Aki még nem tudja, annak felfedjük a titkot: ezek az erdészek egyezményes jelölései, egymás közti szakmai üzenetei. A szemfülesebbeknek feltűnhet az erdő szélein magasodó fák törzsén a fehér (esetleg más színű) gyűrű, benne egy felfelé vagy lefelé álló „tüskével”. Ez például az erdőrészletek határait jelzi. (1.kép) A korábbi népi elnevezések nem mindig voltak elegendőek, ezért osztották a községhatárokon belül az erdőt tagokra, ezeket pedig erdőrészletekre (pl. Lónya 21A).
A nem túl magas, többnyire csak a derekunk alá érő faragott oszlopon (néha rászögelt fémlapon) látható számok is sokatmondóak, legalábbis szakmai szempontból.
Ezek az erdészeti térképeken feltüntetett számozott határpontok, amelyek a terepi beazonosításban segítenek. (2. kép)
Az erdész tudatos munkájának az egyik legfontosabb mozzanata a jelölés, amikor az erdőket át- meg átjárva kiválasztja a kivágandó fákat. A szem – és esetenként a tuskó – magasságában látható festékpötty ezt jelöli. (3. kép) A HF vagy a VF betűkkel ugyanakkor a fa megkímélésére, megőrzésére figyelmeztetnek. Súlyos következményekkel kell számolnia annak, aki netán mégis kivágna egy ilyen fát.
A kijelölt erdők fontosabb töréspontjain az erdész felfesti az erdőrészlet nevét, és a fahasználat módját, évét is. Az 5. kép péládul arról árulkodik, hogy a 352. erdőtag „i” erdőrészletében 11,2 hek – táron egészségügyi gyérítést terveznek. 
Vannak persze számozott, sőt azonosító bilétával ellátott egyedek is, ezek magtermés szempontjából, vagy tudományos kutatás, génmegőrzés miatt lehetnek fontosak.
Más fákat pedig erdővédelmi jelzőpontok részeként jelölnek meg (4. kép), s az erdő állapotának folyamatos felmérését szolgálják.
Említést érdemelnek még a hajtó és terelő vadászatok biztonságos lebonyolítása érdekében ideiglenesen kifestett lőállásjelek, amelyek a tiltott lőirányokat is megmutatják. (6. kép)
Bár az erdészeti jelekben régiónként lehetnek apróbb eltérések, reméljük, hogy ezek után már nem tűnnek olyan titokzatosnak a „láthatatlan” erdészek üzenetei.
