Oldal 54/80
Egy háromszöget határol az Ipolyerdő Zrt. Diósjenői Erdészete: amerre a Naszály a Börzsönnyel érintkezik, ott találjuk Szendehelyet, majd továbbhaladunk a Nógrádi váron át a Csóványosig, a harmadik pontja pedig Drégely vára. Egy kisebb és egy nagyobb zárt erdőtömbből áll, Zanati László erdészetvezető szerint szerencsés adott ságokkal rendelkeznek.
A klímaváltozás tényét sokan kétkedve fogadják, és az elfogadók közül is sokan hiszik, hogy a közeljövőben ez nem sok változást hoz az életünkbe. A hazai erdőkben dolgozó erdészek azonban már keresik a megoldásokat a globális felmelegedés kihívásaira.
Bármerre kérdezősködtem a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt.-ről, csupa sikertörténetről számoltak be. Ez nem csupán annak köszönhető, hogy júniusban házigazdái voltak a szakma legnagyobb rendezvényének, a 146. Erdészeti Vándorgyűlésnek. Az eddigi eredményeik is bizonyítják, hogy Somogy erdeinek általuk kezelt fele jó kezekben van. Barkóczi István kiérdemelte az építő vezérigazgató címet, hiszen vezetése alatt, 1999-től a vállalat szinte teljes infrastruktúráját megújították, s azóta is hitelek nélkül gazdálkodnak.
A világkereskedelem rohamos bővülésének egyik súlyos mellékhatása az idegenhonos rovarfajok véletlenszerű behurcolása. Legnagyobb kockázattal a növényi szaporítóanyagok (csemeték, fácskák) kereskedelme jár. Az utóbbi 130 évben Magyarországra közel 120, fás szárú növényeken élő – azaz lehetséges erdei károsító – rovarfaj érkezett.
„Semmi más dolgod nincs ma, csak annyi, hogy szépen lerakod a sarokba a hétköznapokat, jól betakargatod őket, és reggel útnak indulsz, és kikapcsolsz... és elfelejted a kellemetlenségeket, macerákat. És élvezed az erdő csendjét, a madárdalt és a lepkék táncát. Mert más dolgod nem lesz. Csak élvezni az életet. Ilyen egyszerű.” Számtalanszor megtapasztaltuk Csitáry-Hock Tamás sorainak az igazságát az elmúlt 12 évben azokkal a gyermek- és felnőtt csoportokkal, akik 3-5 napot a Vackor Vár Erdészeti Erdei Iskolában töltöttek.
Az erdészek az 1950–1965 közötti időszakot emlegetik aranykorként, bár egyesek 5-5 év hozzáadásával az 1945-től 1970-ig terjedő két és fél évtizedet. Ez idő alatt az ország erdősültsége 12,1 százalékról 15,8 százalékra emelkedett. A puszta számok azonban önmagukban nem aranyozzák be a kort. Ehhez kellett az a szemlélet is, amellyel az erdőművelés minden ágát fejlesztették, a mag- és csemetegazdálkodástól kezdve az erdőnevelésig. Az erdőgazdálkodás mint őstermelési ág ugyanis a biológiai alapok és a műszaki színvonal emelésével léphetett előre, tehát az aranykor ezekre épülve teljesedett ki.
Bár a levelek még harsogó zöldek, a fűben megbújik már néhány száraz, kósza fűszál. Ha tetszik, ha nem, rövidülnek a meleg nappalok, és esténként már elkél a pulóver. Felfedeznivalóban azonban most sem szűkölködhetünk. Kedvező időjárásban a nyár végi erdő, mező bőven kínál ízletes gombát. A bokrokon kezdenek piroslani a bogyók, hogy ősz végére bepöttyözzék az erdő színpalett áját, és bőséges terméssel örvendeztessék majd meg az erdőjárót. S aztán egyszerre felhangzik a vadászok kürtje, és egyre több és izgalmasabb vadétel kerülhet terítékre.
