Oldal 74/77
Az erdő legfontosabb termékének, a fának a kitermelése nagyon nehéz mesterség még ma is, noha a legtöbb kézi eszközt már gép váltotta fel. A súlyos faegyedeket általában nehéz terepen kell mozgatni, alakítani, nem is beszélve az erdei munkások küzdelméről, amelyet az időjárás szélsőségeivel vívnak. A fakitermelés hagyományos időszaka ugyanis a tél.
A Tolnai-dombság erdei sokak számára még ismeretlenek, pedig szó szerint is igen vadregényes tájról van szó. A Tengelici-homokvidéktől a Tolnai-hegyhát déli részéig tartó dimbes-dombos, néha szakadékos löszvölgyekkel tarkított állami tulajdonú erdőtömbök kezelését a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. jó gazda módjára végzi. De vajon mit is rejtenek ezen erdők és a gyökerek, vajon meddig érnek térben és időben?
A papírmerítés kezdete az időszámításunk előtti időkre nyúlik vissza. A technológia folyamosan fejlődik, vannak azonban, akik ma is őrzik a hagyományokat. A Vinczemill Kft. Magyarország egyik hagyományőrző papírmerítő családi vállalkozása. A szentendrei műhelyében nemcsak a gyönyörű szakma rejtelmeibe avatott be bennünket Vincze László, megismerhettük a mester fiait, Mátét, Kristófot és Lőrincet is, akik ma már édesapjuk mellett folytatják a családi hagyományt.
Ki hinné, hogy egy cserépkályha barátságos melegében sorsok villannak fel, szakmai fortélyok rejtőznek, történetek duruzsolnak? Pedig Herczku Gyula kályhásmester sokat tud erről mesélni, 1960 óta a tűz bűvöletében él. Műhelyéből a hosszú évtizedek alatt több száz gyönyörű kályha került ki. Boldog ember, mert szenvedélyének él, és mesterségét immár három felnőtt fiával közösen folytatja a családi vállalkozásban. Az élet szeszélye, hogy a hajdani falusi legényke Pócspetriből erdésznek készült, aztán mégis a „fa másik végét” fogta meg…
A téli fűtés legkézenfekvőbb anyagát mindig is az erdei fa szolgáltatta. Az pedig, hogy hazánkban nem fogy az erdőterület, azt támasztja alá, hogy megújuló energiaforrást használunk. Ráadásul környezetkímélő módon, mert az erdőből származó fahasábok elégetése is lehet korszerű, sőt gazdaságos megoldása otthonaink fűtésének. De mindig ott a kérdések egész sora: Honnan szerezzük be a tüzelőt? Milyen fát válasszunk? Melyik fafaj adja a legtöbb hőt?
Hazánkban a vadászható fajokat két nagy csoportba oszthatjuk: apróvad egyebek közt a nyúl és a fácán, míg a nagyvadhoz soroljuk az őzet, a gímszarvast, a dámvadat, a muflont és a vaddisznót. Ez utóbbi mindenevő, a többi nagyvad növényekkel táplálkozik. Télvíz idején, főként a nagy – esetleg kérgesre fagyott – hóban azonban az erdő lakói nehezebben találnak eleséget, ezért a vadgazdák kihelyzett takarmánnyal segítenek átvészelni a nehéz napokat.
Sok élménnyel gazdagodhat, aki bejárja a fővárostól mindössze hatvan kilométerre húzódó Vértes hegységet. Az átgondolt, biztos alapokon nyugvó erdőgazdálkodás mellett egyebek között a Vértes erdeit is kezelő Vértesi Erdő Zrt. kiemelt feladatának tartja, hogy a természetjáróknak segítsen felfedezni a hatalmas rengeteget, a környék hegyvonulatokkal szegélyezett tavait, vízfolyásait, láprétjeit, valamint a természet és az ember által is immár több évezred óta alakított értékeit.
Kevesen gondolnak rá, de a kirándulásoknak, erdei élményeknek a legtöbb esetben az állami erdők adnak ott hont. Így van ez az Ipoly vadregényes világa mentén, hazánk leginkább erdősült térségében is. Budapestt ől északra, látótávolságban érhetjük el a Naszály erdeit, mellett e magasodik a Börzsöny vonulata, kissé távolabb a Cserhát. Közös bennük, hogy a térségi, állami erdők meghatározó kezelője az Ipoly Erdő Zrt.
Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a rendszeres edzés testileg-lelkileg egyaránt jót tesz a szervezetünknek. Ám mielőtt sportolni kezdenénk, gondoljuk át edzettségünket, és csak fokozatosan terheljük magunkat. Akár szakember véleményét is ajánlatos kikérni, főként 40 év fölött, hogy elkerüljük a komolyabb sérüléseket.
