Lapszemle

Kirándulás pisztrángfogással

A Visegrád határában húzódó Apátkúti-völgyben túrázva különös élményben lehet részünk: pisztrángos tavak szegélyezik utunkat, ahol akár horgászhatunk is.

A völgyben már több évszázados hagyománya van a halak védelmének, tenyésztésének. Az első írásos emlék az 1700-as évekből származik, amelyben Piatnik Péter, udvari főtanácsos megtiltja a Visegrádon élőknek a Malom-patakból, mai néven az Apátkútipatakból a pisztrángok halászatát.

A kormányzó asztalára

Az 1920-as években Nemeskéri Kiss Géza akkori országos fővadász is gyakran horgászott a patakban. Egy alkalommal kapitális példányt fogott, melyet futárral a Budai Várba szállíttatott Horthy Miklósnak. A kormányzónak nagyon ízlett a friss halból készített ebéd – és a nagy sajtóvisszhangot keltett hírnek természetvédelmi jelentősége is volt: a kisvízi élőhelyek megóvására hívta fel a figyelmet. Így az Apátkútivölgyben hamarosan pisztrángkeltető állomást létesítettek, s az onnan származó ivadékokat nemcsak az Apátkúti-patakba, hanem a szintén visegrádi Lepence-, valamint a nagymarosi Kemence-patakba telepítették. Sajnos a II. világháború megsemmisítette a telepet, s egészen az 1960-as évek elejéig kellett várni arra, hogy újból elkezdődhessen a tenyésztés a Pilisi Parkerdő Zrt. egyik jogelődje, a Visegrádi Vadgazdaság első pisztrángos tavában.

A ’80-as években két másik tóval is gyarapodtak, s igazán akkortól beszélhetünk pisztrángtenyésztésről Visegrádon a II. világháborút követő időszakban. Koncz Antal, majd Dobri Imre vezette a telepet egészen a ’90-es évek elejéig, amikor egy nagy esőzés hatására a duzzasztó gátak annyira megrongálódtak, hogy a tavak használhatatlanná váltak.

A Pilisi Parkerdő Zrt. azonban 2010-ben vállalta a tavak helyreállítását, így újra elindulhatott a pisztrángnevelés Visegrádon. Mivel a halak nem betonmedencékben, hanem tavakban élnek, a napjainkban jellemző korszerű keltetés és tenyészhaltartás nem gazdaságos, így az Apátkúti-völgyben csak a pisztrángok utónevelését végzik. Három centiméteres ivadékokat telepítenek, majd 30-40 dekagrammosan, azaz tányérméretűként értékesítik. Egyébként a pisztrángok akár a 7-8 kilogrammot is elérhetik, a mai fogyasztói szokásoknak azonban ez nem felel meg.

Hatalmas változás

A pisztrángos tavak betelepítését követően gazdagodott az Apátkúti- völgy madárvilága is. Nemcsak a színpompás jégmadár tűnik fel gyakrabban a területen, hanem a szürke gémek mellett az egyébként igencsak félénk fekete gólya is. Az erdészek nyomon követhették, hogy a területre érkező szürke gémeket a fekete gólyák rendre követték, s mellettük hosszasan állva figyelték, elsajátították azok vadászati módszereit.

Jelenleg a kerületvezető erdész, Koncz Miklós felel a pisztrángos tavakért. Édesapja, Koncz Antal nyomdokait követi, aki tanúja lehetett annak a hatalmas változásnak, ami a pisztrángnevelésben következett be az elmúlt évtizedekben. A ’80-as években még ledarált vadbelsőséggel és más állati eredetű hulladékkal etették a pisztrángokat, mára viszont gyári, szárított nevelőtápot kapnak a halak. A tápanyag magas fehérjetartalmának köszönhetően a pisztrángok 10-12 hónap alatt elérik a kívánt súlyt, míg egy emberöltővel ezelőtt mindehhez közel két év kellett. A táp mellett szól az is, hogy azt könynyebb a halak igényeihez igazítva adagolni, így elkerülhető a túletetés és azzal együtt a vízminőség romlása.

Időjárástól függően

A pisztrángokat naponta háromszor etetik. Ez alól kivétel a nyári meleg, amikor a víz hőmérséklete 18 °C fölé emelkedik, ilyenkor ugyanis a halak emésztése lelassul, s nemigen tudják hasznosítani a táplálékot. Ugyanez vonatkozik a hoszszantartó lehűlésekre is, 6 °C alatt naponta csak egyszer etetnek, és akkor is csak igen kevés tápot kapnak az állatok.

A pisztrángnevelést nagymértékben befolyásolják a szélsőséges időjárási tényezők, s bár az Apátkúti-patak vízgyűjtő területe mindössze csak 12 négyzetkilométer, egy nagyobb esőzéstől a többszörösére duzzadva jelentős mennyiségű hordalékot szállít. A sáros víz olykor csak egy hét után tisztul ki annyira, hogy a halak újra enni kezdjenek. A kevés csapadék pedig különösen nyáron hátráltatja a pisztrángok nevelését, főként, ha a víz hőmérséklete megnövekszik, így oxigénhiány léphet fel. Ezt vízforgatással előzik meg az erdészek.

Megfogni és megenni

Pisztrángot fogni a legtapasztaltabb horgászoknak is kihívás. A meglehetősen gyors, testméretükhöz képest nagy erejű halak horgászata sok felejthetetlen percet okozhat bármelyikünknek az Apátkúti-völgyben. Megfelelő időjárás esetén, a pisztrángtelepen saját vagy a helyszínen bérelt bottal próbálkozhatunk az éles fogú halak horogra akasztásával. A viszonylag nagy horogra 4-5 csontit érdemes felhelyezni, s vigyázzunk, nehogy az idősebb, tapasztalt halak egy szempillantás alatt lecsípjék a számukra ízletes nyüveket.

A hal kiemelése sem egyszerű, mivel a pisztráng hatalmasat képes ugrani, s így könnyen leakaszthatja magát a horogról. Ha már egyszer szárazra került, semmiképpen se dobjuk vissza, hiszen az oxigénhiányos állapot miatt előbb vagy utóbb nagy valószínűséggel a vízben is elpusztul.

Zsákmányunkért annak súlya alapján kell fizetnünk a telepen, majd a közeli étteremben ízlésünk szerint mindjárt el is készíttethetjük a fogott halakat. Kell-e ennél több egy visegrádi barangolás után?