SZÚRÓS, FINOM, ÉS MÉG GLUTÉNMENTES IS: EZ A SZELÍDGESZTENYE
Egykor a velemiek fő megélhetési forrása volt, még a lehullott – ahogy ők mondják – rigyáját is nagy becsben tartották, a fa minden részét hasznosították.
Oldal 2/8
Egykor a velemiek fő megélhetési forrása volt, még a lehullott – ahogy ők mondják – rigyáját is nagy becsben tartották, a fa minden részét hasznosították.
„Az ország ötödik kis gőzmozdonyát tegnap állították üzembe” – így konferálta fel 2001. március 9-én az MTV Szegedi Körzeti Stúdió hírolvasója azt a tudósítást, amely elsőként mutatta be Rezét gőzös magyarországi pályafutását.
Az 1956. október 23-án kitört forradalom leverése és megtorlása november 4-én kezdődött, ám a Mecsek erdeiben utána még hetekig, sőt, egyesek szerint hónapokig kitartottak a végsőkig elszánt ellenálló csoportok.
Vajon hányféleképp lehet a gyári ételektől a friss, natúr falatok felé fordulni, és hogyan tud egy egyszerű tésztaétel hagyományt, kultúrát hordozni?
Már az is különleges, ha egy família hét generáción át folytatja ugyanazt a mesterséget. Kivált, ha e mesterség maga is kuriózum. Írásos feljegyzések tanúsága szerint a Kovács családban 1878 óta apáról fiúra, lányra száll a kékfestő tudomány.
A Ceaușescu-diktatúrából kitörve vitte tovább mindazt, amit nagyapjától kapott örökségül. Tehetségéhez kellő kitartás társult, így mára több európai országban keresettek alkotásai.
Mintha hazajárnék Mátraalmásra a Gembiczki családhoz. Ülünk a tornácon, és ha felemeljük a fejünket, a Galya-kilátó teteje tekint vissza ránk.
Erdeink, az azokat ölelő tájak, a bennük lévő élővilág rejtelmeinek megismeréséhez országszerte a tanösvénytúrák a legalkalmasabbak.
Nyelvtörő mondóka is kezdődhetne így, de ezúttal egy hagyományőrző falu sokoldalú kézműves mestere mutatkozik be. Kiss Tünde népi iparművészt a legendás apró cserháti településen kerestük fel műhelyében.
Olyan nincs, hogy valamit Regős József, alias Mókus bácsi ne ismerne a Bükk őstörténetével, a geológiai képződményekkel, az ott élt emberekkel és kultúrájukkal, állatokkal, növényekkel kapcsolatban.
Van abban valami meglepő, ha megszólal egy fadarab, ha fölcsendül egy bodzaág. A hangszerkészítő ismeri a titkot, hogyan bírhatja szóra a hallgatag fát.
Az egykori almamelléki erdőkerülő, János bácsi sírjának ma már nyoma sincs. A helybéliek mégis továbbra is azt beszélik, hogy az erdőben jár éjszaka, Ibafára vagy Lukafára.
Egykor a paraszti háztartások fontos téli C-vitamin-forrása volt, ma jobbára filteres teaként közismert. Pedig nincs is finomabb a hecsedlibe mártogatott farsangi fánknál, vagy a tejföllel behabart, pirított napraforgóval kínált csitkenyelevesnél.
Hazánknak sok szép vidéke van, de ritka az olyan táj, ahol magas hegyek, mély völgyek mellett kristálytiszta tó, zúgó vízesés, impozáns szálló, pazar kilátó és vidám kisvonatfütty fogadja a kirándulókat.
A Vértes stigmaként viseli azokat a második világháborús sebeket, amelyeket a szovjetek benyomulása, majd az I. huszárhadosztály hősies helytállásának köszönhető visszaverése ejtett.
Vitnyéd határában egy emlékhely található, amit Vörösképnek hívnak. Az elbeszélések szerint története Napóleon hódításáig visszanyúlik, egy akkori tragikus esemény emlékét őrzi.
„Akinek belement a homok a cipőjébe, az örökre itt marad” – idéztük fel egy korábbi beszélgetésünket Andrésiné dr. Ambrus Ildikóval, az ásotthalmi Alföldi ASzC Bedő Albert Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium igazgatójával.
Várgesztesen minden kő a várban, és a falu körüli erdőgaléria hatalmas, öreg fái is az évszázadok során itt élő, harcoló és vadászó emberek érzéseit, élményeit, vágyait és természetesen legendáit őrzi, suttogja a látogatóknak.