Oldal 63/79
Hamar rájöttem, hogy valami egészen jó dolog történhetett a gyerekkel, miután hazajött az erdei iskolából, s gondolataiba meredve ült tovább a kanapén. Aztán jöttek a hétvégi közös kirándulások, a gyalog- és biciklitúrák, sőt a sátorozás igénye. Szinte csak úgy „magától”.
Az 1980-as években a környezeti nevelés szemléletével és eszközrendszerével gazdagodva újraszerveződtek az erdei iskolák. A ’90-es évek derekától pedig bekerült az erdei iskola program a Nemzeti Alaptantervbe, s a helyi pedagógiai programokba. Azok megvalósításához pedig oktatási minisztériumi pályázati forrásokat is lehetett szerezni. A helyzet azonban azóta változott.
Sokoldalú, színes személyiség, akit már megelőzött a híre. Sokan furcsa szerzetnek tartják, aki erdészből vedlett borásszá, s a szőlészetet az anyatejjel magába szívva vált az erdők szerelmesévé. Aki csillagport hint a hordóiba, hogy tündéreket idézzen meg a pince mélyén, majd halk szóval kicsalja őket a fák közé. Sokak szerint erdészek közt a legjobb borász, borászok közt a legjobb erdész. Nem véletlenül választották Kaló Imrét, az Egererdő Zrt. munkatársát 2011-ben a Borászok Borászává.
Budapest tágabb körzetében 65 ezer hektáron gazdálkodva biztosítja a fővárosiaknak és az agglomerációban élőknek a tisztább levegőt, a természetben való felüdülés, a természetközeli élmények lehetőségét. Szakszerű erdőgazdálkodással és közjóléti fejlesztéseivel egyre vonzóbb és látogatott abb turisztikai célpontokat alakít ki a kezelésében lévő erdőterületeken: a Pilisi Parkerdő Zrt.
Az utóbbi évek aszályos időjárása rendkívül kedvezőtlenül hatott erdeink egészségi állapotára. Az ország több táján tapasztalhatjuk, hogy összefüggő területeken nagy mennyiségű fa száradt ki. Az egyik legjelentősebb pusztulásnak a Keszthelyi-hegység feketefenyveseiben lehetünk tanúi; a Bakonyerdő Zrt. Keszthelyi Erdészete által kezelt erdők mára mintegy 4000 hektáron szenvednek a szárazságtól. A gondra az erdészek igyekeznek a legjobb megoldást alkalmazni, amelynek a beteg egyedek kivágása is része. Ne ijedjünk azonban meg, az erdők nem tűnnek el, csak átalakulnak.
Izgalmas időutazáson vettem részt a minap. Pár röpke órára visszarepülhettem a múltba egy derűs kedélyű mesélő és néhány antik repülőgép-modell jóvoltából. Vendéglátómról, a 92 esztendős Míg Pálról legendák keringenek modellező berkekben. Ő a magyar repülőmodellezés doyenje, akinek keze alól saját tervezésű, gyönyörű megmunkálású versenygépek kerülnek ki mind a mai napig.
„Legyen ez a karácsony nemzeti felemelkedésünk boldog ünnepe, s karácsony estéjén a kárpáti, a bihari bükkfa patt ogó tüzénél s a felszabadult magyar földön termett karácsonyfa díszes lombjai alatt megerősödött nemzeti öntudatt al adjunk hálát az Egek Urának, aki széttörte az országunkra gyarló emberek által font trianoni békét” – hangzott el 1940. karácsony estéjén a rádióban. Az 1938-ban kezdődő „országgyarapítás”, mai szóhasználatt al országrész-visszacsatolások idején a magyar erdőgazdálkodás sajátos helyzetben volt.
Pár hete még élveztük a kellemesen simogató késő őszi időt, a napsütést. Majd hirtelen beköszöntött a tél. Szomorkodni azonban semmi okunk, hiszen ez az évszak legalább annyi örömöt, szépséget tartogat, mint bármelyik. Így például a téli erdőben tett sétának is számos jótékony hatása van.
Nyílt levélben válaszolt Stephen Clarke, az FEI vezető bírója az Eurodressage.com oldalon megjelent cikkre, amelyben Wayne Channon szerző a díjlovas bíráskodás egyes visszásságait fejtegeti. Wayne Channon ezzel kapcsolatos nézeteit olvasóink is megismerhették, a Pegazus októberi és novemberi számaiban két folytatásban közöltük a kérdéses cikket, „A bíráskodásnak be kell lépnie a 21. századba” címen. Ezúttal Stephen Clarke válaszát adjuk közre. Clarke nem csak a 2013-as díjlovas Európa-bajnokság kapcsán tárgyalja a díjlovas bíráskodást, de a warendorfi FEI-tesztrendezvény zenés kűr bírálatáról is említést tesz.
