Közülük azonban csak kevés foglalkozik – a természet bemutatásán túl – a környezet és az erőforrásaiból élő ember történelmi kapcsolatával. Most képzeletben egy ilyen ösvényen haladunk végig Királyréten, ajánlva valamennyi korosztálynak.
A Börzsöny kincsei és az ottani erdők évszázadok óta szolgálják a térségben élők megélhetését. Már az ipari forradalom előtt élők is meglepően sokat tudtak a környezetükről, magas szinten hasznosították a természet anyagait és erőit.
Különleges példákat találunk erre a hegység leglátogatottabb turistacélpontján és ipartörténeti emlékhelyén, Királyréten.
Az Ipoly Erdő Zrt. munkatársai úgy gondolták, hogy a társadalom és a természet összefüggéseinek megértéséhez nélkülözhetetlenek a történelmi távlatú ismeretek. Ezért levéltári mélységben rendszerezték a Királyrét környéki gazdálkodás, benne az erdőkezelés múltját feltáró kutatásokat. Az eredmények hozzájárulnak ahhoz, hogy a kirándulók jobban megismerhessék és értékeljék a tájat alakító tevékenységek folyamatát, egészen a természetközeli erdőkezelésig.
Az erdőgazdaság ebben a szellemiségben valósította meg turisztikai hálózatának egyik fejlesztését, a 2019-ben megnyitott Királyréti Kirándulóközpontot és a hozzá kapcsolódó tanösvényt.
Hihetetlen, hogy elődeink a ma hétköznapi energiaforrások (üzemanyagok, robbanómotor, elektromosság) nélkül is milyen műszaki találékonysággal irányították a vízi és egyéb helyzeti energiákat berendezéseik működtetésére, nagy tömegű nyersanyag mozgatására, aprítására.
A Kirándulóközpont mellől indul a 6 kilométer hosszú Szokolya-Huta Tanösvény. Témavezetése szervesen kapcsolódik a múzeumban átadott ismeretekhez: az ott modellezett gazdasági folyamatokat a valós helyszínek fennmaradt emlékeivel hitelesíti.
A sétával megközelítőleg 3 óra alatt bejárható ösvény állomásain fotókkal és grafikákkal illusztrált vezetőfüzet segítségével nyerünk bepillantást a korábbi évszázadokban Szokolya-Hután élők dolgos mindennapjaiba.
A tanösvény 12 állomásának helyét faoszlopok jelölik az odaillő szimbólummal; kezünkben a füzettel megállva áttekinthetjük a leírásokhoz tartozó helyszíneket.
Mit láthatunk az állomásokon?
1. Lukács-szállási vasércbányák
Az egykori vulkán vastartalmú üledékeit már sok évszázada is hasznosították. Ez a helyszín az újkori vaskohászat egyik mélyművelésű bányája volt. Az összesen csaknem 600 méter hosszúságú vágatok felső bejáratát látjuk, ami ma denevérek otthona.
2. Duzzasztógát a Vasfazék-patakon
Hazánkban egyedülálló, kiterjedt vízgyűjtőrendszer középpontjában állunk. A víz energiája nélkülözhetetlen volt az érczúzók és a vasolvasztók működtetéséhez. A felduzzasztott tavak vizét több lépcsőben, csatornákban és aquaduktokon vezették el a feldolgozógépekhez.
Oldalak: 12