A mérsékelt égöv – ahol hazánk is fekszik – fáinak és cserjéinek alkalmazkodniuk kell az évszakok változásához. A lombhullatás tehát nem más, mint a téli hideg átvészelését szolgáló védekező mechanizmus. A nappalok rövidülése és a mind hűvösebb éjszakák jelzik a növényeknek, hogy fel kell készülniük a télre. Ezért a levelekből a levélnyélen keresztül az összes tápanyagot a hajtásokba, majd az idősebb fás részekbe és a gyökerekbe juttatják. A levelek öregedésekor, a lombhullást megelőzően leválasztóréteg keletkezik a levélalapon. Ebben a rétegben a sejtek fala elnyálkásodik, ettől a sejtek puhává, gyengévé válnak, s alattuk pararéteg jön létre. Ez teszi lehetővé, hogy a levél lehullásakor nem keletkezik seb, hanem paraszövettel lezárt sebhely, ún. levélripacs alakul ki. Ez utóbbi alakja olyannyira jellemző a fás szárú növényekre, hogy azok alapján a szakemberek azonosítani tudják a fajokat.
Miért hullnak le a levelek?
A levelek lehullását (abszcisszió) növényi hormonok szabályozzák. A leválási folyamat elsődleges szabályozója az etilén. Vele kölcsönhatásban, de ellentétesen fejti ki hatását a levéllemezben termelődő auxin, azaz késlelteti a levelek leválását. A fiatal levelekben van a legtöbb auxin, mennyisége az érő levelekben folyamatosan csökken, az öregedőkben pedig viszonylag alacsony koncentrációban van jelen. A levelek lehullása akkor kezdődik, amikor már nincs auxintermelés, ezért potyognak le először az idősebb levelek. Az etilén serkenti az öregedés és a levelek leválásának a folyamatát. Fékezi az auxinképződést, és gátolja annak a levéllemezből a levélnyélbe szállítódását.
Többszörösen hasznos
Az etilénről már régóta tudták, hogy nagy fiziológiai hatású vegyület. Azt azonban csak jóval később igazolták, hogy a növekedésszabályzásban is kulcsszerepe van. Mint oly sok mindenre, erre is véletlenül jöttek rá. A 19. században a városok közterületeit gázlámpákkal világították, és megfigyelték, hogy a lámpák melletti fákról jóval korábban lehullottak a levelek. 1901-ben Neljubov orosz kutató aztán kimutatta, hogy a gáz egyik összetevője, az etilén áll a növényi változások hátterében.
A növényeknek több okból is előnyös, hogy lehullatják lombjukat:
• Ha télre a levelek a fákon maradnának, felfognák a havat, a hó súlyától pedig az ágak letörnének.
• A levelek folyamatosan párologtatnak, a fel nem használt, visszamaradó ásványi sók pedig elraktározódnak bennük, mint az anyagcsere melléktermékei. Ezektől a káros anyagoktól is megszabadul a növény.
• Mivel a talaj télen fagyos, a gyökér csak kevés vizet tud felvenni. Ha a levelek fennmaradnának, ezt a kevés vizet is elpárologtatnák.
|
Meg kell becsülni Az erdészek számára az őszi erdő legnagyobb kincse a makktermés. Legfontosabb állományalkotó fafajainkon (kocsányos, illetve kocsánytalan tölgy, cser, bükk) a szakemberek már a tavaszi virágzástól kezdődően nyomon követik a termés alakulását, s kora ősz folyamán magtermésbecslést végeznek. Megfigyelik, hol van szórványos, jó, vagy kiemelkedően jó makktermés, melyre az erdő természetes felújítását alapozni lehet. A felújításra váró erdőkben különösen fontos a földre hulló makk megvédése, ezért például a vaddisznó ellen – ami kártételével akár egy éjszaka alatt is meghiúsíthatja terveinket – gyakran ideiglenes kerítéssel védekezünk. A jó makktermést azért is meg kell becsülni, mert a csernél általában 3-5, a kocsánytalan, illetve kocsányos tölgy esetében pedig csak 5-7 évenként számolhatunk vele. A bükk ugyan évenként valamivel többet terem a tölgyeknél, de kiemelkedő nagy makkhozamra ugyancsak több évet kell várni. A termés bőségét és minőségét az időjárás is nagyban befolyásolja: aszály esetén a magok apróbbak, és sok közöttük a léha, életképtelen. |
Zöldből sárga és vörös
A zöld színtestekben (kloroplasztiszok) zajlik le a fotoszintetikus asszimiláció, azaz szerves anyag képződik és oxigén szabadul fel. A kloroplasztiszban azonban nemcsak a kékeszöld klorofill-a és a sárgászöld klorofill-b pigmentek, hanem a narancssárga karotin és a sárga xantofill is megtalálhatók. A klorofill zöld színe általában elfedi a sárgás-narancsos színeket, de ősszel, a napsugárzás csökkenésével a klorofill fokozatosan lebomlik, s a megmaradó karotin és xantofill az őszi leveleknek szép sárga színt kölcsönöz. Később, ahogy az idő egyre hűvösebbé válik, az antocián is megjelenik a levelekben. Ez okozza a gyönyörű vöröses-lilás árnyalatokat, és egyben védi a növényt a káros napsugárzástól.
Az erdőt járva megfigyelhetjük, hogy az egyes növények eltérően színesednek: sárgán színeződik például a bükk, hárs, gyertyán, pirosan a cseresznye, vadszőlő, galagonya.
Mivel az időjárás minden évben más és más, a levelek nem mindig ugyanabban az időpontban színeződnek és hullnak le. Általában október végén – november elején a legszínesebb az őszi erdő. Az erős szárazság, betegségek vagy kártevők gyorsíthatják a lombhullást. Nagy forróságban a levelek az ágakon maradva megbarnulnak, elszáradnak, mutatva a súlyos aszály okozta károkat.
A Föld azon tájain pedig, ahol nem jellemző a nappalok rövidülése és az éjszakai lehűlés, a levekben nem indul be a színesedés, hanem zölden hullnak le.
Összeállította: Rosta Katalin, Bakonyerdő Zrt.
Fotó: Czili Kármen, Reményfy László és Rosta Katalin
