Sík felszínével, termékeny talajával és barátságos vízfolyásaival ősidők óta kitűnő ott hont kínált az embereknek az ország északnyugati szegletében húzódó Kisalföld. A lakosság kezdett ől fogva alakított a ezt a tájat: erdők irtásával növelte a mezőgazdasági területek nagyságát, gátakkal szabályozta a folyókat, lecsapolta a mocsarakat, legeltett e a réteket. Idővel gyakorlatilag eltűnt az összes természetes erdő, kialakult a mezőgazdasági kultúrtáj. Az 1800-as évek végére a terület erdősültsége 5-8 százaléknyira zsugorodott.
Emberformálta táj
Ez akkor még nem tűnt aggasztónak, mivel a Kárpátokból szinte korlátlan mennyiségű faanyagot tudtak beszerezni. Az I. világháború után, a trianoni határokkal azonban Magyarország erdősültsége 28-ról 11,8%-ra esett vissza, ami óriási fahiányt idézett elő. Ezért az erdész szakemberek a mezőgazdaságilag hasznosítatlan területek fásítását javasolták. Az elképzelések gyakorlati megvalósítása sajnos egészen a II. világháború utánig váratott magára. Akkor azonban olyan nagyságrendben kezdődött meg az erdősítés, mely világviszonylatban is páratlan: mára az erdőterületek aránya Győr-Moson-Sopron megyében 19,3, míg országos átlagban 20,7 százalékra nőtt.
Az elismerésre méltó gyarapodásnak megvoltak az árnyoldalai is: a sürgető faanyaghiány miatt a jobb területekre főként gyors növekedésű, ipari fát adó nemesnyár-ültetvényeket telepítettek, a gyengébb termőhelyekre pedig leginkább akácot és fenyőt. Ezeket a fafajokat ma sokan tájidegennek, üldözendőnek tartják, és gyakran a hajdani erdészeket hibáztatják telepítésükért. Mi tagadás, ezek az állományok sem a zalai bükkösök megjelenésével, sem pedig a Balaton-felvidéki karsztbokor erdők, tölgyesek fajgazdagságával nem kelhetnek versenyre. De ez az összehasonlítás nem is volna igazságos.
Hiszen az „országfásítással” érintett területeken korábban nem gyöngyvirágos tölgyesek álltak, hanem mocsarak, rétek és kopár legelők. Az erdész munkája tehát a korábbinál szebb tájat eredményezett , ráadásul az ott megtermelt faanyag az ország érdekét szolgálta.
Változott a világ, változtak a társadalmi elvárások. A ma erdészeinek az a feladata, hogy a jelenleginél szebb, ökológiailag értékesebb erdőket hozzanak létre. Ezt szem előtt tartva, a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. szakemberei azon dolgoznak, hogy az ültetvényszerű állományokat fokozatosan – a tartamosság elveit szem előtt tartva – őshonos, természetes megjelenésű erdőkké alakítsák. Hogy ez a régóta emberformálta táj, amelyben a fák is a nagy történelmi változásokról mesélnek, szépségben és természeti gazdagságban is felvehesse a versenyt az ország érintetlenebb vidékeivel…
A víztől függően
Az erdőgazdálkodási alaptevékenységet a történelmi előzményeken kívül leginkább a víz befolyásolja, ami területenként és időszakonként változó, általában vagy túl sok, vagy túl kevés…
|
Gyökeres változást hozott 1992-ben durván beavatkoztak a Szigetköz életébe. Szlovákia egyoldalú döntéssel elterelte a Dunát. Az Öreg-Duna és mellékágai medréből kifutott a víz, ezt követően a talajvízszint is lecsökkent. A főmeder azóta is csak a teljes vízhozam kb. 20%-át kapja, és három év telt el az eltereléstől, mire a mellékágak egy része egyáltalán vízhez jutott. A talajvizet pedig a mai napig nem sikerült a kívánatos szintre emelni. A fák ezért lassabban fejlődnek, az általános növedékcsökkenés esetenként 50 %-os (lásd a képen), de sekély talajokon