Oldal 77/80
Egy játékos kedvű szobrászt, faipari mérnökember létére nem hagyott nyugodni a talentum kisördöge: odahagyta a biztos bútoripari pályáját az álmaiért, az alkotás mindennapi öröméért. Keze alól meghökkentően izgalmas bútorok és bútorokból nőtt tüneményes lények kelnek életre. Sprok Antal műfajt teremtett: a szoborbútor műfaját. Teremtményei semmihez se hasonlítható mikrovilágot népesítenek be ötlettel, humorral, szépséggel.
Mindenki ismeri a régi gyermekkori mondókát, melynek az a lényege, hogy a legvégén már teljesen más fogyasztotta el a vadsültet, mint aki az elején terítékre hozta. Azt is tudjuk, hogy az erdő sokkal több embernek nyújt megélhetést, mint ami a foglalkoztatási mutatókból kiderül. A hivatalos erdőgazdálkodók mellett az ország bizonyos részein már rég kialakult egy népes réteg, akik szintén kiveszik részüket az erdőgazdálkodás egyik ágazatából: jelesen a fakitermelésből.
Kemény Dénes, a magyar vízilabda válogatott szövetségi kapitánya közel húsz éve vadászik, a hétköznapi stresszes környezetből ez kapcsolja ki a legjobban. Szereti az erdő zúgását, a nyugalmat, a vad jelenlétét, megfigyelését. Az állatokat elejteni csak indokolt esetben szokta, viszont sok időt tölt az erdőben.
Még mindig sokan gondolják, hogy a karácsonyfa az erdőből érkezik a lakásunkba. Aggodalomra azonban semmi ok, ugyanis a karácsonyfáknak valót is ültetvényszerűen termesztik, azaz ugyanolyan gazdasági haszonnövények, mint a díszcserjék. Kivágásukkal nem károsítjuk a természetet, mert a kitermelésüket újabb telepítések követik.
A hideg, zord idő beálltával az erdők, mezők lakóinak élete is megváltozik. Az állatok igyekeznek minél biztonságosabb helyekre húzódni a közelgő tél viszontagságai elől, egyes fajok a közelünkben keresnek oltalmat. A természetbarátot mindez arra figyelmezteti, hogy eljött a madáretetés ideje.
Egyáltalán nem véletlen, hogy állatorvos lett: nagyapai ágra viszszavezethető az agrárkötődés, a természet, a föld szavezethető és az állat szeretete. Édesapja állatgyógyító munkája példaértékű volt számára, természetszeretete megmaradt és ez kiválóan illeszkedik jelenlegi tisztségéhez, hiszen 22 állami erdőgazdaság felügyeletét, irányítását látja el. Dr. Seregi Jánossal, a Magyar Fejlesztés Bank Agrár- és Zöldbank Igazgatóságának ügyvezető igazgatójával beszélgetünk.
Bár a Vértes hegység az ország szívében helyezkedik el, nem pedig a határok közelében, mégis gazdag várakban, várromokban. Az elénk táruló csodálatos panorámáért is érdemes felkeresni a várhegy alatt i parkolótól mindössze párperces sétával elérhető Csókakői várat. Már az 1299-es írásos források említik az akkor még a Csákok birtokában álló, majd hadászati fontossága miatt királyi tulajdonba került várat, amely a Móri-árok fölé magasodó szirten uralja a vidéket, és egykor a Székesfehérvárról Győrbe, illetve Komáromba vivő utakat felügyelte. Egyes feltételezések szerint a nevét nem a madárról, hanem az István név egykori becéző formájától kapta.
Néhány éve költözött Besenyei Péter a Vértes lábainál elterülő Bodmér szélére. Ott biztosan nem fenyegeti az a veszély, mint előző lakóhelyén, ahol alig egy évtized alatt a bájos falucska virágzó, divatos várossá nőtte ki magát. Világhírű repülősünk hosszú évek alatt, részben a levegőből is kutatta a vidéket. Így bukkant erre a helyre, ahol nem kacsalábon forgó kastélyt, hivalkodó luxusvillát, hanem visszafogott, az ő mértéktartó egyéniségét is tükröző, a természeti környezettel összhangban álló otthont épített.
