Németh Máté: Lángba borult égbolt
Már jó pár éve, hogy engem is rabul ejtett a természet szépsége. Egy ajándékba kapott gépen sajátítottam el a természetfotózás alapjait, még 2010-ben.
Képeimet kétféle módon készítem: megpróbálok megtervezni mindent előre, de ritka, hogy ez összejön, vagy teljesen véletlenül botlok a témába, mint történt ez 2012. február 26-án is. A Hold, Vénusz és Jupiter együttállását szerettem volna megörökíteni, ám egy délutáni zápor majdnem keresztülhúzta a számításaimat. Aztán elállt az eső, és úgy gondoltam, hogy mégis meglátogatom egyik kedvenc éjszakai fotós helyszínemet, amit egy barátom mutatott nekem, még hónapokkal korábban. Mire kiértem, a felhők oszladozni kezdtek, és a lenyugvó nap fénye tűzvörösre festette az égbolt alját. Óriási sprint következett keresztül a szántóföldön, és szerencsémre még sikerült néhány fotót készítenem a nem mindennapi naplementéről. 5 perc múlva aztán lenyugodott a nap, kitisztult az ég, egy órával később pedig sikerült a ritka együttállást is lefotóznom. Aznapról azonban ez a kép lett az érdekesebb. A fát sajnos később egy szélvihar kidöntötte a helyéről, így a jövőben már nem készíthetek hasonló fotókat róla.
(A Németh Mátét ábrázoló képet ifj. Dezső Vilmos készítette).
