Oldal 76/80
Sokunk példaképe lehet Monspart Sarolta, és nem csupán tájfutó világ- és sokszoros hazai bajnoki címe miatt. Legalább ennyire követendő a szabadidősport iránti elkötelezett sége, például ahogyan nők ezreivel megszerettett e a futást. Meggyőződése, hogy a mozgást sosem késő elkezdeni. A sport ugyanis – kiegészítve az egészséges táplálkozással – egész életünket jobbá, szebbé, és nem utolsósorban hosszabbá teheti.
Dobogókő, Rám-szakadék, Mogyoró-hegy, visegrádi Fellegvár és még számos gyalogosan bejárható, méltán országos ismertségű kirándulóhely várja az erdei kikapcsolódást keresőket a Pilisben és a Visegrádi-hegységben. A több mint negyven éve a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében lévő erdőkben az ország első parkerdeit, kirándulóközpontjait alakított ák ki az erdészek, játszóterekkel, sportpályákkal, 700 kilóméteres sétaúthálózattal, kilátókkal. A fővárostól mindössze 30-40 kilóméterre.
Beszélgetésünkhöz keresve sem találhattunk volna jobb helyszínt Turi Attila Ybl-díjas építésszel a budakalászi Faluháznál. Az 1996 augusztusában felavatott épület egyik kedves munkája, szinte névjegye tevékenységének, gondolatiságának. Természetes anyagok alkalmazására törekedett, s a gyökerekhez, a hagyományokhoz kötődést hangsúlyozva beépített e az épület falaiba a lakosság által adományozott régi budakalászi köveket, címeres téglákat.
Mohács környékének árteres, mocsaras területén szép számmal megtalálható fűzfa különösen fontos szerepet tölt be a tél végi alakoskodás hagyományában, a busójárásban. Hosszú évszázadok óta ebből készítik ugyanis farsangi álarcaikat a betelepített horvát földművesek és állattenyésztők leszármazottai.
Mohács környékének árteres, mocsaras területén szép számmal megtalálható fűzfa különösen fontos szerepet tölt be a tél végi alakoskodás hagyományában, a busójárásban. Hosszú évszázadok óta ebből készítik ugyanis farsangi álarcaikat a betelepített horvát földművesek és állattenyésztők leszármazottai.
A híradásokból ismert lehet, hogy az ónos eső akár több ezer hektár erőterületet is károsíthat. A fákat borító jégpáncél miatt az érintett erdők balesetveszélyessé válnak, a következmény jelentős anyagi kár, esetenként személyi sérülés is lehet. Erről az első hallásra szomorú eseményről mi, erdészek kicsit összetettebben gondolkodunk.
A híradásokból ismert lehet, hogy az ónos eső akár több ezer hektár erőterületet is károsíthat. A fákat borító jégpáncél miatt az érintett erdők balesetveszélyessé válnak, a következmény jelentős anyagi kár, esetenként személyi sérülés is lehet. Erről az első hallásra szomorú eseményről mi, erdészek kicsit összetettebben gondolkodunk.
Sokaknak a tél nemcsak a havat, hideget hozza el, és azzal a síelés, korcsolyázás, vagy a szánkózás élményét, hanem vadászattal, disznóvágással is társul. Készülnek a finom vadételek, disznótorosok. De tudjuk-e, hogy ezek a kulináris élvezetek veszélyeket is hordozhatnak? Kellő elővigyázatossággal, felkészültséggel azonban nem lehet baj.
Sokaknak a tél nemcsak a havat, hideget hozza el, és azzal a síelés, korcsolyázás, vagy a szánkózás élményét, hanem vadászattal, disznóvágással is társul. Készülnek a finom vadételek, disznótorosok. De tudjuk-e, hogy ezek a kulináris élvezetek veszélyeket is hordozhatnak? Kellő elővigyázatossággal, felkészültséggel azonban nem lehet baj.
„A vadászatot egyáltalán nem a lövés tudománya, nem a gyilkolás és nem az étel, a bőr s a trófea jelenti, hanem mindez együtt, és még sok-sok minden, ami túl van ezeken. Ősi örökség ez, amit egyik ember örököl, a másik nem. Ősi harc ez a család táplálékának megszerzésére, kutatási vágy, megfigyelés, tudásszomj, kalandkeresés, gyűjtési szenvedély, erdők, mezők, nádasok szeretete” – írta Fekete István, majd’ száz évvel ezelőtt, s ha lehet, ma még igazabbak sorai.
