Oldal 51/77
Az első hűvös reggellel megérkeztek az erdőbe az ősz ízei. A lombok kesernyés illatával együtt lopakodtak be, szinte észrevétlenül. Ott érezhetjük a tálban gőzölgő vad húsában. A vörös és a majdnem fekete bogyókban, amelyeket olykor az első fagy tesz igazán élvezetessé. A szem elől rejtőzködő gombák lágy és olykor konok ízében, az őszi esők nyomán újrasarjadó zöld növények tavaszt idéző, friss aromájában.
Már szív alakú jelzése sejteti, hogy a Hárs-hegyi tanösvény teljesen más, mint a többi. És valóban, a 2,7, illetve 5,1 kilométeres túraútvonalon a feltöltődésen, kikapcsolódáson túl bizonyítottan gyógyulhatunk. A természeti, erdőgazdálkodási, növény- és állattani ismereteink bővítése helyett pedig saját szervezetünk működését kísérhetjük figyelemmel a séta közben. A rendhagyó tanösvényt a Budapesti Szent Ferenc Kórház alakította ki az erdőterületet kezelő Pilisi Parkerdő Zrt., valamint az egyik gyógyszergyár közreműködésével.
Az Erdészek a gyermekekért program előkészítése során még mi, az Egererdő Zrt. munkatársai sem gondoltuk, hogy ennek eredményeként hamarosan saját mesekönyvet foghatunk a kezünkbe.
A Vértesi Erdő Zrt. tudatosan megtervezett, szilárd pillérekre épített közjóléti tevékenységének az elemei a múlt szakmai és történelmi kutatásainak eredményeivel, a jelen szemléletformáló programsorozataival, valamint a jövő számára kialakított, természeti értékeket előtérbe helyező oktatási munkájával együttesen alkotnak szerves egységet.
Illényi Katica virtuóz hegedűművészként a komolyzenétől az improvizatív dzsesszig több műfajban ott honosan mozog. Nemcsak a fényes-rangos koncerttermek ünnepelt szólistája, de a „muzsikáló erdők” visszatérő vendége is. Izgalmas, sokoldalú egyéniség, aki időről időre meglepő újdonságokkal varázsolja el közönségét. Ez alkalommal a nagyvilágban is ritkaságnak számító hangszer, a titokzatos teremin hangjait is előcsalogatt a a Kékestető fái alatt.
A nyári lúdról mint a házi lúd őséről már az általános iskolában tanulhattunk. Az utóbbi időkben pedig azért vált közismertté, mert a hazai madárvilágban eleddig egyedülállóként ismét úgy elszaporodott, hogy a korábban évtizedeken keresztül védett faj mára ismét vadászható. Mindez nem történhetett volna meg a földhasználók, így az erdészek, mezőgazdászok környezettudatos magatartása nélkül.
Ötven éve, 1965. július 29-én hajnalban Martonvásáron ejtette el Cseterki Lajos vadász azt az őzbakot, melynek agancsa közel két évtizeden keresztül állt a világranglista élén.
Sorozatunkban a természetből ellesett ritka, avagy különös pillanatokra szeretnénk ráirányítani a figyelmet. A képhez természetesen mindig tartozik egy fotós, a párosukat pedig gyakran egy izgalmas történet köti össze.
Szabadtéri kiállítóterem Kiss Miklós magyarpolányi kertje. Az üvegművész alkotásai a településen kívül évente 2-3 helyen is láthatók országszerte. A 70 év felett is fáradhatatlan, kíváncsi alkotóművész nem akasztotta szögre az üvegfúvó pipát. Ma már sokan felismerik munkáiról, pedig nevet ritkán ad a szobrainak.
A fajok együttélésének léteznek rejtélyes, a legtöbb ember számára ismeretlen változatai is, pedig léptennyomon találkozunk velük. Megfoghatatlan, hogy két távoli faj szövetséget köt a kölcsönös előnyök kihasználása céljából. Ráadásul betartják a megállapodásukat. Az edényes növényeink, köztük az erdei fák 90%-a ilyen kapcsolatban él különböző gombafajokkal.