Amikor egy novemberi reggel arra ébredünk, hogy kék az ég, szelíden kél a nap, máris bizsereg a talpunk: az erdő hívogat. Kattog a vonat kereke felfelé a hegynek: az útja a kis városkából kedves kis nyaralók között kanyarog. Kis szelídgesztenyés állja utunkat, és máris eszünkbe jut a pattogós sült gesztenye fűszeres forralt borral, amelyet az októberben szedett fényes gyümölcsökből készítettünk egy hűvös őszi estén.
A 19. század hazánkban is az erdőirtások évszázada volt. Jó közelítéssel azt mondhatjuk, hogy az 1800-as években annyi erdő esett a fejsze áldozatául, mint az előző tíz évszázadban összesen. A mezőgazdasági területek kiterjesztése részben az erdők rovására történt, de a faanyagért, netalán az erdőből származó egyéb javakért is folyt a pusztítás.
Egy játékos kedvű szobrászt, faipari mérnökember létére nem hagyott nyugodni a talentum kisördöge: odahagyta a biztos bútoripari pályáját az álmaiért, az alkotás mindennapi öröméért. Keze alól meghökkentően izgalmas bútorok és bútorokból nőtt tüneményes lények kelnek életre. Sprok Antal műfajt teremtett: a szoborbútor műfaját. Teremtményei semmihez se hasonlítható mikrovilágot népesítenek be ötlettel, humorral, szépséggel.
Mindenki ismeri a régi gyermekkori mondókát, melynek az a lényege, hogy a legvégén már teljesen más fogyasztotta el a vadsültet, mint aki az elején terítékre hozta. Azt is tudjuk, hogy az erdő sokkal több embernek nyújt megélhetést, mint ami a foglalkoztatási mutatókból kiderül. A hivatalos erdőgazdálkodók mellett az ország bizonyos részein már rég kialakult egy népes réteg, akik szintén kiveszik részüket az erdőgazdálkodás egyik ágazatából: jelesen a fakitermelésből.
Kemény Dénes, a magyar vízilabda válogatott szövetségi kapitánya közel húsz éve vadászik, a hétköznapi stresszes környezetből ez kapcsolja ki a legjobban. Szereti az erdő zúgását, a nyugalmat, a vad jelenlétét, megfigyelését. Az állatokat elejteni csak indokolt esetben szokta, viszont sok időt tölt az erdőben.
Még mindig sokan gondolják, hogy a karácsonyfa az erdőből érkezik a lakásunkba. Aggodalomra azonban semmi ok, ugyanis a karácsonyfáknak valót is ültetvényszerűen termesztik, azaz ugyanolyan gazdasági haszonnövények, mint a díszcserjék. Kivágásukkal nem károsítjuk a természetet, mert a kitermelésüket újabb telepítések követik.
A hideg, zord idő beálltával az erdők, mezők lakóinak élete is megváltozik. Az állatok igyekeznek minél biztonságosabb helyekre húzódni a közelgő tél viszontagságai elől, egyes fajok a közelünkben keresnek oltalmat. A természetbarátot mindez arra figyelmezteti, hogy eljött a madáretetés ideje.
Egyáltalán nem véletlen, hogy állatorvos lett: nagyapai ágra viszszavezethető az agrárkötődés, a természet, a föld szavezethető és az állat szeretete. Édesapja állatgyógyító munkája példaértékű volt számára, természetszeretete megmaradt és ez kiválóan illeszkedik jelenlegi tisztségéhez, hiszen 22 állami erdőgazdaság felügyeletét, irányítását látja el. Dr. Seregi Jánossal, a Magyar Fejlesztés Bank Agrár- és Zöldbank Igazgatóságának ügyvezető igazgatójával beszélgetünk.
Bár a Vértes hegység az ország szívében helyezkedik el, nem pedig a határok közelében, mégis gazdag várakban, várromokban. Az elénk táruló csodálatos panorámáért is érdemes felkeresni a várhegy alatt i parkolótól mindössze párperces sétával elérhető Csókakői várat. Már az 1299-es írásos források említik az akkor még a Csákok birtokában álló, majd hadászati fontossága miatt királyi tulajdonba került várat, amely a Móri-árok fölé magasodó szirten uralja a vidéket, és egykor a Székesfehérvárról Győrbe, illetve Komáromba vivő utakat felügyelte. Egyes feltételezések szerint a nevét nem a madárról, hanem az István név egykori becéző formájától kapta.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