Az tud visszatekinteni, aki végigment az úton. Sporttörténelmi át- és visszatekintés.
Hosszú sorokban kígyóztak a gépkocsik a Bükkzsérc fölött húzódó dombra, ahol már minden készen várta azt a 42 csapatot, amelyik a térségi fakitermelő megmérettetésekből az országos döntőbe jutott. A szőlősorok mentén felállított csapatsátrakon, a gondosan elkerített hatalmas küzdőtéren látszott, hogy a rendező semmit nem bízott a véletlenre. Nem is tehette, hiszen a fakitermelés az egyik legnehezebb és legveszélyesebb erdei munka.
Nyíregyháza, Nyírbátor, Debrecen, Hajdúszoboszló, jó esetben néhány kisebb település. A legtöbb embernek ez jut eszébe, ha Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyéről hall. Pedig számtalan célpont van az ország keleti végében, ahol egyedülálló élményekhez juthat a turista. Ráadásul ezek jó része a természetben, erdei környezetben található. Járjuk be együtt ezeket a tájakat! Nézzük meg, milyen értékek megóvásáért dolgoznak a térség állami tulajdonú erdeit kezelő NYÍRERDŐ Nyírségi Erdészeti Zrt. munkatársai.
1949-ben Gyulaházán született egy kisfiú, aki három évtizeddel később egyedülálló teljesítménnyel hívta fel magára a nagyvilág figyelmét: első magyar emberként kirepült a világűrbe. Az „ország Bercije”, Farkas Bertalan ma nyugállományú dandártábornok, aki kutató űrhajósként és egy nemzetközivé nőtt alapítvány létrehozójaként folytatja munkáját.
Az ősz, a lehulló lomb az elmúlás jelképe. De mielőtt még megválnának leveleiktől, s felkészülnének a téli nyugalmi állapotra a fák, október- november táján gyö nyörű színekben pompáznak. Egy tündöklően színes őszi napon tett erdőjárás pedig olyan élmény, amihez más évszakok hangulata nehezen fogható.
Horváth Viktória a Nemzetgazdasági Minisztérium turisztikáért felelős helyettes államtitkára, aki igen komoly szakmai gyakorlat birtokában látja el ezt a megbízatást. Elkötelezett je a hazai turizmus fellendítésének, arra törekszik, hogy a hazai turizmus és vendéglátás ismét az ország húzóágazata legyen. Arra voltunk kíváncsiak, vajon mit gondol a hazai erdők vonzerejéről, és milyen lehetőséget lát arra, hogy a lakosság még többet felfedezzen az ország természeti kincseiből.
Erőt sugárzó megjelenésük, évszázadokon átívelő életük okán is csodálatra méltó, tiszteletet parancsoló fák a tölgyek. Nem mellékes jó tulajdonságuk – különösen egy rovarász számára –, hogy minden európai fanemnél több rovarfajt tartanak el. A hazai tölgyeken élő közel 700 herbivor (élő növényi szövetet fogyasztó) rovarfaj mintegy 1/8-a olyan apró darázs, aminek lárvái változatos, kisebb-nagyobb gömbölyű, bozontos, tüskés, árszerűen megnyúlt, vagy éppen lapított lencséhez hasonló képződményekben, a gubacsokban fejlődnek. Pánikra semmi ok, ezek a darazsak nem szúrnak, nem rúgnak és nem is harapnak.
Amikor az 1920–50-es évek között Oroszország keleti részébe a szűcsipar számára oly keresett gereznájú nyestkutyát a Távol-Keletről betelepítették, még senki se gondolt arra, hogy az őshonos faunát nagymértékben veszélyeztető faj terjedését segítik elő a kontinensünkön. A nyestkutya mára hazánkban is megtelepedett.
A falvak, városok közelében a vadon élő állatok fokozatosan hozzászoktak az ember közelségéhez, gondoljunk csak szeretett énekesmadarainkra, a galambokra, a mókusra, a rókára vagy a nyestre. Az ember által átformált környezet főként a jól alkalmazkodó, mindenevő állatoknak lehet kifejezetten vonzó. Az erdei nagyvadfajok közül a vaddisznó belterületi megjelenése Európa több nagyvárosában gondot okoz. Ez azonban odafigyeléssel kezelhető.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