Egy palota jó kifűtéséhez nagyobb tudás kell, mint egy birodalom kormányzásához – mondogatt a „jó Ferenc császár”. Az ő uralkodása (1792–1835) erdészettörténeti szempontból mégis a fahiány felismerésének és az ellene való küzdelemnek az időszaka. Talán azért, hogy ne fogyjon el a paloták fűtéséhez használt fa?
„VÁNDOR, KI ELHALADSZ MELLETTEM – NE BÁNTS!” olvasható megannyi táblán az ország mintegy 2 millió hektár erdejében az Erdő fohászában. Mégis, ha végignézünk az ősszel kirándulók fogadására készülő parkerdőkben, elszomorító a kép. Az oktalan és értelmetlen vandalizmusnak csak a kerítés, avagy a biztonsági őrök felügyelete szab határt. Márpedig az ország egyötödét borító erdőkben erre nincs lehetőség. De nem is lehet ez a cél.
Az erdészeti szakképzésben nélkülözhetetlen a terepi oktatás. A Selmecbányáról 1919 és 1921 között Sopronba került Erdészeti Akadémia számára a város adta az ehhez szükséges erdőterületeket. Att ól kezdve a Sopron környéki erdők az erdészeti felsőoktatás gyakorlati színterévé váltak.
Már egy kisebb zápor is tönkreteheti a hétvégi kirándulást, ha nincsenek nálunk a megfelelő ruhadarabok. A magyar tulajdonú, családi vállalkozásként indult Alpin Kft. 24 évvel ezelőtt gyártotta le az első hátizsákokat. Ma már a túrázáshoz szükséges összes felszerelés és ruházat megtalálható a választékukban. A szeszélyes időben javasolt ruházathoz Zatykó Miklós, az RP Outdoor túrabolt üzletvezetője adott tanácsokat.
A szarvasbőgést októbertől másik nagyvadunk a dám párzása, a barcogás követi, amely tudvalevően a legjobb időszaka a vadászatának. A legszebb és legnagyobb, a világranglistán is az első helyeken szereplő trófeákat hazánkban a NYÍRERDŐ Zrt. Gúthi erdészetében lőtték az utóbbi években.
Erdeink királyának, hazánk legfenségesebb nagyvadjának, a gímszarvasnak a viselkedése nyárutón, kora ősszel megváltozik – megkezdődik a párzási időszak, a szarvasbőgés. Miként részesülhetnénk ebben a csodálatos élményben? Ehhez ad jó tanácsokat Guzsik Alfréd, az Ipoly Erdő Zrt. vadászati főfelügyelője.
„Talán nem véletlen, hogy a Vadgazdálkodási Intézet igazgatója lettem, mert mindig is a vad érdekelt. Nem maga a vadászat, hanem a vad”– adta meg a választ Faragó Sándor, a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem rektora arra a kérdésre, hogyan lett a vad elkötelezett barátja.
Az ősz a gombagyűjtés csúcspontja az erdőkben. Egyik évszak sem múlja felül ezt a fajgazdagságot és egyedszámot. Ennek feltétele azonban a bőséges – a talaj fölső rétegét átáztató – csapadék és a reggelenkénti harmatképződés. Idén – legalábbis augusztus közepéig – nem kényeztette el a természet a gombákat kedvelő és gyűjtő embereket. Szinte alig találtunk nyáron szedhető tinórukat, galambgombákat, csiperkéket. Talán az ősz jobb lesz.
Száz évvel ezelőtt más volt a vidéki emberek erdőhöz való viszonya, többször és változatosabb okokból járták az erdőket. Figyelemmel kísérték a gyümölcsök lelőhelyét, minőségét, a várható termést, hiszen az a tudás a táplálkozás fontos részét biztosította. Talán érdemes volna tanulni eleinktől...
Az erdészmunka a természet megfigyelésén és a természetes folyamatok felismerésén alapszik. A természetben gyakran felfedezhető vezérelv a „pazarló biztonság”. Gondoljuk csak el, egy tölgyfa 50-60 éves korától 100-200 éves koráig terem. Még ha bőségesen csak 3-6 évenként is, akkor is hány millió utódot hoz létre? Végül, ha elpusztul, helyét 100-200 év múlva újra csak egy öreg tölgy foglalja majd el.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
