Az erdőket és a főzést egyaránt a szülei szerettették meg vele és az öccsével. Vasárnap délutánonként rendszeresen kirándultak a szigetközi Toroki-erdőben, a Mosoni-Duna mellett. A másfél-kétórás séták télen, a havat taposva sem maradtak el, nyáron és ősz elején pedig a gombaszedés élményével gazdagodtak. A teljes kikapcsolódáshoz ma is a természetbe kívánkozik, de mióta a kis vasi faluban, Egyházashetyén telepedett le családjával, ehhez nem is kell messzire mennie. Nyolcéves kislánya gyakran tart vele, már őt is sikerült „megfertőzni” a természet szeretetével.
ÖSSZHANG
Vas az ország harmadik legerdősültebb megyéje, amely az ország egyik legnagyobb összefüggő erdejével (Farkas-erdő) is büszkélkedhet, de Majthényi László szerint a térség szépsége leginkább a változatosságában rejlik. Nagyban köszönhető ez a domborzatának, az erdőknek és a vízfolyásoknak. „Ma még elsősorban a termálfürdők, és az épített örökségeink vonzzák a látogatókat Vas megyébe, mindinkább érződik azonban a zöldturizmus erősödése, és ebben kiemelkedő szerepe van a térség állami erdeit kezelő Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nek is” – hangsúlyozta az elnök. A jól átgondolt tulajdonosi, állami elképzeléssel ugyanis sikerült megtalálni az összhangot az erdők gazdasági, védelmi és közjóléti rendeltetései közt, és időközben a bakancsos turisták, a lovasok és a kerékpárosok érdekei is egyensúlyba kerültek. A horgászturizmus is szervesen kapcsolódik az erdőkhöz, a vasi vizek lenyúlnak Zaláig, és a Rába még a „vadvízi” evezésre is lehetőséget ad.
Sokan talán még ma sem tudják, hogy a karbantartott erdei útvonalak, a tűzrakó helyek, rendszeresen ürített szemetesek, erdei bútorok, kitáblázott ösvények jó része az erdőgazdaságok jóvoltából szolgálják a kirándulók kényelmét. „Talán nem is baj az, hogy mindezt természetesnek vesszük, mondta Majthényi László, mindaddig, amíg vigyázunk rájuk”. A szombathelyi székhelyű állami erdőgazdaság az utóbbi négy évben mintegy 200 millió forintot fordított saját költségvetéséből közjóléti beruházásokra. Fejlesztéseik a megye szinte egész területét lefedik, Vasvártól Celldömölkig, Szentgotthárdtól Sárvárig. Két új kilátó épült, a Jeli Arborétumban felújították az alapító, Ambrózy-Migazzi gróf sírkertjét, az idén pedig a vakok és gyengénlátók számára tervezett akadálymentesített bemutató tanösvényt is átadták. Több parkerdőt létesített, illetve újított fel az erdőgazdaság szerte a megyében, közülük is kiemelkedik a Felsőmarác határában húzódó Himfai Parkerdő átalakítása. „Tapasztalatból mondom, hogy az erdei kirándulások szerelmesei nem hagyhatják ki Farkas-erdőt, ahol akár egész hétvégén bolyonghatnak anélkül, hogy lakott településre érnének, az erdőgazdaság Hidegkúti vadászházában pedig a vendéglátás és a szállás is kiváló”.
SZENVEDÉLY
Márpedig ha ételekről van szó, hihetünk Majthényi Lászlónak. A természet mellett a gasztronómia ugyanis a másik nagy szerelme. Azon belül is a hagyományos alapanyagokat, elkészítési módokat részesíti előnyben. Szívesen főz, leginkább a kemencében, ahol cserépedényben gyakran készül töltött káposzta (erdélyi módra kaporral). A desszertek közül pedig egyik nagy kedvence a rétes, ezért sem meglepő, hogy a hagyományos disznótoros, az őrségi ételek, valamint a szigetközi halételek mellett e finomságból is egy kötetre való receptet gyűjtött össze. „Egy idő után híre ment a megyében a receptgyűjtő szenvedélyemnek, így a helyi rendezvényekre, fesztiválokra sokan már borítékban hozták nekem a szüleiktől, nagyszüleiktől, komaasszonyaiktól megörökölt elkészítési módokat”- felelte, amikor arról faggattam, hogyan is telt meg a könyv. De nemcsak rég elfeledett, finom ételeket, hanem a népi kultúrához szorosan kapcsolódó szokásokat is megismerhetünk a könyveiből.
A főzés számára hobbi, hosszabb ideig élt azonban abból, hogy a Magyar Turizmus Rt. szervezésében borkóstolókat tartott külföldön, főként Németországban, Angliában, Francia- és Spanyolországban, amelyhez közel két évtizede, az elsők közt végezte el a Magyar Borakadémia borbíráló kurzusát. Most is rendszeresen hívják borbírálatra, saját borához pedig somlói birtokán termeszti a szőlőt.
HAGYOMÁNY
Az idén ötvenfás gyümölcsöst telepített Panna lányának Egyházashetyén, már alig várja a család, hogy a saját alma, körte, szilva, cseresznye kerüljön az asztalra. „Ambrus Lajos barátommal a ’90-es évektől kezdtük összegyűjteni a Kárpát-medence gyümölcsfajtáit Timon Béla professzor irányításával, majd polgármesterként vettem a falunak földet, ahol 100 fás alma-körte gyűjteményt alakítottunk ki. Most azonban úgy éreztem, megérett az idő arra, hogy saját gyümölcsöskertünk legyen” – mesélte. Kislánya örömmel vette birtokba a gyümölcsöst, és a végében épített va dászlest, szereti onnan figyelni az állatokat. „Reggelente, Celldömölkre iskolába menet is számba veszi az autóból a környékbeli sasokat, őzeket, szarvasokat, és telefonon lelkesen jelenti nekem, hogyan változott az állomány. Kétévesen látott először terítéken lévő vadat, mondta is meglepve: jé, ezek biztos nem szedték be a piros gyógyszert… Azzal is teljesen tisztában van, hogy hogyan is kerül a fácán a levesbe, és miből lesz kedvence, a pörkölt.” – mondta.
Erről jutott eszébe, milyen jó dolog, hogy a megyei vadászkamara nagyon szívesen tart óvodásoknak, alsó tagozatos iskolásoknak bemutató órákat – akár a szabadban is – az erdő-mező állatairól, a természet szeretetéről és az azzal egyáltalán nem ellentétes vadászatról, ahol a gyerekek megfoghatják a fácántollat, a trófeákat, és a legszakavatottabbak magyarázzák el nekik, hogyan különböztessék meg az őzbakot a szarvastól.
Tanító jelleggel is forgathatják az olvasók Chernel István A vadászat nemes élvezete című kötetét is, amely idén a neves ornitológus születésének 150. évfordulójára jelent meg Majthényi László szerkesztésében. A könyvben Chernel 13 évesen kezdett vadásznaplóját dolgozta föl, 20 izgalmas vadászati írásával színesítve. Még legalább 4-5 megkezdett könyv várja a számítógépén, hogy ha ideje engedi, a hangulatától függően folytassa valamelyiket. Amilyen odaadással mesél az idén megjelent Nagy kolbászkönyv tervezett folytatásáról, úgy érzem, nem kell sokáig várni, hogy a kezünkbe foghassuk.