„A vadászatot egyáltalán nem a lövés tudománya, nem a gyilkolás és nem az étel, a bőr s a trófea jelenti, hanem mindez együtt, és még sok-sok minden, ami túl van ezeken. Ősi örökség ez, amit egyik ember örököl, a másik nem. Ősi harc ez a család táplálékának megszerzésére, kutatási vágy, megfigyelés, tudásszomj, kalandkeresés, gyűjtési szenvedély, erdők, mezők, nádasok szeretete” – írta Fekete István, majd’ száz évvel ezelőtt, s ha lehet, ma még igazabbak sorai.
A hazai erdészet fejlődése szempontjából alapvető volt a magyar erdészeti szaknyelv megteremtése. Ebben útt örő szerepet vállalt a 160 éve létrehozott szakmai egyesület és az idén 150 éves jubileumát ünneplő erdészeti folyóirat.
Az erdő legfontosabb termékének, a fának a kitermelése nagyon nehéz mesterség még ma is, noha a legtöbb kézi eszközt már gép váltotta fel. A súlyos faegyedeket általában nehéz terepen kell mozgatni, alakítani, nem is beszélve az erdei munkások küzdelméről, amelyet az időjárás szélsőségeivel vívnak. A fakitermelés hagyományos időszaka ugyanis a tél.
A Tolnai-dombság erdei sokak számára még ismeretlenek, pedig szó szerint is igen vadregényes tájról van szó. A Tengelici-homokvidéktől a Tolnai-hegyhát déli részéig tartó dimbes-dombos, néha szakadékos löszvölgyekkel tarkított állami tulajdonú erdőtömbök kezelését a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. jó gazda módjára végzi. De vajon mit is rejtenek ezen erdők és a gyökerek, vajon meddig érnek térben és időben?
A papírmerítés kezdete az időszámításunk előtti időkre nyúlik vissza. A technológia folyamosan fejlődik, vannak azonban, akik ma is őrzik a hagyományokat. A Vinczemill Kft. Magyarország egyik hagyományőrző papírmerítő családi vállalkozása. A szentendrei műhelyében nemcsak a gyönyörű szakma rejtelmeibe avatott be bennünket Vincze László, megismerhettük a mester fiait, Mátét, Kristófot és Lőrincet is, akik ma már édesapjuk mellett folytatják a családi hagyományt.
Ki hinné, hogy egy cserépkályha barátságos melegében sorsok villannak fel, szakmai fortélyok rejtőznek, történetek duruzsolnak? Pedig Herczku Gyula kályhásmester sokat tud erről mesélni, 1960 óta a tűz bűvöletében él. Műhelyéből a hosszú évtizedek alatt több száz gyönyörű kályha került ki. Boldog ember, mert szenvedélyének él, és mesterségét immár három felnőtt fiával közösen folytatja a családi vállalkozásban. Az élet szeszélye, hogy a hajdani falusi legényke Pócspetriből erdésznek készült, aztán mégis a „fa másik végét” fogta meg…
A téli fűtés legkézenfekvőbb anyagát mindig is az erdei fa szolgáltatta. Az pedig, hogy hazánkban nem fogy az erdőterület, azt támasztja alá, hogy megújuló energiaforrást használunk. Ráadásul környezetkímélő módon, mert az erdőből származó fahasábok elégetése is lehet korszerű, sőt gazdaságos megoldása otthonaink fűtésének. De mindig ott a kérdések egész sora: Honnan szerezzük be a tüzelőt? Milyen fát válasszunk? Melyik fafaj adja a legtöbb hőt?
Hazánkban a vadászható fajokat két nagy csoportba oszthatjuk: apróvad egyebek közt a nyúl és a fácán, míg a nagyvadhoz soroljuk az őzet, a gímszarvast, a dámvadat, a muflont és a vaddisznót. Ez utóbbi mindenevő, a többi nagyvad növényekkel táplálkozik. Télvíz idején, főként a nagy – esetleg kérgesre fagyott – hóban azonban az erdő lakói nehezebben találnak eleséget, ezért a vadgazdák kihelyzett takarmánnyal segítenek átvészelni a nehéz napokat.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
