Oldal 77/80
A téli fűtés legkézenfekvőbb anyagát mindig is az erdei fa szolgáltatta. Az pedig, hogy hazánkban nem fogy az erdőterület, azt támasztja alá, hogy megújuló energiaforrást használunk. Ráadásul környezetkímélő módon, mert az erdőből származó fahasábok elégetése is lehet korszerű, sőt gazdaságos megoldása otthonaink fűtésének. De mindig ott a kérdések egész sora: Honnan szerezzük be a tüzelőt? Milyen fát válasszunk? Melyik fafaj adja a legtöbb hőt?
Hazánkban a vadászható fajokat két nagy csoportba oszthatjuk: apróvad egyebek közt a nyúl és a fácán, míg a nagyvadhoz soroljuk az őzet, a gímszarvast, a dámvadat, a muflont és a vaddisznót. Ez utóbbi mindenevő, a többi nagyvad növényekkel táplálkozik. Télvíz idején, főként a nagy – esetleg kérgesre fagyott – hóban azonban az erdő lakói nehezebben találnak eleséget, ezért a vadgazdák kihelyzett takarmánnyal segítenek átvészelni a nehéz napokat.
Sok élménnyel gazdagodhat, aki bejárja a fővárostól mindössze hatvan kilométerre húzódó Vértes hegységet. Az átgondolt, biztos alapokon nyugvó erdőgazdálkodás mellett egyebek között a Vértes erdeit is kezelő Vértesi Erdő Zrt. kiemelt feladatának tartja, hogy a természetjáróknak segítsen felfedezni a hatalmas rengeteget, a környék hegyvonulatokkal szegélyezett tavait, vízfolyásait, láprétjeit, valamint a természet és az ember által is immár több évezred óta alakított értékeit.
Kevesen gondolnak rá, de a kirándulásoknak, erdei élményeknek a legtöbb esetben az állami erdők adnak ott hont. Így van ez az Ipoly vadregényes világa mentén, hazánk leginkább erdősült térségében is. Budapestt ől északra, látótávolságban érhetjük el a Naszály erdeit, mellett e magasodik a Börzsöny vonulata, kissé távolabb a Cserhát. Közös bennük, hogy a térségi, állami erdők meghatározó kezelője az Ipoly Erdő Zrt.
Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a rendszeres edzés testileg-lelkileg egyaránt jót tesz a szervezetünknek. Ám mielőtt sportolni kezdenénk, gondoljuk át edzettségünket, és csak fokozatosan terheljük magunkat. Akár szakember véleményét is ajánlatos kikérni, főként 40 év fölött, hogy elkerüljük a komolyabb sérüléseket.
Amikor egy novemberi reggel arra ébredünk, hogy kék az ég, szelíden kél a nap, máris bizsereg a talpunk: az erdő hívogat. Kattog a vonat kereke felfelé a hegynek: az útja a kis városkából kedves kis nyaralók között kanyarog. Kis szelídgesztenyés állja utunkat, és máris eszünkbe jut a pattogós sült gesztenye fűszeres forralt borral, amelyet az októberben szedett fényes gyümölcsökből készítettünk egy hűvös őszi estén.
A 19. század hazánkban is az erdőirtások évszázada volt. Jó közelítéssel azt mondhatjuk, hogy az 1800-as években annyi erdő esett a fejsze áldozatául, mint az előző tíz évszázadban összesen. A mezőgazdasági területek kiterjesztése részben az erdők rovására történt, de a faanyagért, netalán az erdőből származó egyéb javakért is folyt a pusztítás.
Egy játékos kedvű szobrászt, faipari mérnökember létére nem hagyott nyugodni a talentum kisördöge: odahagyta a biztos bútoripari pályáját az álmaiért, az alkotás mindennapi öröméért. Keze alól meghökkentően izgalmas bútorok és bútorokból nőtt tüneményes lények kelnek életre. Sprok Antal műfajt teremtett: a szoborbútor műfaját. Teremtményei semmihez se hasonlítható mikrovilágot népesítenek be ötlettel, humorral, szépséggel.
Mindenki ismeri a régi gyermekkori mondókát, melynek az a lényege, hogy a legvégén már teljesen más fogyasztotta el a vadsültet, mint aki az elején terítékre hozta. Azt is tudjuk, hogy az erdő sokkal több embernek nyújt megélhetést, mint ami a foglalkoztatási mutatókból kiderül. A hivatalos erdőgazdálkodók mellett az ország bizonyos részein már rég kialakult egy népes réteg, akik szintén kiveszik részüket az erdőgazdálkodás egyik ágazatából: jelesen a fakitermelésből.