Kirándulásaink során ritkán olyan növényekkel is találkozhatunk, amelyek érintése bőrgyulladást okozhat. A szúnyogok, kullancsok és böglyök mellett ez még egy érv, miért érdemes kiránduláskor zárt ruházatot viselni.
Kilenc könyvet, több könyvrészletet és számos cikket fordított németről magyarra Hopp Eszter erdőmérnök, a ZalaerdőZrt. vadászati üzletkötője. Többségét a társaság kiadta. Jelenleg Siegfried Erker Bakok! és Disznók! című kötetei érhetők el magyarul.
Lillafüred a Bükk igazi gyöngyszeme. A hegység keleti térségének leglátványosabb és leglátogatottabb turisztikai paradicsoma: hegymászási, túrázási, csónakázási lehetőséget egyaránt kínál. Emellett kisvasútra is ülhetünk, és barlangokban járhatunk. Ugyanakkor keresztény kegyhelyre is bukkanhatunk zöldellő erdeinek mélyén.
Könnyed, tíz kilométeres gyalogtúrával egy teljesen új világot fedezhetünk fel a forgalmas Budapest szomszédságában. Nagykőrös egykori pusztája hasonlatos Debrecen Hortobágyához, Kecskemét Bugacához, Nyíregyháza Sóstói-erdejéhez. Pótharaszt jelenleg Csévharaszt és másik négy környező település része, és talán a korábbi tulajdonos Nagykőrös hányatt atott sorsa is hozzájárult feledésbe merüléséhez egészen az utóbbi időkig.
Baranyi Ferenc számos versében megéled a „dajkáló táj”. A Kossuth- és József Attila-díjas költőt lelki útravalóval szülőföldje, a Duna–Tisza köze tarisznyázta fel. Cegléd környéki szűkebb pátriája a gyermekkori eszmélés színhelye. Onnan hozta a vidék szeretetét és az alföldi ember tartását.
Ahol tó van, ott hal is van, ahol pedig hal van, ott könnyen megjelenhetnek a vidrák is. Ezek a vicces kinézetű, játékos ragadozók általában mindenkinek mosolyt csalnak az arcára, kivéve a szigorú halastógazdákat.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapjára leadott szavatok összesítésével 1989 és 1990 után ismét a búbos banka lett az év madara. Az Eurázsiában honos faj hazánkban is gyakran fészkel, a leginkább a legelôkkel határos, öreg fákban bôvelkedô lomberdôket kedveli. Tudományos nevét (Upupa epops) jellegzetes, messzire elhallatszó up-up-up hangjáról kapta, amelyet kizárólag költési időben hallat.
Sorozatunkban a természetből ellesett ritka, avagy különös pillanatokra szeretnénk ráirányítani a figyelmet. A képhez természetesen mindig tartozik egy fotós, a párosukat pedig gyakran egy izgalmas történet köti össze.Marozsán Zoltán: Ragaszkodó gyöngyházlepke
Az enyhe telek és az előző nyár dús növénytársulásokat eredményező csapadékos időjárása a mezei pocok tömegszaporodását eredményezte az ország számos pontján. A híradások leginkább a mezőgazdasági károsításokról szóltak, ugyanakkor az erdősítésekben is súlyos károkat okoztak a rágcsálók, egyebek közt a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Tamási Erdészetében is.
Izgalmas titkokat rejt az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor-műhelye. Gazdagon illusztrált, kézírásos, gyönyörű kódexek, a könyvnyomtatás hajnalán kiadott ősnyomtatványok, több száz éves könyvritkaságok, metszetek, térképek – páratlan kultúrtörténeti kincsek születnek ott újjá, menekülnek meg az idő pusztításától.
Az I. világháború után Sopronba költözött Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola Erdőmérnöki Karának a gyakorlati oktatáshoz tanulmányi erdőterületre volt szüksége. A választás a város tulajdonában lévő „hegyvidéki” erdőre esett. Évek teltek el, majd 1951-ben megszületett a mai Tanulmányi Állami Erdőgazdaság (TAEG), és az akkori miniszteri határozatban fő feladatának a közép- és felsőfokú oktatás gyakorlati hátterének megteremtését jelölték meg.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