Egy háromszöget határol az Ipolyerdő Zrt. Diósjenői Erdészete: amerre a Naszály a Börzsönnyel érintkezik, ott találjuk Szendehelyet, majd továbbhaladunk a Nógrádi váron át a Csóványosig, a harmadik pontja pedig Drégely vára. Egy kisebb és egy nagyobb zárt erdőtömbből áll, Zanati László erdészetvezető szerint szerencsés adott ságokkal rendelkeznek.
A klímaváltozás tényét sokan kétkedve fogadják, és az elfogadók közül is sokan hiszik, hogy a közeljövőben ez nem sok változást hoz az életünkbe. A hazai erdőkben dolgozó erdészek azonban már keresik a megoldásokat a globális felmelegedés kihívásaira.
Bármerre kérdezősködtem a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt.-ről, csupa sikertörténetről számoltak be. Ez nem csupán annak köszönhető, hogy júniusban házigazdái voltak a szakma legnagyobb rendezvényének, a 146. Erdészeti Vándorgyűlésnek. Az eddigi eredményeik is bizonyítják, hogy Somogy erdeinek általuk kezelt fele jó kezekben van. Barkóczi István kiérdemelte az építő vezérigazgató címet, hiszen vezetése alatt, 1999-től a vállalat szinte teljes infrastruktúráját megújították, s azóta is hitelek nélkül gazdálkodnak.
A világkereskedelem rohamos bővülésének egyik súlyos mellékhatása az idegenhonos rovarfajok véletlenszerű behurcolása. Legnagyobb kockázattal a növényi szaporítóanyagok (csemeték, fácskák) kereskedelme jár. Az utóbbi 130 évben Magyarországra közel 120, fás szárú növényeken élő – azaz lehetséges erdei károsító – rovarfaj érkezett.
„Semmi más dolgod nincs ma, csak annyi, hogy szépen lerakod a sarokba a hétköznapokat, jól betakargatod őket, és reggel útnak indulsz, és kikapcsolsz... és elfelejted a kellemetlenségeket, macerákat. És élvezed az erdő csendjét, a madárdalt és a lepkék táncát. Mert más dolgod nem lesz. Csak élvezni az életet. Ilyen egyszerű.” Számtalanszor megtapasztaltuk Csitáry-Hock Tamás sorainak az igazságát az elmúlt 12 évben azokkal a gyermek- és felnőtt csoportokkal, akik 3-5 napot a Vackor Vár Erdészeti Erdei Iskolában töltöttek.
Az erdészek az 1950–1965 közötti időszakot emlegetik aranykorként, bár egyesek 5-5 év hozzáadásával az 1945-től 1970-ig terjedő két és fél évtizedet. Ez idő alatt az ország erdősültsége 12,1 százalékról 15,8 százalékra emelkedett. A puszta számok azonban önmagukban nem aranyozzák be a kort. Ehhez kellett az a szemlélet is, amellyel az erdőművelés minden ágát fejlesztették, a mag- és csemetegazdálkodástól kezdve az erdőnevelésig. Az erdőgazdálkodás mint őstermelési ág ugyanis a biológiai alapok és a műszaki színvonal emelésével léphetett előre, tehát az aranykor ezekre épülve teljesedett ki.
Bár a levelek még harsogó zöldek, a fűben megbújik már néhány száraz, kósza fűszál. Ha tetszik, ha nem, rövidülnek a meleg nappalok, és esténként már elkél a pulóver. Felfedeznivalóban azonban most sem szűkölködhetünk. Kedvező időjárásban a nyár végi erdő, mező bőven kínál ízletes gombát. A bokrokon kezdenek piroslani a bogyók, hogy ősz végére bepöttyözzék az erdő színpalett áját, és bőséges terméssel örvendeztessék majd meg az erdőjárót. S aztán egyszerre felhangzik a vadászok kürtje, és egyre több és izgalmasabb vadétel kerülhet terítékre.
Kirándulásaink során ritkán olyan növényekkel is találkozhatunk, amelyek érintése bőrgyulladást okozhat. A szúnyogok, kullancsok és böglyök mellett ez még egy érv, miért érdemes kiránduláskor zárt ruházatot viselni.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