a füzesek is pusztultak. Egyik napról a másikra megszűnt a vízi szállítás, ami a területen gazdálkodó Kisalföldi Erdőgazdaságot súlyosan érintette, hiszen mindaddig ez volt a leggyakoribb és leggazdaságosabb szállítási forma. Kiváltására új úthálózatot kellett kiépíteni és hozzá szárazföldi szállítóparkot. A megváltozott termőhelyi viszonyok és az erősödő természetvédelmi elvárások hatására nemes nyárfát már csak az árvízlevezetés szempontjából kritikus helyeken (ahol a vízügyi érdekek kimondottan ezt kívánják) ültetnek. Helyét a kocsányos tölgy, a magas kőris és a hazai nyárfajok vették át. A Szigetköz jövője, ezen belül az erdők sorsa, nagymértékben múlik a jelenlegi vízgazdálkodási gondok orvoslásán. Ehhez politikától független, szakmai alapokon nyugvó megoldásokra van szükség. |
A térség legnagyobb tájegysége a Hanság, amelyet egykori lápok, mocsarak lecsapolásával tett ek hasznosíthatóvá az elődök. A tél végi hóolvadás vagy évközi esősebb időszakok után a lefolyástalan területen rendszerint óriási – több száz vagy ezer hektáros – vízállások maradnak. Később, az idő szárazabbra fordulásával a laza, tőzeges talajból minden víz elszivárog, így a szárazság válik a gazdálkodás (pl. ültetés) korlátozó tényezőjévé. A Hanságban főleg tartós vízborítást elviselő nyárasokat, égereseket, füzeseket találunk.
A Kisalföld talán legszebb, legértékesebb vidéke a Duna zegzugos ágrendszerével szabdalt Szigetköz, amely napjainkig csodálatos ártéri ligeterdők és nagy hozamú, kiváló minőségű nemes nyárasok ott hona. Lassanként azonban a szárazabb körülményeket jobban viselő kocsányos tölgy, magas kőris és hazai nyárfajok veszik át a vezető szerepet.
A Rábaköz sekély termőrétegű, kavicsos („cseri”) talajain többnyire gyengébb csertölgy-állományok hirdetik az erdészek kitartó munkáját, amellyel hasznosítható élőhelyet hoztak létre e csapadékszegény vidéken. A Rába és Kis-Rába mentén már értékesebb keményfás galériaerdők állnak, a folyóvizeknek köszönhető nedvesebb talajokon.
A szárazság és a sovány homoktalaj leginkább a kisalföldi homokvidéken sújtja a fákat. Az erdők gazdasági szerepe ott hátt érbe szorul, viszont sikerrel szolgálják a talaj védelmét még a kiritkult akácosok, fenyvesek, girbegurba szürkenyárasok is.
Az említett tájaktól geológiailag, növényföldrajzilag különbözik, de térben mégis ide ékelődik be a Bakony utolsó északnyugati vonulata, a Sokorói-domb ság. A síksághoz szokott szemnek már szinte „hegyvidéknek” tűnik ez a főként cseresekkel, akácosokkal borított , néhol vízmosásokkal szabdalt táj.
|
A társadalmi felelősségvállalás jegyében a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. évek óta részese a közfoglalkoztatási programoknak, idén átlagosan 300 munkanélkülit alkalmaznak. A környezeti nevelés feladatát tágabban értelmezik a hagyományos erdei iskolai foglalkozásoknál, igyekeznek újszerű programokkal is megközelíteni a lakosságot: tavaly például a legnagyobb győri bevásárlóközpontban tartottak interaktív erdészeti kiállítást és foglalkozásokat a karácsonyi vásár teljes, hathetes időszaka alatt. Évről évre jelentős összegeket fordítanak az erdők pihenési-rekreációs szerepének az elősegítésére, például a győri püspökerdei pihenőhely fenntartására. Legújabb beruházásuk a pannonhalmi kilátó újjáépítése (fotó) volt, a jövőre nézve pedig a fertődi Esterházy- kastély parkerdejének megújítására vannak terveik, és az első fordulóban nyertes pályázatuk. |
