A medvehagyma élénkzöld, lándzsa alakú levelei a gyöngyvirágéhoz hasonlítanak, ám pont az illata teszi összetéveszthetetlenné vele. Ernyős virágzatában kis csillagszerű virágok helyezkednek el. Leveleit még a virágzás előtt érdemes gyűjteni, főként friss fogyasztásra, salátába keverve, vajas kenyérre szórva. Készíthetünk belőle levest, főzeléket, mártást – ha ízét túl meghatározónak, esetleg csípősnek találnánk, keverjünk hozzá fele mennyiségben csalán- vagy parajlevelet.
A zsenge tavaszi medvehagyma nemcsak jóízű, különleges vitaminforrás, de egyben kitűnő vértisztító is. A néphit szerint nevét onnan kaphatt a, hogy a hosszú téli álom után a barlangból előmerészkedő medvék a leveleit keresik, hogy elfogyasztva tisztítókúrát tartsanak. Gyomor- és bélbántalmakra is kedvező hatású, a friss levelek serkentik a vese működését. A népi gyógyászat álmatlanság, szívbántalmak, érelmeszesedés és magas vérnyomás esetén ajánlja.
A Bakonybélben már hagyományosnak mondható Medvehagyma-nap annyi látogatót vonz, hogy alig férnek el az erdőben. A falubeliek a Tájházban minden évben bemutatják, mi mindent készíthetünk medvehagymából: a kóstolótálakon medvehagymás zsíros kenyér, medvehagyma-pestó kínálja magát a szintén medvehagymától ízes sós sütemények, pogácsák, töltött kosárkák, szendvicskrémek társaságában. A leves és a medvehagymával ízesített pálinka csak ráadás a színes palett án. A kedves vendéglátók szívesen elárulják azt is, hogyan érdemes tartósítani a medvehagymát.
Elő a bakanccsal, s irány az éledő erdő! Nyomban tovatűnik a téli életuntság, a ránk nehezedő szürke fáradtság: ebben lesz segítőtársunk a madárdal, a lágy szellő s az üdén zöld medvehagyma is.
