Karsztban, vizekben bővelkedő területeink a Dunántúli-középhegység, a Bükk, a Mecsek, a Villányi-hegység és Aggtelek vidéke. Ásványokra azonban leginkább a magmás, vulkáni eredetű hegyeinkben bukkanhatunk, jellemzően a Börzsönyben, Mátrában és a Zemplénben.
A karsztosodó kőzetben elraktározódó víz napjainkban még mindig tiszta a korszerű szennyvízkezelésnek, az üzemek környezetkímélőbb technológiáinak és a szigorú környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően. Az eredmények elérésében szerepe volt a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának is. Holló Sándor osztályvezető szerint ez a nagy mennyiségű tiszta víz azonban meglehetősen sérülékeny, hiszen a felszíni vizek a víznyelőkön keresztül lényegében szűrőréteg nélkül jutnak a mélybe.
Néha „gejzírként” tör fel
A karsztban felgyülemlő vizek bő hozamú karsztforrásokban jutnak a szabadba. Vízmennyiségük erősen függ a csapadéktól, szárazabb években el is apadhatnak. Nagy téli havak tavaszi olvadását követően viszont igencsak megnövekedhet a vízhozamuk. A Bükkben található időszakos Vöröskői- alsó-forrás például ilyenkor akár embermagasságú „gejzírként” lövell a magasba.
A karsztvízről csak karsztosodó kőzetekhez kötődően beszélhetünk, melyek közül a mészkő a leggyakoribb. Ez a kőzet a tengerek mélyén mészvázú állatok maradványaiból keletkezett, idővel a különféle kéregmozgások hatására elvándorolt, meggyűrődött, töredezett. Az így kialakult üreges szerkezetű mészkőtömegben a beszivárgó víz a közlekedő edény és a hajszálcsövesség elve alapján mozog. Mindez igen bonyolult karsztvízmozgást eredményez. Általánosságban elmondhatjuk, hogy például a Bükk magasabban fekvő területein kevesebb a karsztvíz, lejjebb több, de a hegység előterében a mélybe süllyedt mészkőtömegekben is előfordul. Ezek leggyakrabban hajdani kőolajkutató fúrások „melléktermékeként” törnek a felszínre, de ma már előfordulnak olyanok is, amelyeket gyógyvizek után kutatva fedeznek fel. Minél mélyebbre jut a karsztvíz, annál jobban felmelegíti a Föld hője, s így mind több oldott ásvánnyal gazdagodik, ami gyógyhatású is lehet.
Engedéllyel gyűjthetők
Mivel a karsztvizet napjainkban már városok (mint például Eger és Miskolc) vízellátására is használják, az állandó mennyiség biztosításához elkerülhetetlenek a mélyfúrások. Ez viszont azzal a veszéllyel jár, hogy a karsztvízkészletet olyan mennyiségben emeljük ki, ami források, patakok elapadását eredményezi. Kívánatosabb lenne ezért, ha ivóvizeinket folyóink kavicsteraszából szereznénk.
A karsztvizek oldottanyag-tartalmának kicsapódásakor ásványok is képződhetnek, amelyek legszebbjeit a barlangokban láthatjuk. Nemcsak cseppkövek, hanem különféle kristályok is – például gipsz, aragonit – boríthatják a föld alatti üregek falait. Hazánkban az összes barlang védett, így természetesen ott nem gyűjthetünk semmiféle ásványt. Erdei sétáinkon ugyanakkor némi A középkorban Magyarországon jelentős aranybányák voltak, s bár a hegyeket alaposan felkutatták, mégsem kizárt, hogy a Börzsönyben, Mátrában vagy éppen a Zemplénben egy aranyszemcsét rejtő kőzetdarabra lelünk. Arra azonban senki ne számítson, hogy aranyrögöt talál: legjobb esetben is csak milliméternél kisebb aranyszemcsék emlé keztethetnek erdei túránkra. Találhatunk-e aranyat? szerencsével szert tehetünk szemet gyönyörködtető darabokra. Napjainkban az ásványgyűjtés egyre népszerűbb. Sok szakember és amatőr járja a rengeteget, hogy céltudatosan gyarapítsa gyűjteményét. Sajnos akadnak olyanok is, akik üzletszerűen, gépeket alkalmazva dolgoznak. Fontos, hogy az ásványgyűjtéshez mindenképpen szükség van a terület tulajdonosának, illetve a természetvédelmi hatóságnak az engedélyére. A 11 hazai védett ásványfaj gyűjtése és tulajdonlása pedig külön szabályozott. Mivel azonban ezek meglehetősen ritkák, szinte kizárt, hogy erdei barangolásaink során ilyenekbe botlunk.
Erdészet és bányászat
Az ásványok, ércek ősidők óta fontos szerepet töltenek be a hegyvidéki erdőkben élő emberek életében. Az erdészet, a bányászat és a kohászat régóta összekapcsolódik, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy hazánk első bányászati akadémiáján, Selmecbányán ezeket a szakterületeket együtt tanították. Az erdő a bányászathoz szükséges dúcok alapanyagát adta, s a kohászat sem működhetett faanyag nélkül, hiszen az olvasztáshoz használt faszén, a zúzók, hámorok, dúsítók is fából készültek. A bányászat általában ott alakult ki, ahol az ércesedések viszonylag közel kerültek a felszínhez. Hajdanán hegyeinkben sokkal több bánya működött, de legtöbbjük mára kimerült, a kitermelés gazdaságtalanná vált.
