A Keszthelyi-hegységben először 2012 tavaszán mutatkoztak a száradás tünetei: a tűlevelek tömeges vörösödését figyelhettük meg. Mivel tavaly is az átlagosnál jóval kevesebb csapadék hullott, a gond fokozódott, és a hosszan tartó szárazságtól a fák teljesen legyengültek. Ez pedig megkönnyítette a kórokozók és károsítók megtelepedését: a feketefenyőket gombafajok fertőzték meg, az erdei fenyők esetében pedig különböző szúfajok károsítása vezetett az egyedek hirtelen pusztulásához. A pusztulási folyamatot az erdészek úgynevezett egészségügyi termelésekkel igyekeznek megállítani, avagy mérsékelni, azaz kivágják a károsodott fákat. Erre azonban csak akkor kerül sor, ha a fák egyedenkénti értékelésekor úgy látják, hogy nincs esély a gyógyulásukra. Ennek eldöntése még a szakembereknek sem egyszerű feladat, hiszen a koronák fertőzöttsége rendkívül változatos. Ha a kivágás mellett döntenek, az egyedeket kíméletes technológiákkal, a megmaradó fákra, a védett lágyszárú, illetve cserjefajokra, valamint a talajra vigyázva távolítják el, és az erdőrészleten kívülre szállítják. A kivágott fák koronái ugyanis fertőzési forrást jelentenek, ráadásul az erdőtüzek kialakulásának esélyét is növelik.
A legtöbb területen az idősebb fenyvesek alatt már megjelent a lombos fafajokból álló természetes újulat, így nem maradnak nagy üres vágásterületek. A természetes folyamatokat segítő gazdálkodással az idegenhonos fenyvesek helyén őshonos fafajok, mint a virágos kőris, a molyhos tölgy, illetve cser alkotta erdők fognak felnövekedni. A fenyők fokozatos eltűnésével ugyan jelentősen megváltozik az eddig télen is zöldellő hegység képe, a több fajból álló, és vegyes korú felnövekvő lombos erdők azonban ellenállóbbak lesznek a károsítókkal, kórokozókkal szemben. Legyünk türelmesek!
Rosta Katalin
Bakonyerdő Zrt.
Fotó: Hoffmann Pál, Rosta Katalin
