszerészhez kellene fordulnunk panaszainkkal.
Bodrogi Gyula méltán a Nemzet Színésze, hiszen több mint fél évszázados pályafutása alatt drámákban és vígjátékokban egyaránt remekelt. Hangjára pedig még a gyerekek is mosolyogva kapják fel a fejüket, miután Süsü, a sárkányt, vagy a Csőrmestert ismerik fel benne A kérem a következőt rajzfi lmsorozatból. Mindinkább köztudott róla az is, hogy szenvedélyes vadász, aki nem mellesleg igen jó érzékkel forgatja a fakanalat.
Vadregényes, természeti ritkaságokkal teli táj, várakkal, kilátókkal, kisvasutakkal, tanösvényekkel, letűnt korok emlékeivel. Ez így együtt tárul elénk Budapesthez közel, a Duna bal partján, zömmel az Ipoly Erdő Zrt. kezelésében álló csodaszép erdős vidéken.
Korunk legújabb szabadidős tevékenysége, a geocaching 2000-ben az Amerikai Egyesült Államokból indult világhódító útjára. A kezdeményezés gyorsan követőkre talált. Mára több ezer, apró ajándékokat tartalmazó dobozkákat rejtenek el szerte a világon, amelyekhez a közös weboldalon közzétett koordinátákat követve helymeghatározó készülék segítségével juthatnak el a csatlakozó jákékosok. A kincskeresés ősi szenvedélyén alapuló játék egyesíti a korszerű technikát a természetjárással és az ismeretterjesztéssel. A mind népszerűbb természeti kalandozásnak azonban árnyoldalai is vannak.
Itt a nyár! Ha tehetjük, menjünk kirándulni, járjuk az erdőt, pihenjünk a vízpartokon, élvezzük a szabadságot. Kellő elővigyázatosság persze ekkor sem árt, különben kedvünket szeghetik a kellemetlenkedő apró vérszívók, vagy az erős napsütés. Ha mégis megtörtént a baj, igyekezzünk azt mihamarabb orvosolni.
A jó levegő meghozza az étvágyat – ezt mindenki tudja. A legegyszerűbb, ha szendvicset, almát meg csokoládét visz magával a kiránduló. De ha egy picivel több időt szánunk az előkészületekre, akkor a természet adta örömökön, csodás látnivalókon kívül az asztali gyönyörűségeket sem fogjuk elfelejteni. Jó szívvel emlékezünk majd az aszalt gyümölcsökkel teli finom gyümölcskenyérre, amit a Királykútra vezető gyalogtúrán a forrás mellett fogyaszottunk el. Ahogyan arra is, amikor felmásztunk a Kőrishegyre, és a hátizsákból majd’ egy egész mexikói büfé kínálata tárult elénk.
A erdők közös birtoklása ősi, még a feudalizmus előtti időből fennmaradt tulajdonlási forma. A feudális viszonyok közepette a földesurak között (örökösödés miatti aprózódás), a földesúr és a jobbágy (bár itt csak a használatra vonatkozott ), illetve a kiváltságos helyek, székelyek, szászok, jászkunok, hajdúk viszonylatában egyaránt általános volt a közös birtoklás. Igaz, a 18-19. században mind terhesebbé vált, amit nemcsak a közös tulajdonból, használatból adódó nézeteltérések, hanem az erdők általános állapota is mutatott.
„Gombold újra! Divat a magyar” – a tavaszi divatpályázat nyertes ötlete friss volt és merész. Megálmodója egy fi atal győri építészhallgató, Farkas Anett , akinek ruhakölteményeit a népi építészet inspirálta. A zsindelyes háztetők ihlett e Zsindely kollekció ruhái vékony falapocskákból készültek, és formavilágukon Makovecz mester nagy ívű szárnymotívumai, kupolái sejlenek fel.
A manapság mind hangsúlyosabb fenntarthatóság az erdőgazdálkodásba már mélyen beágyazódott. Hiszen magát a szakmát is a szükség, az iparosodás keltette jelentős faanyag-igény hívta életre, és már az első erdőrendtartások is főként az erdei javak hosszú távú szavatolása érdekében születtek.
Somogy megye természetrajza rendkívül változatos. A homokpusztától a már-már hegyvidéki érzületet keltő Zselicségig a látnivalók széles tárházát kínálja, és ez rányomja bélyegét az erdőkre is. A térség vadállománya méltán világhírű. De olyan ritkaságot is rejtenek a belső-somogyi homokvidék égerlápjai, mint az adrovandra nevű szigorúan védett húsevő növény, amelynek az egész világon mindössze 50 lelőhelye ismeretes. Itt eni fennmaradását nagyban köszönheti a körültekintő erdőgazdálkodásnak. Mivel hazánk égerállományának a felét a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. kezeli, szinte letéteményese e harmadkori élő kövület megőrzésének.
A szarvasgomba mindig is a jólét, a gazdagság szimbóluma volt, s nincs ez másként ma sem. A vagyonos emberek kiváltsága, hogy ételeiket ezzel a különleges zamatú gombával fűszerezzék.
Többnemzedékes erdész családba született Csóka György az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) Erdővédelmi Osztályának vezetője. Mindig is a tölgyek egészségi állapota és a rovarok foglalkoztatt ák a legjobban, ezért magát egyszerűen csak a „hernyós-gubacsos embernek” említi. Járja az erdőket, vizsgálja az élő és élett elen környezeti tényezőket, számba veszi a kártevő és védett rovarokat. Mindezt azért, hogy unokáink is élvezhessék az erdők értékeit.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
