Lapszemle

A Mecseki Láthatatlanok

Az 1956. október 23-án kitört forradalom leverése és megtorlása november 4-én kezdődött, ám a Mecsek erdeiben utána még hetekig, sőt, egyesek szerint hónapokig kitartottak a végsőkig elszánt ellenálló csoportok.

Az utókor által Mecseki Láthatatlanokként emlegetett fegyveres szabadságharcosok legfontosabb céljuknak a forradalom folytatását tartották.

Málics Ottó hősi halált halt mecseki láthatatlanok

Málics Ottó hősi halált halt

1956. november 4-ére virradóra a 6-os számú főúton bevonuló szovjet csapatok komolyabb ellenállás nélkül elfoglalták Pécset. A hír hallatán délelőtt született meg a jelszó: Fel a Mecsekre! 13-15 éves gyerekek, diákok, munkások, bányászok honvéd csapatai gyülekeztek, majd parancsnokságot alakítottak.

A Mecsekbe vonulás közben történt kisebb-nagyobb csatározások helyszínei alapján nevezték el a csapatokat: így lett például Csigalépcső, Üdülő, Tettye-Kőbánya, Perem-szakasz csapat. Folyamatos gerillaharcok közepette a Mecsek-kapu, a Misina, a Dömör-kapui menedékház, a Tubes, a Lapisi menedékház, a Jakabhegy vagy a Remeterét érintésével november 6-án délután megérkeztek a csapatok Vágotpusztára, az előre kiszemelt főhadiszállásra. Ott kezdődött meg a több irányból összegyűlt szabadságharcosok katonai rendbeállítása, némi kiképzés és az ünnepélyes eskütétel. Az egység elnevezése „Mecseki Szabadságharcos csapat” lett. Néhány golyószóró, géppuska, valamivel több puska, némi lőszer és egy Csepel teherautó állt a rendelkezésükre.

Vágotpusztáról úgynevezett vállalkozásokat indítottak. Ezek részben az ellenség összeköttetési és utánpótlási vonalai ellen irányult támadások voltak, másrészt a felderítést szolgálták. Egyik fő feladatuk volt a fegyverek és lőszerkészletek felkutatása, az élelembeszerzés és -beszállítás. November 10-én már sejteni lehetett, hogy a szovjetek pontosan tudták a szabadságharcosok tartózkodási helyét, ezért délután összeült a „haditanács”, és eldöntötték, hogy áttelepülnek Kisújbányára.

Kubicza János kénytelen voltJugoszláviába menekülni

Kubicza János kénytelen volt Jugoszláviába menekülni

Szürkületben indultak útnak. A Cifra-malom és Árpádtető érintésével érkeztek meg Zobákpusztára, majd onnan a Hidasi-völgyön keresztül érték el Kisújbányát. Este felé újabb egység érkezett, akik elmondták, hogy indulásuk előtt a szovjet-ávós erők támadást intéztek Vágotpuszta ellen. Összesen mintegy kétszáz szabadságharcos ért át Kisújbányára. A Kelet-Mecsekben is számtalan helyet érintettek ellenálló harcaik során.

A Réka-kunyhót, ahol egy őrs tanyázott, Püspökszentlászló felől érte támadás, de sikerült elbújniuk. A felderítések során Pécsváradra, a völgyzáró hidak lezárására is vállalkozást szerveztek, ez volt az egyik utolsó katonai akciójuk.

A novemberi esős, hideg időben folyamatos helyváltoztatással, partizán harcmódban zavarták a megszálló szovjet alakulatokat, és alkalmanként súlyosabb veszteségeket okoztak számukra. A szabadságharcosok vezetői közül sokan éltek a Mecsek környékén, jól ismerték az erdőket, így voltak képesek erőforrások nélkül is hatékony katonai akciókra.

A visszaemlékezések szerint a Láthatatlanok hírét vették, hogy Spanyolországból Franco tábornok százezres sereget küld a magyar forradalom megsegítésére, ami erősítette kitartásukat. Amikor azonban megtudták, hogy az amerikaiak a határon megállították a támogató csapatokat, elveszett a remény.

A több mint 110 éves, idén teljesen felújított Réka-kunyhókulcsosházként várja a kirándulókat mecseki láthatatlanok

A több mint 110 éves, 2024-ben teljesen felújított Réka-kunyhó kulcsosházként várja a kirándulókat

November 15-én úgy döntöttek, hogy visszamennek Vágotpusztára. Zobákpusztai pihenés után, Árpádtetőn keresztül éjfél előtt érkeztek meg. Másnap elhatározták, hogy a reménytelen bel- és külpolitikai helyzet, erősen megcsappant létszámuk és az ellenük mozgósított nagy erők bevetése miatt a csoportot feloszlatják, így mindenki szabadon választhatott további sorsát illetően.

Forrás: A Mi Erdőnk