A csontleletek alapján néhány ezer évvel ezelőtt a gímszarvas csak a nagyobb ártéri erdőket népesítette be a Kárpát-medencében, majd az emberi népesség növekedésével átalakult növénytakaró egyértelműen kedvezett a fajnak is. Az igazi nagy lendületet az 1950- es évektől megindult nagytáblás mezőgazdaság bevezetése, valamint az erdősítések okozták. A gímszarvas rendkívül jól alkalmazkodik, ezzel is magyarázható, hogy Finnország kivételével egész Európában elterjedt. Sőt, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában szintén előfordulnak természetes állományai. Dél- Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra pedig emberi közvetítéssel jutott el. Az utóbbira a 19. században Magyarországról telepítették a mára világhírűvé vált gímszarvas-populáció magját.
A gímszarvas kedveli az összefüggő vegyes erdőket, ahol az aljnövényzet dús, a cserjeszint pedig viszonylag zárt. Az utóbbi évek kutatásai megcáfolták azokat a legendákat, miszerint a szarvasok nagyobb távolságokra vándorolnak: a tehenek általában 1000 hektáros területen mozognak, és a bikák sem lépik túl ennek kétszeresét, bár a nászidőszakban nagyobb kiruccanásokat is tehetnek. A tehenek általában 2-10-es csapatot, rudlit alkotnak, és azt a legtöbbször borját már nem vezető idősebb példány irányítja. A bikák jellemzően csak a nászidőszak végére verődnek csapatokba.
Az erdők ma már általában nem tudják eltartani a hatalmasra duzzadt gímszarvasállományt, mely rágásával, taposásával nemcsak a facsemetéket károsítja, hanem a védett gyepekben és a különféle szántóföldi kultúrákban is veszteséget okoz. A károk enyhítésére is szükséges a vadállomány rendszeres etetése, és legalább ilyen fontos a fiatal fák vadkerítéssel való megóvása a szarvasoktól. A hazánkban újra terjeszkedő, de még mindig kisszámú farkas a gímszarvas egyetlen természetes ellensége, bár olykor-olykor a kóbor kutyák is elejtenek néhány borjat. Magyarországon tehát leginkább a szakemberek döntésén múlik, hogy menynyi szarvas népesíti be erdeinket.
A szarvasbikák a nyár második felétől számottevően megnövelik testsúlyukat, heréjük háromszorosára duzzad, készülve a szeptemberi-októberi párosodásra. A bőgőhelyek ott alakultak ki, ahol a tehenek gyakran megfordulnak. Oda minden évben visszajárnak a bikák, s a terület birtoklásáért komoly harcokra is készek. Nem ritkák a sérülések, ráadásul a győztesnek energiát kell tartalékolnia a párosodáshoz is, mivel egy-egy tehén mindössze 6-24 órán keresztül ivarzik. Gyakran előfordul, hogy nem a legerősebb termékenyíti meg az összes tehenet, a felmérések szerint azonban a borjak mintegy háromnegyede a bőgőterület birtokosától származik.
A gímszarvas egyik legfontosabb vadunk, hiszen a hazánkban elejtett állatok trófeája közül számos vezető helyet foglal el a világranglistán. A szarvasvadászat ideje a nászidőszak, amikor hangutánzó bőgőkürttel féltékennyé teszik a bikát, s a leshelyhez csalogatják. A legerősebb „golyóérett” bikák agancsa elérheti a 12-14 kilogrammot.
Fotó: Simon Bernadett és Molnár István