Az őszi madárvonulás időben jobban széthúzódik a tavaszinál. Ilyenkor ugyanis a madaraknak sietni a költőterületekre, és nem vár rájuk a fészeképítés és a fiókák felnevelésének feladata. Egyes madárfajok egyedei már augusztus elején indulnak, de a tömeges vonulás augusztus közepén kezdődik, és közel három hónapig tart. Mindennek csupán töredéke játszódik le a szemünk előtt egy csapat vadliba, vagy daru, esetleg egy felhőnyi seregély képviseletében. Általában azonban észre sem vesszük. A madarak egy része egyesével, vagy kisebb csapatokban, sőt gyakran éjszaka vonul. Többségük megvárja a kedvező időjárást, és a vonulási út nagyobb részét néhány nap alatt megteszi. Ráadásul a populációk szinte észrevétlenül cserélődnek. A hazai fecskéink már rég úton vannak, amikor még mindenütt vadászgató fecskecsapatokkal találkozhatunk, amelyek minden bizonnyal északabbról, talán valahonnan Lengyelországból érkeztek.
KELL A TARTALÉK
A vonulás jelentős tartalékenergiákat igényel. A madarak ezt a zsírból nyerik, melynek mennyiségét cukorban gazdag bogyós termések (például fekete bodza), vagy olajos magvak (például napraforgó) fogyasztásával tudják növelni. A vonulás előtti zsírfelhalmozás következtében megnő a testtömegük.
Egyik apró énekesmadarunk, a foltos nádi poszáta közel 10 grammos testtömege ilyenkor például megduplázódhat. Ezzel az energiatartalékkal képesek megállás nélkül 3-4 nap alatt akár 3000 km-t is megtenni, miközben egy órai repüléssel mintegy 0,7%-kal csökken a tömegük.
AKÁR DÉL-AFRIKÁIG MENNEK
Vándormadaraink többsége előtt óriási út áll, bár vannak fajok, amelyek csupán a Földközi-tenger környékéig repülnek. A hazai erdőkben gyakori, odúban költő seregély elsősorban Olaszországban, Spanyolországban és Észak-Afrikában telel, ahogyan a zöldike és a meggyvágó is. 
A legszebb hangú énekesünk, a fülemüle már jóval nagyobb utat tesz meg, hiszen a Földközi- tenger szigetein keresztül Afrikába vonul, a Szaharától délre. Erdeink két feltűnő hangú madara, a sárgarigó és a kakukk szintén hosszan repül, telelőterületük Kelet- Afrika. Némelyik faj pedig, mint a fehér gólya, akár Dél-Afrikáig is eljuthat. Közép- és Kelet-Európa gólyái a Boszporuszon átkelve hagyják el Európát, majd Törökországon át Egyiptomig repülnek. Ott a Nílus völgyében haladnak délre, telelőterületük Kenya és Uganda szavannáitól egészen Fokföldig terjed. Egyes példányok közel 9000 km-t is megtesznek vonulásuk során. A füsti fecskék többsége Közép-Afrikában telel, de egyes példányai szintén eljuthatnak Dél-Afrikáig.
KOMOLY ERŐPRÓBA
A madarakra, különösen a fiatal, tapasztalatlan egyedekre útközben számtalan veszély, természeti csapás leselkedik. A gyengébbek elpusztulnak, vagy ragadozók, esetleg az ember zsákmányává válnak. Végül megtizedelve, de eljutnak telelő területeikre, ahonnan néhány hónap múlva, megerősödve, gyakran tollazatot váltva ismét útra kelnek, immár északi irányba, a költőterületeikre. Előfordul, hogy egyes fajok, így a nagy kócsag, szürke gém és bölömbika néhány példánya megpróbál hazánkban áttelelni. Enyhe télen ez sikerülhet. Ám a kemény, hideg hónapokon ezekre az egyedekre a biztos pusztulás vár.
Fotó: Orbán Zoltán, Serfőző József és a szerző