Kemény Dénes, a magyar vízilabda válogatott szövetségi kapitánya közel húsz éve vadászik, a hétköznapi stresszes környezetből ez kapcsolja ki a legjobban. Szereti az erdő zúgását, a nyugalmat, a vad jelenlétét, megfigyelését. Az állatokat elejteni csak indokolt esetben szokta, viszont sok időt tölt az erdőben.
Még mindig sokan gondolják, hogy a karácsonyfa az erdőből érkezik a lakásunkba. Aggodalomra azonban semmi ok, ugyanis a karácsonyfáknak valót is ültetvényszerűen termesztik, azaz ugyanolyan gazdasági haszonnövények, mint a díszcserjék. Kivágásukkal nem károsítjuk a természetet, mert a kitermelésüket újabb telepítések követik.
A hideg, zord idő beálltával az erdők, mezők lakóinak élete is megváltozik. Az állatok igyekeznek minél biztonságosabb helyekre húzódni a közelgő tél viszontagságai elől, egyes fajok a közelünkben keresnek oltalmat. A természetbarátot mindez arra figyelmezteti, hogy eljött a madáretetés ideje.
Egyáltalán nem véletlen, hogy állatorvos lett: nagyapai ágra viszszavezethető az agrárkötődés, a természet, a föld szavezethető és az állat szeretete. Édesapja állatgyógyító munkája példaértékű volt számára, természetszeretete megmaradt és ez kiválóan illeszkedik jelenlegi tisztségéhez, hiszen 22 állami erdőgazdaság felügyeletét, irányítását látja el. Dr. Seregi Jánossal, a Magyar Fejlesztés Bank Agrár- és Zöldbank Igazgatóságának ügyvezető igazgatójával beszélgetünk.
Bár a Vértes hegység az ország szívében helyezkedik el, nem pedig a határok közelében, mégis gazdag várakban, várromokban. Az elénk táruló csodálatos panorámáért is érdemes felkeresni a várhegy alatt i parkolótól mindössze párperces sétával elérhető Csókakői várat. Már az 1299-es írásos források említik az akkor még a Csákok birtokában álló, majd hadászati fontossága miatt királyi tulajdonba került várat, amely a Móri-árok fölé magasodó szirten uralja a vidéket, és egykor a Székesfehérvárról Győrbe, illetve Komáromba vivő utakat felügyelte. Egyes feltételezések szerint a nevét nem a madárról, hanem az István név egykori becéző formájától kapta.
Néhány éve költözött Besenyei Péter a Vértes lábainál elterülő Bodmér szélére. Ott biztosan nem fenyegeti az a veszély, mint előző lakóhelyén, ahol alig egy évtized alatt a bájos falucska virágzó, divatos várossá nőtte ki magát. Világhírű repülősünk hosszú évek alatt, részben a levegőből is kutatta a vidéket. Így bukkant erre a helyre, ahol nem kacsalábon forgó kastélyt, hivalkodó luxusvillát, hanem visszafogott, az ő mértéktartó egyéniségét is tükröző, a természeti környezettel összhangban álló otthont épített.
Egy palota jó kifűtéséhez nagyobb tudás kell, mint egy birodalom kormányzásához – mondogatt a „jó Ferenc császár”. Az ő uralkodása (1792–1835) erdészettörténeti szempontból mégis a fahiány felismerésének és az ellene való küzdelemnek az időszaka. Talán azért, hogy ne fogyjon el a paloták fűtéséhez használt fa?
„VÁNDOR, KI ELHALADSZ MELLETTEM – NE BÁNTS!” olvasható megannyi táblán az ország mintegy 2 millió hektár erdejében az Erdő fohászában. Mégis, ha végignézünk az ősszel kirándulók fogadására készülő parkerdőkben, elszomorító a kép. Az oktalan és értelmetlen vandalizmusnak csak a kerítés, avagy a biztonsági őrök felügyelete szab határt. Márpedig az ország egyötödét borító erdőkben erre nincs lehetőség. De nem is lehet ez a cél.
Az erdészeti szakképzésben nélkülözhetetlen a terepi oktatás. A Selmecbányáról 1919 és 1921 között Sopronba került Erdészeti Akadémia számára a város adta az ehhez szükséges erdőterületeket. Att ól kezdve a Sopron környéki erdők az erdészeti felsőoktatás gyakorlati színterévé váltak.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
